Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

37. országos fllés 1897. január 29-én, pénteken. 77 igazgatásnak a legjobbtól a legrosszabbig mindenféle válfajával. De, t. ház, miért van ez így ? Mert a mai rendszer mellett másként nem is lehet. Méltóztatnak tudni, hogy mai közigazgatásunk legnagyobb baja az, hogy eddigelé nem sikerűit közigazgatásunk rendszerét teljes összhangba hozni a parlamentáris felelős kormányzattal és a népképviseleti parlamentarizÍUUS jellegével. És itt meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy kapcsolatban azokkal, a miket, többen, de különösen Eötvös Károly tisztelt képviselő úr épen erre és a most mindenkit foglalkoztató közigazgatási reform nagy problémájára vonatkozólag előadott, a magam részéről is behatoljak egy kissé talán a dolgok mélyébe és egy messzebb menő visszapillantást vessek közigazgatásunk fejlődésére. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy a vármegyei instituczió, úgy a mint abban a pillanatban fennállott, a mikor a 48-iki törvényhozás jónak látta azt, hogy a rendi alkotmány megváltoztatásával nálunk is meghonosítsa a parlamenti felelős kormányzati rendszert, kiváltságon, előjogon alapúit. Mint ilyen, nagyon természetesen, a vármegyei szervezet nemcsak hogy megfelelt az akkori viszonyoknak, de akkor a lehető legjobb volt. Úgy bele illett azokba, hogy kielégíthetett minden igényt, minden kívánságot, megfelelhetett czéljának, sőt a mint általános szólásmód s a mint maga a törvény is kifejezi: a vármegye magának az alkotmányosságnak védbástyája volt. (Igaz! Úgy van!) De, t. ház, a mint az volt és a mint mindenki csak a legnagyobb kegyelettel emlékezik meg a vármegyéknek e részbeli működéséről és kötelességteljesítéséről, épúgy nem lehetett és nem maradhatott tovább az a megváltozott viszonyok után, nem lehetett az többé akkor, mikor a rendi alkotmány helyébe a parlamentarizmus lépett és a miniszteri felelős kormányzat elve honosíttatott meg. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Nemcsak mi állítjuk ezt, t. ház, nemcsak a gyakorlat GyŐZőtt meg arról bennünket, hanem .abban a perczben, mikor az 1848-iki törvényhozás ezt elhatározta, maga is érezte, sőt maga is nyilvánosan nem egy ízben, de többször ki is fejezte ezt. Méltóztassanak meghallgatni az 1848. évi XVI. törvényezikk bevezetését. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló törvényezikk következőleg szól (olvassa): »A megyei szerkezetnek Magyarhon s kapcsolt részei alkotmányossága védbástyáinak a közszabadsággal összhangzásba hozatala, egyszersmind a közigazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása tekintetéből rendeltetik : 1. §, A minisztérium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előtérjeszteni.« A következő 17. számú törvényezikk még tovább megy. Ez ugyanannak az elvnek hódolva, melyet az imént kiemeltem, már a tisztújításokat is beszünteti addig, mig az új törvény meg nem lesz és világosan kimondja, hogy (olvassa): »a megyékben a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig tisztújító székek tartatni nem fognak.« De, t. ház, nemcsak ezek bizonyítanak állításom mellett, hanem méltóztassanak most még figyelemmel lenni az 1848 : XXIX. törvényezikkre is. Ez »az ország közhivatalnokairól* szóló czímzést viseli s azt mondja (olvassa): »A közigazgatásnak a miniszteri felelősséggel összhangzásba hozatala tekintetéből, a kormány kinevezésétől függő közhivatalok iránt rendeltetik : 1. §. A törvény útján kivfíli elmozdíthatlanság egyedül az igazság szolgáltatásával megbízott birói hivatalokra szoríttatik.« Méltóztatnak ebből látni, mennyire hangsúlyozta, mennyire expressis verbis kifejezte maga az a törvényhozás, a mely a parlamenti felelős kormányrendszert meghonosította, azt, hogy a megyeszerkezetet, — mint akkor általánosan a megyei rendszert nevezték, — összhangba kell hozni a miniszteri felelősséggel, a parlamentáris kormány rendszerével. (Helyeslés jobbfclöl.) De méltóztassanak csak figyelemmel kisérni azokat a dolgokat, a melyek azóta történtek és a melyekre Eötvös Károly képviselő úr is hivatkozott, de a melyek ép az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint a minő czélra ő ezeket az adatokat itt a ház előtt felhasználni kívánta; mert bizonyítják ép azt, hogy azóta minden kormány lépten-nyomon érezte, hogy ezt fiz összhangot lehetőleg helyreállítani kell. Ezt igazolják mindazok a törvényhozási intézkedések, melyek, a mint itten mondatott, toldozások-foldozások, s nem tudom, micsoda rontáselőidézők, azóta végbementek. Kétségtelen, hogy az 1869 : IV. törvényezikk, mely a juridikumot a politikumtól teljesen elkülöníti, nem tartozik azok közé, melyeket Eötvös Károly t. képviselő úr az elhibázott rontások, vagy toldások közé soroz, mert azt hiszem, ő mint jogász és ügyvéd a legjobban tudja, hogy az rendkívül előnyös volt, arra szükség volt és a legjobban bevált a mi igazságszolgáltatásunk kifejlődésére. Ez volt az első leghatározottabb lépés ebben a tekintetben. Nyomban utána következett az 1870-ik évi megyei törvény. Az 1870 :XLI. törvényezikk, nem egyébért, hanem pusztán azért, hogy azt a hiányt, azt az összhangot, ha teljesen nem is állítja helyre, de valahogy egy megélhetési