Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-49
49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 5 költséggel szabályozás alá vétetni, a melyek tulaj donképen a vizi bajok kútforrását képezik. Mindezen és azon többi kérdéseknek, a melyek a költségvetésben előterjesztve vannak, részletezésébe nem bocsátkozhatom. Ez hivatásomat alig is képezheti, t. ház, akkor, a mikor a költségvetés és a költségvetés indokolása egészen világos és hű képet nyújt. Én csupán csak igen röviden és általánosságban rá akartam mutatni azon főbb kérdésekre, a melyeket a földmívelésügyi miniszter ár a helyes megoldás felé terelni igyekszik. Egyet azonban, t. ház, konstatálni akarok s ez az, hogy ezen költségvetés a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a múlt évben ugyancsak a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott és az egész ház közhelyeslésével és tetszésével találkozott expozéjában foglalt irányelveket megtestesítette. (Helyeslés.) KuMk Béla: Az ígéreteket megtette! Terényi Lajos előadó: Az ígéreteket megtestesítette. (Úgy van! jobbfelől.) Méltóztassék elolvasni a földmívelésügyi miniszter úr múlt évben tartott expozéj'át, azt összehasonlítani a költségvetéssel és akkor igazat fog nekem adni a t. képviselő űr. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezen intézkedések azonban t. ház, mint azt már fentebb is jelezni bátor voltam, nem elégségesek arra, hogy a mezőgazdasági válságnak vége vettessék; de hiszen ez tulajdonképen nem is áll a kormánynak sem módjában, sem hatalmában. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Egyről azonban meg vagyok győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak hazafisága és bölcsesége is meg fogja találni azt az utat, hogy ezen nyomasztó helyzeten lehetőleg a kiegyezésnél segítsen és azon gazdag anyagot, a mely az ő bő tapasztalatai után rendelkezésére áll, hazánk közgazdasági érdekeire nézve a legüdvösebben és leghatályosabban értékesíthesse. Ezek után, t. ház, a pénzügyi bizottság nevében vagyok bátor a költségvetést elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. képviselőház! Feleslegesnek tartom sok szóval bizonyítgatni azon általában elfogadott igazságot, hogy az embernek a világon az első foglalkozása a földmívelés volt. Ez igen természetes dolog. A honnan az ember a táplálékát nyerte, elsősorban a föld kötötte le figyelmét. (Zaj. Elnök csenget.) És a mikor az ember a földnek önkéntes adományaival megelégedve már nem volt; mikor többet várt, többet követelt tőle: akkor elkezdte a földet munkálni, a föld felületén áskálni, kutatni annak belsejében, és a mikor látta, hogy munkája nyomán megnemesedik a fűszál és édesebb ízű gyfimöles terem, megkettőztette szorgalmát és évek hosszú során keresztül, évezredeken át a földmívelés foglalkozása eljutott a mostani tökéletesség fokáig: a gépek és egészen a gőzekékkel való munkálkodásnak tökéletességéig. A földmívelési foglalkozás tehát egyidős az emberi nemzettel, és mint ilyen, a mely minden e földön élő embernek táplálékot nyújt, minden rendű-rangú és társadalmi állású ember részéről kell, hogy a legnagyobb figyelemben részesüljön. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva bátran elfogadható azon igazság, hogy a föld a legnagyobb úr a világon, hogy a föld hátán a legtiszteletreméltóbb foglalkozás a földmívelés, és hogy a föld után az egyszerű munkás-földmíves érdemel legnagyobb figyelmet és tiszteletet. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez az eszme a művészet által már szobor alakjában is meg van örökítve. Oroszországban van a világon a legszebb szobor: egy hatalmas oszlop, melynek aljában levett fövéggel állanak királyok, czárok, császárok, általában véve a földi fejedelmek, kezeikben tartva aranyos és gyémántos fövegeiket, helylyel-helyel látható a szobor alapján egy-egy vitéz, a mint pajzsot emel, a szobor legtetején, fent a magaslaton feltett kalappal egy szántó-vető áll, a mint hinti a kény ér adó magvakat. Ez nyilván kifejezi a művész lelkében megfogamzott eszmét s valóban kell, hogy mindenki által elismertnek tekintessék, hogy a magvető, a szántóvető, kinek munkálkodása után Isten jóvoltából mindenki megnyeri a kenyeret, a legnagyobb figyelemben és tiszteletben részesíttessék. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különösen nekünk, magyar embereknek, Magyarországnak kell ezt a figyelmet és tiszteletet tanúsítani a földmívelő-osztály iránt, mert hiszen általánosságban tudva van, hogy Magyarország kiválóképen földmívelő állam és az ország lakosságának háromnegyed része földmíveléssel foglalkozik. Ez tehát az államfentartó elem Magyarországon. A földmívelő-osztály adóalany, a mely szolgáltatja az állam fentartásához megkívántató anyagi erőt. A földmívelő-osztálylyal együtt áll, vagy vele esik, együtt halad vagy vele bukik: az ipar, a kereskedelem és a művészet, egyszóval minden egyéb társadalmi osztály. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyha a földmívelés ügye jó állapotban van, akkor virul az ipar, gyarapodik a kereskedelem, előrehalad minden művészet; de ha a földmívelés a bukás, a megsemmisülés örvénye felé sodortatik, meg kell azt éreznie az iparosnak, megkell szenvedniük a kereskedőknek, meg
