Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

90 37. országos ülés 1897. jann&r 29-én, pénteken. »és« kimarad — császári királyi udvari kamarai levéltár Bécsben. Ebbe a császári királyi udvari kamarai levéltárba a múlt századok folyamán a magyar családokat és magyar dolgokat, azok közt várakat és vármegyéket érdeklő nagy fontosságú köziratoknak egész serege vándorolt át illetéktelenül, helytelenül, alaptalanul. De minthogy minden császári királyi bécsi hivatal Magyarországot és annak minden dolgát Csáky szalmájának tekintette, nem sokat törődött azzal, hogy ezek az okiratok Magyarországot érdeklik és illetik, és azért ott összehalmozták őket. De én úgy vagyok értesülve, hogy már az osztrákok sem fektetnek nagy súlyt arra, hogy ezek az iratok ott legyenek, sőt ők maguk szívesen belenyugosznak abba, hogy ezen az egykori császári kir. udvari kamara barlangjaiban levő magyar okiratok onnan hozzánk visszahozassanak, ügy vagyok értesülve, hogy ezelőtt már 13—14 esztendővel bele is egyeztek; úgy vagyok értesülve, hogy a mi bölcs kormányunk 13 —14 esztendő óta tűnődik, intézkedik, igazgat, adminisztrál, dekretál, korrespondál ez ügyben és azok az iratok még most is csak ott vannak. Ha már maga az, hogy országunk tulajdona, ezen nagybecsű levéltár visszahozassák — a minek voltaképen semmi legyőzhetetlen akadály sem áll útjában — sem történhetik meg Í3 —14 esztendő alatt, mit várjunk mi a t. kormány miniszteri felelősségétől, igazgatási képességétől, s a nemzet közkincse iránti érdeklődésétől? Hát miért nem hozzák vissza? Mert nincs ember, a ki feldolgozza; mert nines hely, a hova elhelyezzék, s igy holt tőke marad még 33-ik unokánk idejében is. Itt van a nemzeti múzeum kezelése alatti országos levéltár, mert az is országos. Ott is van antemohácsiána talán hatezer, pusztán azokból a levelekből, melyek általában a múzeum kezelése alá tartoznak. Azonkívül ott van több, mint harminczezer előkelő történelmi család levéltára, melyek ott vannak deponálva. Azokat^ is rendbe kell hozui, portól, egértől óvni. Épen most értesültem, hogy egy ilyen levéltárban, egészen eleven egérfészket fedeztek fel apával, anyával, fiaival; s azok most preparálva ott vannak a múzeumban! Miért van ez igy ? Mert nincs személyzet. S miért nincs személyzet? Mert nincs rá v.ló pénz. S miért nincs rá való pénz? Mert a mi minisztereink előtt a legutolsó pezsgős lakoma is fontosabb, mint az országnak ez a fontos dolga. (Ellenmondás jobbfelől.) Majd a kereskedelmi tárczánál lesz szerencsém felhívni a t. képviselő urak figyelmét arra, mennyi pezsgő fogyott el a milleniumi ünnepeken. Ha e pénznek csak felét fordítanák a szent czélra, nem egerek gazdálkodnának ebben a nagy nemzeti kincsben. Itt vannak a kerííleli táblák iratai. E táblák előtt ezer meg ezer pör folyt, melyekben nagyfontosságú régi okiratok szerepeltek. E táblák közül a nagyszombatinak iratait már áthozták ide, de nem tudnak neki helyet adni; itt vannak beszegezve, nem tudom miféle szekrényekben. Ott van a kőszegi, a debreczeni, a felvidéki, gondolom eperjeäi. Tadja-e a miniszter úr, hogy e levéltárak milyen állapotban vannak? Van-e ott kellő kezelés, ellenőrzés? V;m-e szakember, a ki rendben tartja, portól, nedvességtől óvja, katalogizálja, kivonatolja őket s kiadásukat előkészíti ? A miniszter úr erről nem tud semmit, én sem tudok semmit, pártja sem tud semmit, (Nagy derültség.) mert mindezekben nem történik semmi. Egy 600 forintos irattári tiszt kezeli a nemzet történetirásában mélyreható fontosságú okiratok ezreit, egyikmásik törvényszéki épületben, mert a kerületi táblák iratait ide tették át. Itt vannak az egykori hiteles helyek, a káptalanok, apátságok, prépostságok és nem tudom, miféle egykori egyházi hatóságok levéltárai. Azok nem egyházi dolgok, talán Molnár János t. képviselő úr lesz kegyes beleegyezni, hogy azok a nemzet tulajdonai. Thaly Kálmán: Van a káptalannak is külön levéltára! Eötvös Károly: Azok a nemzet tulajdonai, azok az ország tulajdonai, mint egyéb közhitelességű helyek gyűjteményei. Már most a régibb időben 1848 előtt ezen nemes káptalanok kebelében volt ember, a ki értett az iratok kezeléséhez, vagy volt legalább olyan, a ki erre törekedett, vagy legalább olyan, a kiről azt hittük, hogy érti. (Derültség.) De ma nézze végig azt a 33 vagy nem tudom hány hiteles helyet a t. belügy-, kultusz- és igazságügyminiszter, hány nemes káptalanban talál szakembert, a ki evvel foglalkozik? Egy-két helyen, talán Esztergomban vagy Nagyváradon van ilyen, de nézze meg Veszprémet, Szombathelyet vagy Nyitrát. (Egy hang a baloldalon: Nyitrán ott van Wagner!) És hozzáteszem, t. belügyminiszter úr, hogy ezekről a nagyfontosságú levéltárakról még katalógus sincsen igazi és tökéletes az ország és a felelős miniszter kezében, sőt van egy pár hiteles hely, a hol épen semminemű katalógus sincsen, a hol nemcsak senkisem dolgozik azon, hogy ezen okiratok regesztái elkészüljenek, ezek kiadása elkészíttessék, de még arra sem ügyel senki, hogy ezek biztosítása mindenképen megnyugtató módon történjék. Itt vannak a felső bíróságok levéltárai, En magam láttam egykor a marosvásárhelyi királyi tábla előszobájában, melléktermeiben és folyosóin faragatlan és gyalulatlan deszkaszek-