Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

78 37. országos ülés-189". módot biztosítson, behozta a virilizmus intézményét. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég rosszul!) A választást már korlátozta, mert kijelöléstől teszi függővé és a kijelölő választmányt akként alakítja meg, hogy abban a főispánnak minden körülmények közt túlsúlyt biztosít. Azonkívül az 1870. évi megyei törvény már egy bizonyos qualifikáczót is hoz be és ezzel is korlátozza a szabadválasztási képességet, tudniillik a főjegyzőre, az árvaszéki elnökre és a tiszti ügyészre megállapítja, hogy azoknak minő elméleti képzettséggel kell birniok. A íevéltárnokot már akkor kiveszi a választott tisztviselők sorából, s azt mondja: azt a főispán nevezi ki. Következett azután mintegy további, szintén nem kis jelentőségű lépés az 1876: XXXVIII. törvényezikk, mely az iskolaügy rendezése tekintetében engedett az államnak az iskolaügy terén is minél nagyobb befolyást. Lépten követte ezt az 1877 : XXIV. törvényczikk, én azt hiszem, az sem pusztán véletlen volt, hogy az 1877. évi törvényhozás a kormány javaslatára elhatározta azt, hogy a műszaki teendők jövőre az azelőtt a vármegyék által választott megyei mérnökök kezeiből kivétessenek, illetőleg a megyei mérnöki állomások a legközelebbi tisztujítások alkalmával megszűnjenek és azoknak teendői az államépítészeti hivatalokra ruháztassanak. Valamint mindjárt ezután az 1879 : XXXI. törvényezikk, az erdőtörvény az erdők felügyelete tekintetében megszorítja a törvényhatóságok jogát és állami erdőfelügyelőket rendel kineveztetni, ezek intézményét honosítja meg. Egy, ezeket jelentőségben messze túlhaladó lépést tett a törvényhozás, de mindig következetesen ugyanabban az irányban, kétségtelenül ugyanazon szükségesség által hajtva 1881-ben, mikor az 1881 : III. törvényczikkel a csendőrség intézményét honosította meg, s megszüntette a vármegyék közbiztonsági szolgálatát. Azt hiszem, ez az intézmény nem azok közé tartozik, e mely nem állana ki a legnyugodtabban az összehasonlítást az e részben ezelőtt tapasztalt rendszerrel, melyet nemcsak ellenségeink, hanem akárhány jóakarónk is úgy jellemeztek, hogy «pandurgazdaság«. Csaknem ugyanakkor történt, — nem törvényhozási intézkedéssel, hanem a költségvetés keretében, melynek indokolása teljesen igazolta azt az alapelvet, melynek térfoglalását itt ki akarom mutatni — hogy az állategészségügyet is a földmívelésügyi minisztérium külön kinevezett közegeire kívánta bízni a törvényhozás, felhatalmazva a kormányt s megadva rá a fedezetet, hogy a törvényhatóságokban állami állatorvosi állások szerveztessenek. A legutolsó az 1886 : XXI. törvényczikk, a mely ma is érvényben vau. E törvénynek még sokkal messzebbmenő korlátozó intézkejamiár 29-én, pénteken. dései vannak a tisztviselői kar választása tekintetében, mert ez már nemcsak az egészségügyi szolgálatot teljesítő tisztviselőket, a főorvost, a járásorvost, hanem a számvevőségieket is, a főszämvevőt, az alszámvevőt a főispáni kinevezési jog körébe utalja. E mellett nagyon tágítja a kormánynak felügyeleti jogát a törvényhatóságok önkormányzati hatáskörére nézve. Nem szólok arról, hogy megengedi, hogy a kormány a törvényhatóságok bárminő ténykedését saját kiküldött közegei által a legbehatóbban megvizsgáltathassa, vagy hogy rendeletileg kötelezheti a törvényhatóságokat egyes, törvényen alapuló tételeknek budget-jükbe való felvételére: hanem szólok különösen arról, hogy á kormány jogot kapott, hogy a törvényhatóságoknak bármely hatáskörben hozott határozatait, akár hivatalos felülvizsgálat szempontjából, akár mások fölebbvitele folytán nemcsak megsemmisítheti, hanem azokban érdemileg is határozhat. Ebből látható, hogy e törvényhozás is, nemcsak a 48-iki, elismerte, hogy nekünk azt az ürt, melyet a 48-iki törvényhozás idő hiányában nem tudott betölteni, mert az illető törvényt nem terjesztette elő, mint rendelve volt, a legközelebbi országgyűlésre, iparkodnunk kell folytonosan — mint a képviselő ár mondotta — toidozó-foldozó lépésekkel kitölteni. De nemcsak ez az útmutatása a mindenkori törvényhozásoknak, nemcsak ez a mindenkori szükségérzete a mindenkori kormányoknak, hanem a gyakorlati élet is bizonyít a mellett, hogy itt gyökeres reformra van szükség, (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) oly reformra, mint azt az 1891: XXXIV. törvényczikkben már elméleti jelentőséggel ki is mondta az 1887—91-iki törvényhozás, törvénybe iktatva azon elvet, hogy a közigazgatás állami feladatot képez. A t. ház tehát nem fogja azt várni, hogy akkor, a mikor ismételt kijelentésekkel ezen törvényben nyert megbízatásnak eleget kivánok tenni, más úton haladhassak vagy más irányú javaslatot készíthessek, mint a mely egyrészt ezen álláspontnak, de a törvény ezen megbízatásának is szorosan megfelel. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, nemcsak ez, hanem a mindennapi élet a legélénkebben győz meg bennünket arról, hogy erre a reformra a legégetőbben szükség van. Mert teljesen téves Horánszky t. képviselőtársam, igaz, hogy csak egy közbeszólásban tett azon megjegyzése, a melyet Kardos Kálmán t. képviselőtársam tegnap tartott beszéde közben ejtett, hogy dehogy nem találkozik elég tisztviselő. Én őt kimutatásszerűleg, aktaszerüíeg meggyőzhetem arról, hogy úgy van. Mert mi haszna van ott a választási rendszernek, a hol egy állásra csak egy ember je-