Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-53
53. országos ülés 1897. február rö-éa, pénteken. 111 házosztály adó 2 fit 80 kr. ; házbéradó 23 frt 52 kr.; első osztályú kereseti adó 2 frt; másod osztályú adó 6 frt; általános jövedelmi pótadó 18 frt 60 kr.; tiszta nyeremény után 7 frt 50 kr.; útadó 7 frt 45 kr.; legelőadó 9 frt 86 kr.; iskolaadó 16 frt 36 kr.; párbér 1 frt; általános biztosítás tííz ellen 45 frt; kovácsnak évente 25 frt; bognárnak 12 frt 50 kr. Cselédek: egy kocsis 50 frt; egy szekeres 50 frt; ostoros gyerek 25 frt; szolgáló 30 frt; nyári napszámosokra 65 frt; épületjavítás 25 frt s most 1897 elején kapja a Vág bal parti ármentesítőtársulat értesítését, mely szerint ármentesítési költség czímén ezentúl holdanként 1 frt 44 kr. fizetendő visszamenőleg 1896-ra is, és ezután 50 évig; mely összeg azonban még nincs végleg megállapítva, mert a szükséglet szerint még emelkedni fog. Ez újabb 72 írttal, összes kiadása: 551 frt. Szemben a 620 frt bevétellel, mint végeredmény 50 hold föld, 17 darab állat, gyümölcsös és méhes után, hozzáadva 150 frt házbért évi 69 forint tiszta jövedelem mutatkozik. Ez egy hoszszú és igen fáradságos és nagyon szorgalmas munkában töltött évnek összes jövedelme; pedig ez a gazda egyike a legelsők, legjobbak, legjózanabb és értelmesebbeknek. Még csak azt adom hozzá, hogy gazdánk még nem fizetett kéményseprőt, csőszt, kanászt, révészt, csordapásztort és oly községben lakik, melynek pótadója nincs és családapa, kinek nyolcz gyermeket kell nevelnie.« T. ház, ez egy példa, és az a legszomorúbb benne, hogy nem egy, hanem egy az ezer közül, mert ezer meg ezer van hozzá hasonló. Mi ennek a következménye, t. ház? Az, hogy szemlátomást, napról-napra fogy a kisbirtokosok, a kis gazdák száma és nem nagyítom a dolgot, mert mindenki meggyőződhetik és tanúbizonyságot fog mellettem tenni, ha azt állítom, hogy a járásokat sorba vehetjük és néhány vidéket kivéve, alig találunk a, járásokban két-három egésztelkes gazdát, de a legtöbbet olyant, a ki Ys, 1 /í2, V 24 A V 32 > 3 / ö4-e d telekkel bir. Szóval már évek előtt megmozdult a föld Magyarországon, vagyis megszűnt stabil érték lenni, pedig a földet eddig ingatlannak, vagyis stabil neveztük és tartottuk, melynek minden túlságos mozgósítása csak értékcsökkenéssel jár. Épen ezért a földnek állandóságát mindon áron fentartani, annak fluktuáczióját vagy túlságos felaprózását minden áron meggátolni kellene, mert ez csak a földnek kizsarolására vezet. Hiszen intenzív gazdálkodásról itt szó sem lehet. Már pedig kizsarolni a földet két-három esztendő alatt is könnyen lehet, de 15—20 esztendő is beletelik, mig ismét termékeny lesz. Példa rá a Karszt-hegység Fiume tájékán, mely egykor dús lombozatú erdőknek volt talaja és mihelyt a velenczeiek kizsákmányolták és kizsarolták, évszázadokon keresztül sem lehetett azt többé megtermékenyíteni, hanem most is kopár sziklacsoport az. És midőn a földingásnak nem is első, hanem erősebb lökéseit éreztük vagy 20 esztendő előtt, midőn panaszok és jajszók emelkedtek, hogy nagyon fluktuál a föld, midiin azt mondották értelmes és gondolkozó fők, hogy ez beteges állapotnak a tünete, ez veszedelemmel jár, és hogy ez a mezőgazdaságnak »radix peccatrix«-e, vagyis bűnös gyökere, akkor egy államférfiú, aki most is j'elen van ezen házban, kiadta azt a szerintem rettenetes, mind a magyarságra, mind nemzeti önérzetünkre, mind nemzeti őserőnkre nézve egyképen végzetes jelszót, hogy »mindegy, akárkié legyen a föld, csak az adó legyen érte megfizetve.« (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Ki mondta ezt? Senki sem mondta!) Én, t. ház, úgy vagyok értesülve (Folytonos zaj és felkiáltások jobbfélő!: Ki mondta ?) ... azt akarom megmondani! Én úgy vagyok értesülve, hogy Tisza Kálmán mondta. (Zajos felkiáltások jobbfelől: Nem igaz!) T. ház! lehet, hogy nem igaz és rosszul vagyok a személyt illetőleg informálva, de hogy mondatott, az tény. (Zaj.) Gr. Zichy Jenő: Kerkapoly mondta! Molnár János: Különben az úgy sem lényeges, hogy ki mondta. Továbbá a pénzügyminiszter urak, valamint az előadó urak is nagy applombbal mutattak rá, hogy ime az illetékekből befolyt tényleges jövedelem folyton, évről-évre meghaladja a preliminárét, s ezt ők örvendetes jelenségnek tüntették fel, de elfelejtették, hogy minden egyes *plusz«-jel abban az illeték-jövedelemben egyegy kereszt, egy-egy elzüllött, eltemetett, de független kis exisztencziának sírhalmára, a ki azonban nem maradt a sírban, hanem nemsokára föltámadt onnan proletár alakjában. Nem akarom, t. ház, bővebben fejtegetni, hogy miként képezi a kis gazda minden nemzeti, politikai, társadalmi életnek és a nemzeti közjólétnek is alapját, csak két példára utalok, tudni illik Velenczére és Angliára. Ott volt a hires, a fényes velenczei köztársaság és virágzásának delelőpontján mit tett? Kizsarolta, elpusztította Velenczének és Isztriának bőven termő híres lejtőit; karszttá tette Dalmczáiát és Moreát; és ime, mihelyt ellökte maga alól a talajt, mihelyt tönkre tette a kisgazdát, azonnal hanyatlaui kezdett és nemsokára letűnt a világ színpadáról. Ott van Anglia, hol egész latifundiumokat vadászterületekké, parkokká alakítottak át és — úgyszólván — megszüntették a kisgazdaságot. És mi történt? Roppant nagy és kifejlett
