Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

5*. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. 129 és az állam egész befolyásának érvényesítésével közraktárvállalatokat óhajtanék létesíteni, különösen első sorban oly vidékeken, a hol épen a rossz közlekedés vagy a góczponttól való távolság folytán a gazda terményeit a kellő időben piaczra nem viheti. Megengedi a t. képviselőház, hogy ezen eszmét egy kissé bővebben fejtegessem. (Halljulc! Halljuk!) Miklós Ödön t. képviselő úr az elevátorrendszer kiterjesztését hozta javaslatba. Ha jól emlékszem, Grajáry Géza képviselőtársam a szövetkezeti magtárak felállítását javasolta. Azt liiszem, t. képviselőház, hogy ez a baj a közgazdaság minden rétegében különösen a földmívelő nép között sokkal imminensebb, semhogy addig várni lehetne, míg a szövetkezetek útján létesített magtárak a szövetkezetek összevonása által esetleg nagyobb területre kiterjedő ilyen magtárak létesülnének és hivatásuknak megfelelhetnének. Mit ér az, hogy ha helyet jelölünk a gabonának. Hiszen az adóvégrehajtó, a hitelező, az éhező gyermek nem vár; a gazdának termény-előlegre van momentán szüksége és ha ezt el akarja érni, módjában áll esetleg augusztustól januárig várni, a míg a dolog természetes rendje szerint bizonyos áremelkedés következik be. Oly eszközök, oly olcsó hitelnyújtás mellett kell a leraktärozást lehetővé tenni, a mely eszközök — kamatláb és költségek — nem emésztik fel a remélhető árkülönbséget. Hogy ez megtörténhessék, föltétlenül olcsó pénzre van szükség. ( Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én nem illetem szemrehányással a szövet kezetek elhanyagolása miatt a t. kormányt, mert nem tudom, mennyiben hanyagolta el. De mondhatom, hogy elhibázottnak tartom, hogy azon pénztári fölöslegeket, a melyekkel éveken át és minden évben megújulólag a helyi piacz dotáltatik, a kereskedelem érdekei előmozdítására a t. kormánynak még soh -sem jutott eszébe a földmíves hitele előmozdítása és olcsóbbá tétele szempontjából a vidéken felhasználni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az a közvetítő kerék, a melyet ily módon is olajoznak, és a melyre gróf Tisza István t. képviselő úr hivatkozott, nagyon sokba kerül a vidéknek és innen van, hogy az, a közvetlenül hitelt nyújtó vidék egyáltalában nem képes a gazdaközönség érdekeit előmozdítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen közraktárak fölállításánál nem szükséges a kormánynak direkt az egész előlegezendő összeg nyújtása által segíteni. Ez az eszme is olyan, a melyet egy fölszólalás keretében megoldani nem lehet; de szükségesnek tartom kijelenteni, hogy elég a vidéken fölállítandó raktárakat az állam felügyelete alá venni és warransok kibocsátási jogával állami kezesség mellett fölruházni, melyek az olcsó pénzforrásokban elhelyezést találnak. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. T. képviselőház! Általános szempontból föl kell említeni, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr mindenre kiterjeszkedő, reális irányt követő intézkedései közt, egyet sem találtam még a biztatások sorában sem, hogy tudni illik az 1894: XII. törvényezikk, mely szintén olyan félkézzel és féllábbal működik, mikor lesz teljesen életbe léptetve? E törvényezikk 120 §-ában a kormány az életbeléptetéshez nagyon sok irányban szükséges végrehajtási rendeletek, utasítások kibocsátására maga vállalkozott; a vármegyék által megalkotandó számos szabályrendeletről is szó van, különösen a megyék megállapításának kérdésében is. Vagy fontos volt e törvény megalkotása, vagy nem. Ha szükség volt rá, ki ellenőrzi a vármegyéket, hogy a szabályzatot megalkották-e? Volt már alkalmam hallani törvényt alkalmazó közeg szájából, hogy bizonyos helyen fellépett zendülésnek oka az, hogy a vármegyének, szabályrendelete az 1894: törvényezikk nyomán nem készült el. Ily esetben kiváló fontosságot kellene tulajdonítani annak, hogy a törvény ne lépjen életbe, míg a szabályrendeletek nincsenek meg, mert ha a törvény összhatását csak a szabályrendeletek által látták biztosítottnak, ne alkossák meg a törvényt 1894-ben, a szabályrendeleteket pedig esetleg csak a jövő században. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megnyugvással vettem & t. miniszter úr kijelentését, hogy az állategészségügyi felügyelők számát szaporítani fogják. Itt szűkebb körben szerzett saját tapasztalataim alapján kérem a miniszter urat, hogy mivel agrár állam vagyunk, szüntesse meg azt az anomáliát, hogy a vármegye közigazgatásában minden közigazgatási és igazságszolgáltatási szak, hivatalosan, rendes képviselő által képviselve van, és épen a földmíveíési érdekek képviselője van a rossz dilettáns szerepére kárhoztatva. 475 milliós államháztartásban ne lehessen helyet szorítani a közgazdasági érdekek istápolására oly képviselőnek, ki e vármegye összes érdekeit ismerve, viszonyait tüzetesen tanulmányozva azon helyzetben lehet, hogy konkrét javaslatokat tehessen a földmívelésügyi miniszternek ? Ha a közigazgatás keretébe ilyen tényező lesz helyesen beillesztve, nem kell, — a mint Tallián Béla t. képviselő úr mondotta — évtizedeknek eltelniök, míg az agrarizmus bajainak orvoslásáról gondoskodunk, ha ott helyben, a lokális kis érdekkörben van oly tisztviselő, kinek hivatása és kötelessége az összes bajokat azok forrásánál felfedezni, a néppel közvetlenül érintkezve, hogy így a földmívelésügyi miniszter ne csak a baj nagy elterjedése esetén, hanem rögtön, a mint az első szimptómák fellépnek, kellőleg értesítve legyen nemcsak arról, hogy baj van, hanem 17