Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-53
53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. 113 eddig mindig megmaradhatott a kölcsönös méltánylat és az objektivitás terén és ha t. képviselőtársam ezen oldalról legerősebb politikai ellenfelei részéről is mindig teljes tisztelettel és teljes méltánylással találkozott, ezt első sorban annak köszönhette, hogy az ő fejtegetései mindig magas objektív erkölcsi színvonalon álltak. S megvallom, kínos meglepetéssel kell konstatálnom mai beszédéről, hogy az a gyanúsítások egész rendszeres hálózata. (Úgy van! joblfelől. Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő ár vizsgálja előbb Rosenberg Gyula képviselő úr szívét és veséjét, azután Gajáry Gézáéi, s aztán arra a hihetetlen állításra vetemedik, hogy a hitelszövetkezeti ügyet e kormány és e párt visszautasítja, mert a hitelszövetkezetek konkurrensei a bankoknak és takarékpénztáraknak, »pusztúljanak tehát a szövetkezetek, pusztuljanak az agrárok«. Ezt adja a képviselő úr e kormánynak és e pártnak szájába. S én egész tisztelettel kérdem tőle, honnan veszi a jogot e merész gyanúsításra? Micsoda nyilatkozata, micsoda tette és miuő eljárása, akár a kormánynak, akár a pártnak jogosítja fel arra, hogy ilyen merész — nem mondok más kifejezést, mert szeretek a parlamenti illem határain belííl maradni — inszinuáczióval illette? S mikor Rosenberg Gyula t. barátom őt beszéde közben figyelmeztette a gyanúsításra, kedélyes mosolylyal felelte, hogy ez tréfás gyanú. Hát mély tisztelettel kérem, hogy tréfás gyanusítási hajlamait más embereken és máshol alkalmazza, s gondolja meg, hogy önérzetes emberek nem fogják eltűrni, hanem vissza fogják utasítani az ily inszinuácziókat úgy, a hogy azok azt megérdemlik. (Úgy van! jobbfelől.) A t. képviselő úr tovább fűzte tréfás hajlamait, elismerem ártatlanabb téren, a mely ellen semmi kifogásom nem lehet, s iparkodott feltűntetni mindazokat az ellentéteket, melyek az e párt részéről felszólaltak beszédeiben nyilvánultak. Kétségtelen, hogy midőn itt épen a földmívelésiigyi tárczánál egyes konkrét kérdések körűi teljes szabadsággal nyilvánulnak az egyéni nézetek, azok egy 270 tagból álló pártban anynyira kongruensek nem lehetnek, mint egy harmincz tagból álló pártban, de csak akkor, mikor az hallgat. (Élénk derültség.) Volt a közelmúltban idő, midőn a t. nemzeti párt beszélt, és talán lesz is még idő, mikor a »Rózsi, megvetlek « álláspontjáról ismét kegyeskedik leszállani és beszélni fog. Azt hiszem, a múltban szerzett tapasztalataink után valószínűséggel bír az a föltevés, hogy nem ilyen egyes konkrét kérdések körüli, hanem mélyreható politikai nézeteltérések fognak nyilvánulni, a melyek igen sok esetben csak azzal voltak áthidalhatók, hogy a t. párt ezen az aktuális politika szempontjáKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. IV. KÖTET. ból legfontosabb kérdéseket, nyilt kérdéseknek tartja. (Élénk tetszés jobbról.) T. képviselőtársam több jelszót dobott a mai vitába; a többek közt azt is, hogy a gyengéket erősíteni, szervezni kell. Azt hiszem, senki sines, a ki ezt a maga jogosult terén el nem ismerné. Hogy többet ne említsek, a közelmúltban volt szerencsém igénybe venni a t. ház figyelmét egy más, igen fontos kérdés körüli nézeteim előadására, a melyek zárköve épen a gyengék erősítése, szervezése volt, jde szervezése nem felülről jövő protekczió által és nem más elemek háttérbe szorításával és elnyomásával, (Úgy van! jobbfelöl.) hanem szervezése az önkormányzat alapján úgy, hogy ezen szervezettel a gyengéknek fajsúlyát, egyéni súlyát, egyéni értékét növeljük. (Helyeslés a jobbóldalon.) így fogom én fel a szövetkezetek ügyét is. A szövetkezetek a maguk természetes fejlődésükben ott, a hol arra a feltételek megvannak, ott, a hol azok tagjait kellőleg meg lehet rostálni, a hol mód nyújtatik arra, hogy a selejtes, a hitelképtelen elemek, a szövetkezetekből kiküszöböltessenek, nemcsak direkt jelentékeny hasznot tehetnek a közvetlen hiteligények kielégítése terén, de messzemenő áldásos hatással bírhatnak a jövő nemzedékek szellemi és erkölcsi színvonalának emelése tekintetében. Épen ezért a szövetkezetek eszméjének őszinte barátja voltam mindig és őszinte barátja vagyok ma is. (Mozgás a baloldalon.) Abban pedig, a mit mondok és szavaimnak intencziójában kételkedni joga senkinek sincsen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugyanazt mondhatom a szövetkezeti ügyről ma is, a mit volt szereaesém a t. házban kilencz évvé! ezelőtt mondani, a mikor először volt alkalmam a mezőgazdasági tárczánál felszólalni, és ha emlékezetem nem csal, Károlyi Sándor gróf t. képviselőtársammal polemizálva megjegyezni, hogy a szövetkezeteknek megvan a maguk jogosult terrénumuk, hogy ezen a téren a hitelszövetkezetek természetes fejlődését minden eszközzel elő kell mozdítani, azonban ez a hitelviszonyok javítására nézve panaczeát nem képez. (Úgy van! jobbfelől.) A hitelviszonyok javításának egyedüli módja az: felnyitni ha lehet minden zsilipet, kikotorni minden csatornát, a melyen a pénz, bármilyen alakban és bármilyen forrásból a társadalomnak hitelképes és hitelre szoruló tagjaihoz eljuthat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha ebben a tekintetben messze vagyunk is a czéltól, ha el is ismerem a jogosultságát annak az állításnak, hogy a vidéki kamatláb viszonyok ma még sokkal súlyosabbak, mint a mennyire az kívánatos: még sem szabad szemet hunynunk azon nagy haladás előtt, a mely az utolsó húsz esztendő alatt azen a téren is mutatkozik. A haladás ezen termelő
