Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos ülés 1897. febrnár 15-én, hétfőn. 7 való gyakorlati gazdákat, azokat segíti gépek­kel és egyéb segédeszközökkel, hogy azoknak mintagazdaságát a többi társaik látván, ők is hasonló munkásságra buzduljanak. Ezt már az előadó úr is hangoztatta, de még sem látjuk, hogy a gyakorlatban is meg­valósítva lett volna. A felnőtt gazdák számára tartandó téli tan­folyamokról is beszélt a miniszter úr. Ebből láttunk valamit; a mi igaz, azt be kell ismerni. Épen a debreczeni gazdasági tanintézet tanárai tartanak ilyen gazdasági felolvasásokat, a mi­nek kétség kivül meg is lesz a maga haszna. Ha ez az eljárás szélesebb mérveket ölt és nem­csak a nagyobb mezővárosokban, hanem a ki­sebb községekben is megjelennek ezek a szak­emberek és hallatják ott a gazdaság fellendíté­sére irányuló elveiket, hiszem, hogy meg lesz annak a működésnek a javító hatása. ígérte a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a magyar mezőgazdaság ellenállását a fenyegető nehéz küzdelmekkel szemben fokozni kell és arra a czélra, hogy a magyar mezőgazdák a mostani nyomasztó és ellenséges áramlatoknak inkább ellenállhassanak, ajánlotta a mezőgazda­sági hitel fejlesztését, de nem ütött a szegnek a fejére, hanem csak azt mondotta, hogy a hitel­szövetkezetek terjesztésével kell a mezőgazdák ellenálló képességét fokozni. Ha ezt komolyan, gyakorlatilag akarta volna érvényesíteni, fel kellett volna vennie egy jó nagy összeget, egy­néhány százezret szövetkezetek gyarapítására, de így ismét csak a gazdák nyakába szakad az egész, a kik ha zsebük tele van, vehetnek rész­vényt, gyarapíthatják a hitelszövetkezet tőkéjét de a kormány e tekintetben sem tesz semmit. A földmívelési miniszter úrnak az állat­egészségügy, szőlészet, borászat s a többire vo­natkozó ígéreteire lesz majd alkalmam mindjárt rátérni; most esak egy dologra óhajtom felhívni mindnyájunk figyelmét pártkülönbség nélkül. Ez nem közjogi, nem is kormánybuktató kérdés ; mindnyájunk közös nyomorúsága ez. A többség soraiban is vannak bizonynyal számosan mező­gazdák, kik férfihez idő nyíltsággal beismerik földmívelésünk sanyarúságait; így tehát az egész nemzet iránt tartozó kötelességünk a dolgot a maga valóságában megvilágítani és egyező aka­rattal keresni a mentő-eszközöket s követelni a kormánytól ide vonatkozó kötelességeinek teljesí­tését. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Pártunk ezt kiváltképen kötelességének is­meri, már csak azért is, mert nem hiszem, hogy a mindnyájunkra esett szavazatok közül lehetne csak pár száz is, a mely nem földmívelő ember részéről jött volna. Mi nem a hála és kaza­beszélés, hanem a hazulról való beszélés, a nép körében tett szomorú tapaszlalatok nyomán fog­juk a kérdést tovább fejtegetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Adataimat nem a csalárd sta­tisztikából veszem, mert a papírra vetett számok mutatnak ugyan valamit, de azoknak helyessé­géről és valóságáról senki nem győz meg ben­nünket, hanem a számadatokat a gyakorlati élet­ből, a mezőgazdaság szomorú mezejéről veszem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem a legnagyobb, vagy a nagyobb bir­tokosok állapotán, hanem a kisgazdákén kezdem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a kisgazdák állapotát feltüntető számadatokból mindenki kö­vetkeztethet a nagyobbakéra és a nagyobbaké­ból következtethet a íegnagyobbakéra. (Halljuk! Halljuk 0 Egy félszessziós gazdának van 12 hold földje. Ebből a 12 holdból hármas forgó szerint bevet tiszta búzával vagy rozszsal, tehát apró­maggal négy holdat. Középszámítás szerint az az aprómaggal bevetett négy hold föld terem számára, hét mázsájával számítva, 28 mázsa búzát. Ennek 10°/o-át odaadja a takarónak, másik 10°/o-át pedig a eséplőnek rész gyanánt. Ugy, hogy akkor már 28 mázsa búzájából 5—6 hiányzik; marad tehát neki, mondjuk, 23 má­zsája. Ebből vetőmagúi felhasznál a következő őszre négy mázsát; marad tehát 19 mázsa bú­zája, a melyből legalább tizenkettőt meghagy háztartása számára. A megmaradó hét mázsa búzáját eladja hat forintjával, mert nem számít­hatok a mai 7—8 forint közt váltakozó ár sze­rint, mely csak átmeneti, ideiglenes állapot, bár állandó volna, akkor kevesebb panaszunk lenne ágy a földmívelésügyi miniszter úr, mint álta­lában a viszonyod ellen. (Úgy van.' a szélső bal­oldalon.) A hét mázsa búzát tehát eladja 42 íorintért; szép summa pénz egy félszessziós gazdának! A kisgazda másik négy hold földjén 30 mázsa tengeri terem, a melyből csak 15 mázsát adhat el, és három forint lévén egy mázsa ten­geri ára, azért 45 forintot kap, úgy hogy eddig 87 forintja van. Madarász József: Csak volna! Marjay Péter: A tavaszi mag alá eső négy hold termése nem hoz semmi jövedelmet, mert az leginkább takarmányneműeket terem, s azt jószágával eteti fel. 87 forintnyi jövedelmé­vel szemben fizet az a félszessziós gazda 16 fo­rint földadót, 4 forint 80 krajczár általános jö­vedelmi pótadót, 6 forint másodosztályú kereseti adót, 4 forint házosztályadót; ezeken kivül fizet községi pótadót, mit nem lehet biztosan megállapítani, mert az a községek háztartása és kiadásai szerint váltakozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez például az én községemben 14 forint 30 krajczárt tesz. Fizet továbbá 3 forint útadót, és a gazdaközönség pénztárába

Next

/
Thumbnails
Contents