Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

112 53. országos 31és 1897. február 19-én, pénteken. ipara és világkereskedelme lévén Angliának, azonnal nem lehetett látni a változást, de máris nagyon is függő viszonyba kezd jönni ÉszakAmerikától a mezőgazdaság terén, már pedig a mezőgazdaságban való függőség még eddig mindig és mindenütt maga után vonta a politikai függetlenség elvesztését is. Hogy ezt azonnal nem érzi Angiin, az nagyon természetes, mert hiszen nem 50—60 esztendő szerint szoktuk mérni a nemzetek életét, s mert egy nemzet nem olyan mint a fa, mely ha gyökereit elmetszettük, a jövő tavaszra már ki nem virul. Látván tehát a néppárt azon imminens veszélyt, mely a kisgazdának elszegényedéséből és tönkremeneteléből a hazát és különösen a magyarságot fenyegeti: egész lelkesedéssel és szive-lelke minden tehetségével fölkarolta a kisgazdát ; arra törekszik, hogy azt az elzülléstől, tönkretételtől megmentse, és programmjában bőségesen ki is fejtette, hogyan és miképeti szándékozik mindezt eszközölni. Épen ezért t. ház, mi sem oly akadémikus diskussziókba, a milyeneknek fültanúi voltunk itt a napokban, sem vitákba nem elegyedünk, hanem egyszerűen hangoztatván programmunk idevágó pontjait, azoknak megvalósítását sürgetvén, követelvén, szorgalmazván, várjuk és kérjük a t. kormánytól a mezőgazdaságra vonatkozó, annak emelését és különösen a kisgazdák megmentését czélzó tör vényjavaslatokat, mert ezeket benyújtani nem az ellenzéknek, hanem a kormánynak voloa kötelessége. (Úgy van! balfelöl.) Várunk, várunk, de úgy véljük, hogy nagyrészt hiába várunk. Én, t. ház, igazán és szívből tisztelem és beesülöm az igen tisztelt földaiívelésügyi miniszter úr személyét. Plébániám területén lakik, és épen azért illetékesnek vélem magam arra . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen eretnek! Derültség.) Elnök (csenget) .- Csendet kérek ! (Halljuk !) Molnár János: ... és igen szívesen és készségesen vagyok viszhangja azon dicséretnek és magaszta Itatásnak, a mely azon a vidéken széthangzik azon méltányosságért, igazságosságért és humanitásért, a melylyel ő cselédeivel és munkásaival bánni szokott, (Éljenzés jobbfelöl.) mert »virtus est etiam in ínimico laudanda« ; már pedig Sem ő nekem, sem én neki nem is ellensége, hanem csak ellenfele vagyok. De, t. ház, attól a rendszertől, a melynek ő nemcsak híve, hanem egyik előharczosa, nem várok semmi jót. (Helyeslés a baloldalon.) Megmondom miért ? Azért, mert a ki nagy dolgokat akar mívelni, a milyen a mezőgazdasági válság megszüntetése és a szoczializmusnak megoldása volna, annak először is alkotó képességgel és lelkesedéssel kell birnia; már pedig a liberális rendszer, meggyőződésem szerint, nem pozitív, tehát alkotó, hanem negatív természetű, (Derültség és ellenmondás a jobboldalon.) és nem lelkesedés, lendület, nem inspiráezió, de exspiráczió. Épen ezen okokból nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Tisza Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kér szót! Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, nem hittem ugyan, hogy még oly vád ellen kell védekeznem, a melyet az előttem szólott t. képviselő úr felhozott, mintha én valaha azt mondtam volna, mindegy kié a föld, csak az adó folyjon be érte, és most sem fogom magamat mentegetni, de ezt, mint teljesen alaptalan ráfogást visszautasítom. (Zajos tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Molnár János: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon: Kérjen bocsánatot! Zaj. Elnök csenget.) Én már az előbb is mondottam, ha tévedtem, bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, (Helyeslés a jobboldalon.) de azt is mondottam, hogy ez abszolúte teljesen és tökéletesen nem függ össze a dologgal, mert hogy csakugyan mondatott ez a dolog és pedig a túlsó részről, az kétségbevonhatatlan és gr. Zichy Jenő úr is tanií reá. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Molnár Antal jegyző: Tisza István! Tisza István: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr kijelentette, hogy nem szándékozik többet védekezni a nemzetiségekkel való paktálás vádja ellen. Én abban a szerenesés helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő úrnak ezt az elhatározását szívemből helyeselhetem, mert csakugyan azok a hazaárulás határán járó nyilatkozatok benne vannak a néppárt hivatalos kiadványaiban s azokat onnan kimentegetni és kimagyarázni nem lehet, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldal hátsó padjain.) mert nincs az a szappan, a melylyel a szerecsent fehérre lehessen mosni. (Tetszés jobbfelöl.) Ezek után engedje meg a t. ház, hogy egy, ma elhangzott másik beszéddel, gr. Károlyi Sándor (Éljenzés a baloldalon.) t. képviselőtársam beszédjével foglalkozzam. Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársamhoz nem lehet e perczben szerencsém, de úgy gondolom, hogy ez nem ment fel azon kötelesség alól, hogy az általa elmondottakkal foglalkozzam, annyival kevésbbé ment fel, mert — és ezt őszinte sajnálattal konstatálom — t. képviselőtársam mai beszédében oly húrokon játszott, a melyek ő tőle eddig merőben szokatlanok voltak. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) T. képviselőtársammal több ízben volt már alkalmam és szerencsém a nézetek megvitatása terén harczolni; ez a harcz