Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

I 1 g 58. országos ülés 1897. február 19-éu, pénteken. mielőtt a külföldi biztosítási intézmények behozatalán törjük fejünket, sokkal kisebb eszközökkel sokkal többet érhetünk el és közvetlenül a forrásnál támadhatjuk meg a szegény ember bajait, ha ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Nem lehet feladatom itt részletekbe menni, de egy flagrans részletet ki kell emelnem. Mi mindnyájan, a kik a népet a falusi életből ismerjük, számtalan, igazán felháborító példáját láthatjuk annak, hogy az apa munkaképtelen, nyomorék fiát, a fiú pedig elaggott apját kilöki a házból, nem tartja el, koldulni kergeti. Ezzel szemben hol van a védelem ? Meg van az általános magánjogban, mely szerint a keresetképtelen fel- vagy lemenőt a keresetképes rokon köteles eltartani. De ennek a magánjogi elvnek az érvényesítése az illető szerencsétlen emberre van bízva, az a szerencsétlen koldus mint felperes rendes polgári per útján érvényesítheti igényét. Ez a szegény ember szempontjából épen annyi, mintha nem is volna. (Helyeslés.) HM már ezeken a flagrans bajokon segíteni akarunk, igenis ki kell mondanunk az eltartási kötelezettséget a közeli rokonok között és a közigazgatási hatóságnak kell az intézkedési jogot megadni, és ha az illető ennek intézkedésével megelégedve nincs, akkor pereljen ő polgári per útján, (Helyeslés.) de ne azt a szerencsétlen ügyefogyott, nyomorult embert kényszerítsiik arra, hogy ő menjen a per útjára, az hiábavaló. (Élénk helyeslés.) Ezt csak mellékesen jegyeztem meg. De ha tovább nézem a falusi viszonyokat, azok az ipari viszonyoktól még abban is különböznek, hogy nemcsak a kisbirtokos és munkásosztály között más a társadalmi érintkezés, mint a városi lakosság különböző részei között, de más az intelligenczia és a szegény ember között is. Ott még a lelkésznek, hatósági személyeknek, földesúrnak egészen más szocziális szerepe, hivatása van, mint a városban, ott megvannak a személyi érintkezésnek legalább nagy részben még azok az aranyszálai, a melyek igen sok keserűségnek elejét vehetik, melyek lehetővé teszik igen sok bajnak orvoslását, sok anomália megszüntetését, hogy úgy fejezzem ki magamat, patriarchális úton, a mely megszilárdítja a különböző társadalmi osztályok' közt a rokonszenv, a kölcsönös tisztelet érzését. (Helyeslés.) És ha most nézem, hogy miért léptek fel azok az erősebb szoczialisztikus, mondhatnám anarchisztikus munkásmozgalmak épen az Alföldön, a hol a munkások megélhetési viszonyai sokkal jobbak, az okát egyenesen abban találom, hogy ott nincs meg az a falusi élet, hanem megvan az éles szocziális ellentét a zsellérember és a gazdaparaszt között és teljesen hiányzik a személyi érintkezésnek mindazon szála, mely a szegény embert a maga papjával, tisztviselőjével, földesurával összeköti; ott ezek már mint számok, mint tényezők mint ellenfelek állanak egymással szemben, és nem mint személyes ismerősök. És a viszonyoknak ezen elvadulása, a szenvedélyek fokozott kitörése, az elégületlenségnek felszítása, mely ott mutatkozhatott, nézetem szerint csak is azért volt lehetséges, mert ott a munkásosztály, a szegény ember társadalmilag el volt különítve, társadalmilag magára volt hagyva, nem volt vezetője és így mintegy kész nyers anyagot képezett a szocziális izgatók kezében. Nincs miért ismételnem azokat, a miket t. barátaim a viszonyok alapos ismeretével elmondottak. Tény az, hogy azon vidéken a kereseti viszonyok sokkal jobbak, mint az ország bármely más részében, és a mi szorosan a mezőgazdasági munkaszükségletet illeti, nem is romlanak, hanem javulnak. Csupán egy tényre utalok e tekintetben. Évről-évre nagy arányokban növekszik azon tót és oláh munkások száma, kik ezen vidékeken a növekvő intenzív gazdasági munkák végzésére letódúlnak, ott 5 — 6 hó napot állandóan eltöltenek és annyi pénzt visznek magukkal, a mennyivel téli szükségletüket fedezni képesek. Ez nem a kereseti viszonyok romlását, hanem javulását mutatja. Egy változás igenis állott be, t. ház, a kubikos-munkánál. Tény, hogy évek során keresztül a kubikosok naponta 2 — 3 forintot kerestek, néha tán többet is; dolgozhattak az év tiz hónapján keresztül, a mikor csak akartak. És én csak azzal a vonással akarom ezt a képet kiegészíteni, hogy ez az időszak nagy veszedelmet rejtett magában e népesség felfogását illetőleg. Azon időben a kubikos népség az év legnagyobb részén át otthonától és családjától távol, oly életviszonyok közt volt, a melyek a könnyű életre igen könnyen rávezethették. Az ivás, dorbézolás és kártyázás oly nagy arányokban folyt a kubikos-tanyák melletti korcsmákban, a minőről talán fogalmuk sincs azoknak, a kik ezeket a viszonyokat az életből nem ismerik. Megszokták tehát a nagy keresetet és egy bizonyos könnyű, léha életmódot. Most pedig a kereseti viszonyok a kubikosmunka tekintetében, némileg romlottak. Ehhez hozzájött egy pár oly körülmény, mely ha magában véve nem döntő is, de mindenesetre fokozta a munkások elégületlenségét. Ilyenek lehettek egyes sérelmek a munkaadókkal szemben, például a gabona minőségére nézve, a melyet a cseléd kapott, a melyek talán magukban véve nagy jelentőséggel nem~bírtak. De a ki a magyar embert ismeri, tudhatja, hogy abban sok jó és rossz tulajdonságai közt igen erős jogérzét lakik. A magyar emberrel szem-