Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

76 37. országos ülés 1897. jannár 29-én, pénteken. nünk ilyet nem is támasztunk, mert nem támaszthatunk. Ily tényállás mellett kötelességünknek ismerjük a tőlünk telhető elégtételnek megadása ezéljából azt is kijelenteni, hogy a legmélyebb sajnálkozásunkat fejezzük ki a fölött, hogy Szalavszky Gyula úr ő méltóságát és nagyságos Szirányi Sándor urat merőben alaptalanul becsületükben ily súlyosan megsértettük, g hogy őket, a kik mint kifogástalan jellemű és tiszteletet parancsoló múltú férfiak, feljelentéseink folytán a bűnperekben lefolyt vizsgálat által — épen mi, a kiknek tiszteletére leginkább számíthattak — közbecsüíésükben csorbítottuk, s — habár rövid időre is — alaptalan gyanúnak tettük ki. Midőn ezen nyilatkozatunk által az elkövetett hibát sajnálkozásunk jeléül jóvátenni igyekszünk, egyúttal annak kijelentése mellett, hogy az aranyosmaróthi királyi törvényszék előtt 5893/1888. szám alatt folyamatba tett perünket is feltétlenül visszavontuk, illetve letettük, — arra kérjük Szalavszky Gyula ő méltóságát és nagyságos Szirányi Sándor urakat: méltóztassanak ezen elégtételadásunkban megnyugodva az ellenünk hamis vád miatt folyamatba tett panasztól való elállásuk által bennünket a további büntető eljárástól megóvni, s a folyamatba tett polgári pereknek a költségek kölcsönös megszüntetése mellett való beszüntetésébe beleegyezni.* (Élénk felkiáltások jobbfélől: No hát! Itt van!) Azt hiszem, t. ház, ezen okmány felolvasása után felesleges volna ebben a kérdésben még egy szót is vesztegetnem, vagy ahhoz valamit hozzátennem és teljes nyugodtsággal bízhatom úgy tegnapi nyilatkozatomra vonatkozólag a saját szempontombői, valamint az itt oly súlyosan megtámadott Szalavszky Gyula főispán úr szempontjából, mint egyáltalában az egész főispáni kar szempontjából, a dolog elbírálását a t, háznak bölcs és higgadt Ítéletére. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy a háznak ezen ítéletéhez, melyet itt levonni fog, minden korrektül gondolkozó tisztes ember csatlakozni fog. (Élénk helyeslés. Ügy van!) Rakovszky István jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Engedjék meg nekem, hogy pár szóval visszatérjek azokra, a miket Lehoczky Vilmos t. képviselőtársam itt elmondott. Én nem tartom magamat hívatottnak, hogy e kérdésre alapos választ adjak, azonban Zmeskál képviselőtársam, a ki ott mint személyes tanú szerepelt, mindenesetre első megjelenésekor e házban felelni fog reája. Arra nézve pedig, a mit igen tisztelt Polónyi képviselőtársam itt felhozott az Ürményi gyűlésre vonatkozólag, határozottan kinyilatkoztathatom, mint a ki szintén jelen voltam e gyűlésen, hogy én az ott szintén elmondottakat nem hallottam, (Zaj.) miket gróf Zichy Nándor itt elmondottak gyanánt felhozott, hivatkozom a gyorsírói feljegyzésekre, a melyeknek teljes szövege az * Alkotmány «-ban meg is jelent, a melyet mindenki szórói-szóra el is olvashat, ott azokat megtalálni nem fogja. Ezeket voltam bátor csak röviden megjegyezni. Minthogy a részleges költségvetésnél szándékozom felszólalni, ez alkalommai még csak azt jelentem ki, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Senkisem lévén feljegyezve, kiván-e még valaki a tételhez szólni? Senkisem kívánván a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy egyáltalában a tárczám költségvetésének ezeu első tételénél megindult vita folyamán, valamint a korábban, úgy a felirati, mint a költségvetési általános vita folyamán is a belügyi igazgatásra vonatkozólag elmondottakra ezúttal kiterjeszkedjem és észrevételeimet megtegyem. (Halljuk! Halljuk!). T. ház! A legutóbbi napokban felszólalt t. képviselőtársaim mindenekelőtt a közigazgatás mai helyzetével foglalkoztak, közigazgatásunknak jelenlegi képét ecsetelték különféle színekkel és vonásokkal, de meg kell engednem és teljes őszinteséggel mondhatom, hogy a legnagyobb része nem hízelgő módon nyilatkozott a közigazgatás mai állapotáról. Hát, t. ház, nem fogok és nem akarhatok én a mai közigazgatásnak védelmére kelni olyan szempontból, mintha én azt, a hogyan ma a közigazgatás folyik, minden tekintetben helyeselném vagy védeni kívánnám. De azt hiszem, t. ház, hogy annak, a ki a dolog mélyébe belepillant és objektíve akar s tud ítélni, nem szabad és nem lehet azt mondania, hogy közigazgatásunk általában rossz, hanem ítélete csak az lehet, hogy közigazgatásunk, a hogy most tényleg fennáll, nem egyforma, nem egységes, nem egyöntetű, hanem úgy a közigazgatás egyes ágai, az adminisztráczió egyes nemei, valamint egyes vidékek szerint is különféle. Mert, t. ház, méltóztassék végigtekinteni a közigazgatási ágak felett. Azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni abban, hogy vannak oly igazgatási ágak, a melyekről mindenki, még a legkérlelhetetlenebb kritikus is kénytelen elismerni, hogy ezen kérdésekben, ezen pontokban a közigazgatás menete ellen jogos panaszt emelni nem lehet; vannak esetek, a hol inkább igaza van a panasznak, vannak, a hol az állapotok nem felelnek meg a mai kívánalmaknak. Látjuk azt, hogy az országban csaknem annyiféle a közigazgatás, a hányféle középfokú hatóság van (Igaz! Igás! jőbbelől.) és itt találkozunk a köz-