Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

6 49. országos ülés 1897. febrn&r 15-én, hétfőn. minden társadalmi osztálynak. {Igaz! Űgy van! a baloldalon.) És ha már Magyarországon a földmívelés ügyétől függ az egész társadalmi rendszer haladása vagy hanyatlása: igen természetes, hogy nekünk is, a kik itt a törvényhozás termében népképviseleti jog alapján az ország kormányzatához hozzájárulni vagyunk hivatva, a kiknek egy része a kormányt az ő kormányzatának munkájában segíti hozzájárulása, támogatása által, a másik része pedig ellenőrzése által, midőn az álladalom kormányzatára vonatkozó költségvetéseket bíráljuk, legelső és legkiválóbb figyelmünket épen a földmívelés ügyére és ezzel kapcsolatban a földmívelési költségvetésre kell fordítanunk, a mely most napirenden van. (Úgy van! a szélső baloldalon) És vájjon hogyan áll Magyarországon a földmívelés ügye ? Nem az ellenzéki oldalról lett hangoztatva, hanem minden oldalról, sőt a miniszter szájából is hangoztatva lett az utóbbi esztendőkben, hogy a földmívelés ügye igen szánalmas állapotba jutott, hogy esztendőről-esztendőre a romlás útján sodortatik lefelé, és hogy ezeken az állapotokon segíteni kell. Mindenki elismeri a földmívelés ügyének nagy fontosságát és csodalatos mégis, hogy Magyarországon ennek a nagyfontosságú kérdésnek, a földmívelés ügyének alig volt igazi szakismeretekkel és kellő odaadással biró minisztere. A földmívelési miniszterek felől minden évben hangoztatták itt, hogy az Isten jóakaratot adott nekik, lehetett bennük tehetség is, mindazonáltal a földmívelés sanyarú állapotán egyik sem tud segíteni. A mostani igen tisztelt földmívelési miniszter úrnak úgy is, mint szakférfiúnak, úgy is, mint az ország egyik nagybirtokosának működése felé nagy figyelemmel, bizalommal és nagy várakozással tekintett az ország közönsége. (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) A földmívelésiigyi miniszter úr múlt évi expozéjában fokozta ezt a bizalmat nyilatkozatával, fokozta azt a várakozást és bizonyos megnyugvással várták az emberek, hogy mi fog bekövetkezni az ő működése következtében. A földmívelésügyi miniszter úr azzal kezdte beszédét, hogy elismerte a földmívelés állapotának sanyarú voltát, elismerte a gabonaárak hanyatlása következtében a földmívelőket fenyegető nagy veszedelmet, csakhogy sajnos, a várakozást, a bizalmat és reményt nyomban lelohasztotta az akkor mindjárt tett azon kijelentésével, hogy ezek ugyan nagy bajok és hogy mindenek felett való veszedelem az, hogy a gabona ára lehanyatlott, de hát mit tegyünk? Más országokban is így vannak vele, és ebben a házban már általánossá vált szokás szerint ő is hivatkozott mindjárt Angliára, mondván, hogy Angliában olyan keveset jövedelmez a föld, hogy a földmívelők jó részben már felhagytak a föld munkálásával, elhagyják közlegelőnek, mert nem érdemes megmunkálni. Magyarországot Angliával összehasonlítani egyáltalában nem praktikus dolog. Anglia marad Anglia akár műveli a földet egész terjedelmében, akár legelőnek hagyja, annak más megélhetési módja is van. Nem annyira áll Magyarország Angliához, mint a hogy a közmondás szerint a távolságot kifejezni szokás, Makó Jeruzsálemhez, hanem mint ég és föld. Magyarországon a földmívelés tart és táplál minden dolgot, és ha itt a jövedelemnek ez a főforrása bezárul, akkor annak szomorú következménye nem olyan mérvben és módokban lesz szemlélhető nálunk, mint Angliában, hanem ez reánk nézve a végső veszedelmet jelenti. Tovább ment a t. földmívelésügyi miniszter úr és azt mondta, hogy miután ő nem tud módot ajánlani a gabonaárak hanyatlásának megakadályozására, itt a millenium esztendejében, össze fog gyűjteni egy nemzetközi gazdákongresszust, mely talán meg fogja találni a módot, melylyel azt a veszedelmet elhárítani vagy orvosolni lehet. E kongresszus költségeire kért is nyomban a miniszter úr 35 ezer forint borravalót, mely összeg, azt hiszem, el is fogyott, de hogy a nemzetközi gazdakongresszus miféle orvosszereket talált és hogy a miniszter úr miképen akarja a kongresszus működését a veszedelemben álló mezőgazdasági ügy fellendítésére használni, azt még nem tudjuk. ígért továbbá a t. miniszter úr a múlt évben több nagyfontosságú dolgot. Nevezetesen, mint a t. előadó úr is említette, elmondotta, hogy az erdőkezelést miként akarja egyrészt az álladaloinnak, másfelől az ott élő szegény néposztálynak javára érvényesíteni, hogy rengeteg szőlőkarót fog előállíttatni, azt olcsó áron, sok helyen a lehetőségig ingyen fogj közönség rendelkezésére bocsátani. Mindazonáltal most sem tudjuk, hogy kik, mennyit kaptak belőle. Az eszme igen kitűnő, a gondolat nagyszerű és a gyakorlatban mindenesetre hasznos lenne. ígérte a t. miniszter úr, hogy a gazdasági tanügyet kiviszi a nép közé, hogy az áldott emlékezetű »Kis Tükör«-höz hasonló egyszerű és a nép által is megérthető nyelven írt gazdasági szakmunkákat fog kibocsátani. Én még ilyen füzetet nem láttam, pedig a mezőgazdaságra vonatkozó minden dolgot nagy figyelemben szoktam részesíteni. Azt is mondta a földmívelésügyi miniszter ár, hogy nem a földmíves-iskolák által akarja a mezőgazdasági szakismeretet a nép között terjeszteni, hanem kiválaszt egyes vidékeken jóra-