Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

Rg 37. országos fllés 1897. január 29-én, pénteken. 640 község ? Oly községeknek, melyek latifan diáiig birtokokkal, és 10.000, 20.000, 50.000, 70.000 lélekszámmal bírnak, közigazgatását javaslatában egyöntetűvé akarja tenni oly községekével, a melyek lakosságának lélekszáma 3—4 száz és a melyek szegények ? Nem. Azt hiszem, hogy nem. Legalább fel fogjuk róla világosítani, hogy nem tudja egyöntetűvé tenni. Hát akkor mit jelent ama kijelentése, hogy egyik hibája a közigazgatásnak, hogy nem egyöntetű, nem összhangzatos ? Hiszen mindjárt nem lesz jó, mihelyt egyöntetű és összhangzatos lesz oly területek, viszonyok és körülményekre nézve, melyek különben nem egyöntetűek és nem összhangzatosak. Történelmi intézményeinknek el nem törölhető és el nem vitatható jósága és czélszerűsége épen abban áll, hogy a különböző területi, lakossági, műveltségi és vagyonosodási viszonyokra mindenütt tekintettel van. De legyen az az új közigazgatás bármilyen, ha ezekre nem lesz különös tekintettel, ha csak rubrika és statisztika szerinti egyöntetűséggel akarja az ország minden dolgát igazgatni, az már eleve rossz lesz és egyáltalában nem fog megfelelni a nemzet igazi igényeinek. De magam is egyetértek a t. belügyminiszter úrral abban, hogy ezeknek a kérdéseknek tüzetes megvitatását hagyjuk majd arra az időre, a mikor majd a javaslatok előttünk lesznek. De a midőn a t. belügyminiszter úr csak úgy általánosságban afféle kijelentést tesz, hogy történelmi, önkormányzati rendszerünk a miniszteri felelősség intézményeinek 1848-ban történt felállítása után fenn nem állhat, és hogy alkotmányunk védbástyainak ezen történelmi nagy intézményeknek a miniszteri felelősség útját állja : akkor oly szólammal él, oly szólamot használ, melyet előtte már százan mondtak és még többen megírtak, melyről örökké fecsegtek hivatott és hívatlan férfiak, de a melynek igazi jelentő ségét a t. miniszter úr legalább minden tekintetben meg nem gondolta. Az, hogy a miniszteri felelősséggel összeférhetetlen a közigazgatásnak régi vármegyei rendszere, voltaképen végső értelmezésében azt jelentöné, hogy a miniszteri felelősséget, — értve a parlamenti, az alaki felelősséget, mert erről lehet csak szó, — ki kell terjeszteni minden közigazgatási ügyre, a legnagyobbtól a legalaesonyabbig, a legegyetemesebbtől a legegyéniebbig. De mit tesz ez a kiterjesztés? Hiszen ez az, a mi ellen prinezipialiter én már nem egyszer felszólaltam e háeban. A t. belügyminiszter úrnak mai ügyszáma a minisztériumban nem tudom mennyi; de azt hiszem, hogy 1896-ban legalább volt 70.000—80.000. Perczel Dezső belügyminiszter:i30.000! Eötvös Károly: Mondjuk tehát 130.000! Már most t. belügyminiszter úr azt kérdem én, hogy ha ily gyorsan szaporodik az ügyszám, a t. belügyminiszter úr 130.000 ügyszámért képes e felelős lenni? Azt tudom, hogy Herkules agyonütött egy nap 300 embert, de 300 ügyszámot az seiü tudott volna agyonütni, (Derültség.) pedig ő ép kissé nagyobb erővel rendelkezett a mythologia szerint, mint a belügyminiszter úr. Van e oly emberi erő a világon és van-e oly miniszteri felelősség egy véges szellemű, habár végtelen nagyravágyása miniszternél is, a mely kiterjeszthető volna mind a 130.000 ügyszámra? Oly miniszter és olyan egyéni erő nincs a világon ! Az egész felelősség ily alakban egy üres mese és üres képzelődés. Ebből a képzelődésből ki kell gyógyulni. Azért a mi törekvéseink alaptétele az, hogy az intézkedés alatti dolgoknak egy óriási száma vonassék el a miniszterektől és bizassék azok végső elintézése a közigazgatási legfőbb bíróságra. Sokáig törekedtünk rá, végre csonkán bár, elértük; de az elvet megbecsüljük és azon intézmény kiterjesztésére és igazi és helyes tartalommal való megtöltésére ezentúl is törekedni fogunk. (Helyeslés a sxélső baloldalon.) Ezért képezi a mi törekvéseinknek másik alaptételét az, hogy az intézkedés alá tartozó ügyek egy igen nagy részének végső eldöntése az önkormányzat hatóságai által történjék, ne pedig a miniszter által; mert ha mi — ismétlem — 130.000 ügyet bizunk a miniszterre, akkor semmiféle miniszteri felelősség nincs, mert fizikailag lehetetlen, azonban csak annyi és oly természetű ügyeket bízzunk a miniszterre, a melyeknek elintézésébe befolyhat, azt ellenőrizheti, a melyekre az ő fizikai ereje kiterjedhet, akkor lehet miniszteri felelősség és lesz is. Hiszen például ha a pénzügyminiszternél vagy a kereskedelmi miniszternél minden ügy, a mely az ő felelőssége alá tartozik, iktattatnék, akkor a kereskedelmi miniszter ügyszáma felmenne 1

jé millióra. Hát a miniszteri felelősséget komolyan lehet venni 1

/é milliónyi ügynél? Azért mondjuk mi, hogy a jó közigazgatás czéljából, de a miniszteri felelősség komolysága czéljából is szükséges, hogy az önkormányzati intézmények a történelmi keretben erősíttessenek meg, mert minden nemzet hitvány, a mely őseinek jól meggondolt intézményeit könynyelmtíen és ok nélkül löki el magától. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért az önkormányzat keretének, alakulatainak, tartalmának megteremtésére történelmi intézményeinket kell fentartanunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De most nem megyek tovább ennek a kérdésnek a fejtegetésében. Tudom, hogy az államművészet terén, hogy Pulszky t. képviselőtársam szavaival éljek, nemzeteknek nagy gondolkodói erős kételylyel veszik birálat alá azt az elvet,