Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-54
130 54- országos fllés 1897. február 20-án, szombatos. javashit alakjában arról is, hogy lokális szempontból milyen orvosszereket kell alkalmazni. (Helyeslés a szélső baloldalát.) T. képviselőház! Az agrárszoczializmus terjedése ellen szükségesnek mondottam a baj lokalizálásán kívül azt, hogy azon vidékek, melyek még iníicziálva nincsenek, megszabadíttassanak azon bajoktól, a melyek ott azt esetleg előidézhetik. Nem akarok túlságos mértékben lokális politikával foglalkozni, de annak az elszegényedett kárpátalj i népnek érdeke szempontjából igenis megnyugvással vettem tudomásul a földmívelési miniszter azon kijelentését, hogy egy hitbizományi birtok nagy részét olcsó, mérsékelt áron a községek közt leendő aránylagos szétosztás czéljából az állattenyésztés emelése végett megszerezni igyekszik, vagy talán már meg is szerezte, hogy így a vidék egy kis részének bajain legalább némileg enyhítve lesz. Hanem méltóztassék megengedni nekem, hogy kérjem a t. földművelésügyi miniszter urat, a ki kilátásba helyezte, hogy a vallásügyi és a pénzügyminiszter urak kezelése alatt álló birtokok mikénti kezelésébe ezentúl befolyást fog gyakorolni s hogy ez már meg is van, mondom, hogy kérjem, méltóztassék kieszközölni a közlekedési és kereskedelemügyi miniszter úrnál azt, hogy azon községek közt, a melyek annyira el vannak hagyatva, a melyek a kultúrával csakugyan nehezen juthatnak érintkezésbe, legalább az utak állíttassanak helyre és ne méltóztassék az útügy rendezését is az államosítás malasztjával kecsegtetve elodázni, hanem méltóztassék gondoskodni arról, hogy azon vidékek lakossága számára az utak helyreállíttassanak és ott a félbenmaradt közgazdasági fontossággal biró utak teljesen kiépíttessenek és az ott törvényhatósági jelleggel eddig csak felruházott, de valóban állami szolgálatot tevő utak állami kezelésbe vétessenek át. Méltóztassék ezt földmívelő érdeknek tekinteni, mert a mely községnek útjai nincsenek, annak érdekét előmozdítani bármily módon is igen nehéz. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Kérem a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a földmívelésügyi tärcza keretébe tartozónak tartsa a regálék csoportonkénti bérbeadásának megszüntetését, mert bármennyire triviálisan hangozzék is, de a dolog úgy áll, hogy a szegény nép silány táplálkozása mellett rászorul arra a nyomorult kis pálinkára, a melyet munkaközben nem nélkülözhet és ő ehhez csak rendkívül felcsigázott árak útján juthat és ez által oly adó van a népre róva, a melynek megszüntetése a megelégülés első mosolyát fogja nála előidézni. Ugyancsak ezen tárcza keretébe tartozónak kérem, hogy ismerje az ezen tárczával szorosan összefüggésben levő közbeeső vámok ügyét és igyekezzék kieszközölni a kereskedelemügyi miniszter úrnál, hogy a rendkívül nyomasztó közbeeső vámok eltöröltessenek. T. ház! Méltóztatik tudni, hogy mentül magasabb pontján lakik a Felvidéknek a nép annál inkább rá van szorulva, hogy fogyasztási és élelmi czikkeit az alsóbb vidékről szerezze be. Ez a szegény nép úton-útfélen vámokkal találkozva meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy bárminő czélból még üres szekerével is bemehesseu a góczpontra tanácsért, mert nem áll rendelkezésére mindig az a 20 krajczár, a melyet a vámokon kellene fizetnie. Kérem az igen tisztelt házat, hogy a XIX. század végén tessék az állam méltóságán alólinak tartani, hogy a közérdekben közlekedő ember, a ki a közjólétet előmozdító tevékenységben fáradozik, úton-útfélen vámok által akadályoztassák. Kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy azon esetre, ha tényleg tanulmányokat akar tenni, a bükkfakaró-készítés terén, ne az állami erdőkben próbálja meg azt, mert ennek esetlegesen jövedelmezőbbé tétele nem fog lendíteni a közgazdasági bajokon úgy, mintha ezen kísérletet és az esetleg meghonosítható ipart áttenné oda, a hová eddig a közlekedési viszonyok s a nép szegénysége folytán ezen kísérlet terére lépni senkisem vállalkozott, tudniillik a Kárpátok alján terülő vidékre és ha beválik a kisérlet, lesz hely, a honnan az ország szükségletét fedezheti s egy móddal több lesz, melylyel ezen elhagyott népet szegénységéből megmentenünk sikerülhet. T. ház! Befejezésül még csak annyit akarok megjegyezni, hogy pártpolitikai szempontokat földmívelési vitába belekeverni senkisem törekedett, de a földmívelési politikának a lokalizálása legalább is oly veszélyes, mint a pártpolitika. Távol áll tőlem, hogy a földmívelésügyi miniszter urat illetném azon váddal, mintha ő az egyes vidékek érdekeit jobban előtérbe tolná, sőt köszönettel veszem tudomásul azon buzgalmat, a melyet tanúsít, de arra kérem, hogy a baj orvoslását ne ott kezdje, a hol az anyagi erők tevékenyen működnek és a hol a kulturtényezők oly mérvben vannak jelen, hogy azok az állami beavatkozást ha nem is feleslegessé tehetik, de tetemesen pótolják, hanem fordítsa a Kárpátok aljára, a hol eddig sem földesúr, sem más tényező a nép jólétének előmozdításáért semmit sem tett. T. ház! Habár bizalommal viseltetem a miniszter úr jóindulata iránt, de mert pártállásomnál fogva azon meggyőződésben élek, hogy azon kiegyezési alapon, a melyen a t. földmívelésügyi miniszter úr is áll, Magyarország összes közgazdasági érdekeit helyesen megvédni nem lehet, a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.)
