Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. 75 a »Pressburger Tagblatt«-nál s azt mondták, hogy az ő tudomásuk szerint még nincs följelentés téve; hogy ők sem hivatalosan nem bírnak arról tudomással, sem idézve nem lettek. Nekem tehát még kevésbbé lehetett tudomásom erről, mert én nem vagyok belügyminiszter, hogy nekem ilyen dolgokat jelentsenek, (Derültség.) Madarász József: Be kár! (Derültség.) Kubina József: Mindezek alapján, de főleg miutáu ma Polónyi Géza t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezen ügy elintézéséül Szalavszky főispán és társa az alapfeljelentésbeni feljelentők ellen hamis tanúskodás miatti váddal élt, és hogy a bíróságok ez ügyben a végtárgyalást kitűzték, az aíapfeljeleutőket vád alá helyezték, a kik tőle bocsánatot kértek, átlításaikat visszavonták, ezt tudomásul vehetem, de erről nékem a mai napig nem volt tudomásom. (Zaj.) Polónyi Géza : De lehetett volna! (Mozgás a szélső baloldalon.) Kubina József: Nem is leheteti és nem is hallottam sehol. Én csak azt idéztem, a mi az újságban volt, ott pedig hamis tanúskodás miatti vádról nem volt szó. Mindezek alapján, midőn még tagadásba veszem, hogy a t. belügyminiszter úr nekem a tegnapi inczidens alkalniából akár a házszabályokból, akár az illemből leczkéket osztogasson, mert erre csak a t házelnök urat tartom jogosultnak: nem akarok könnyelmű ítéletet mondani, hanem kérem az igen t. házat, 'hogy hasonlítsa össze a t. belügyminiszter úrnak az én interpelláezióm folytán itt elhangzott támadását és az én védelmemet, és az igen tisztelt h azr£i bízom a továbbiakban az Ítéletet. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: El van ítélve! Elnök csenget.) Miután a bizalommal hozzák összeköttetésbe, ón a belügyi tárcza költségvetését nem fogadom el. (Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter: Megfogja nekem engedni a t. ház, hogy mielőtt a tételre vonatkozólag venném igénybe a szólás jogát, a most felmerült inczidensre nézve igen röviden nyilatkozzam, és én is épúgy, mint ő, a ház Ítéletére bízzam e kérdésben az állásfoglalást, s a házat arra kérhessem, legyen szíves csak nagyon rövid időre meghallgatni az általam elmondandókat és azután formálja meg a maga Ítéletét, mert meg kell vallanom, hogy én képviselőtársunk mai védelmét és igazolását még szánalmasabbnak és szégyenletesebbnek tartom, mint tegnapi beszédét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársunk azt mondja^ hogy én rosszul idéztem a bírósági ítéletet. Én, t. ház, tudom, hogy abban az elévülés az alap, de miért? Azért, mert ha elévülés ezímén intézkedik a bíróság, akkor az a meritumba nem mehet bele, de ezt úgy magyarázni, mintha a felső bíróság a dolog érdemében igazat adott volna a panaszlóknak, ép olyan, mintha t. képviselőtársamnak azt mondanám, hogy nem adok neki ebédet először azért, mert nem akarok és másodszor azért, mert főzve nincs. Azt hiszem, hogy ha egyszer nincsen főzve, hiába megy bárkihez, nem fog ebédet kapni. (Derültség.) A mi a másodikat illeti, abban a helyzetben vagyok, hogy hivatalos adatok alapján nyilatkozhatom. Hozzám a megtámadott főispán még e hó első felében hivatalosan jelentette, iiogy az illetékes hatóságnál beadta sajtóügyi feljelentését és az január ötödikén 158. szám alatt iktatva lett, a »Pressburger Tagblatt«, vagy nem tudom micsoda czímen megjelenő német lap ellen, az abban foglalt támadások miatt. De végre, t. ház, hogy a legfrappánsabb bizonyítékkal is szolgáljak, a melyből azután a t. ház egészen könnyen levonhatja a maga ítéletét a t. képviselő úrnak eljárására vonatkozólag, (Halljuk! Sálijuk!) leszek bátor az illető főispán által szintén hivatalos úton hozzám felterjesztett azon nyilatkozatot felolvasni, a melyre iménti felszólalásában Polónyi képviselő úr is hivatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Ezen okirat kiállíttatott Nyitrán 1893. évi január hó 12-én, aláírva Takács Lipót és Gsillaghy József által sajátkeztíieg. Itt van a négy tanú neve is. Szól pedig a nyilatkozat ekként (olvassa): » Nyilatkozat, melynek erejénél fogva alulírottak ezennel kijelentjük, hogy mindazon bűnvádi feljelentések tekintetében, melyeket mi, méltóságos Szalavszky Gyula« — és itt sajnálom, hogy be kell vonnom egy harmadik nevet is, de nem kerülhetem el, ha szó szerint fel akarom olvasni — »és nagyságos Szirányi Sándor úr ellenében benyújtottunk, s a melyek folytán hamis vádaskodás miatt jogerejűleg vád alá vagyunk helyezve, ezennel ünnepélyesen elismerjük, hogy feljelentéseink merőben félreértésünk folytán lettek általunk benyújtva. Kijelentjük és elismerjük, hogy a feljelentéseinkben foglalt azon állítások, a melyekben mi méltóságos Szalavszky Gyula úrnak és nagyságos Szirányi Sándor úrnak becsületét érintve, őket büntetendő cselekmények elkövetésével vádoltuk — ténybelileg valótlanok s azokat a vizsgálat során szolgáltatott bizonyítékokkal, de ezennel kijelentett saját meggyőződésünkkel is — teljesen megczáfoltaknak ismerjük el. Kijelentjük egyúttal azt is, hogy nekünk sem egyenkint, sem együttesen, sem Szalavszky Gyula ő méltósága, sem Szirányi Sándor ár ellen semmi czímen követelésünk nincs, és ellető*