Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

7 4 37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. Kubina József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Már a napirend előtt akartam a saját igazolásomra felszólalni a tegnapi inezidens folytán, a mennyiben azonban ezt a ház mélyen tisztelt elnöke meg nem engedte, engedelmet kérek arra, hogy most Polónyi Géza t. képviselő úr beszéde után, visszatérhessek a tegnapi kijelentésre. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, és azt hiszem, erre képviselői minőségemben jogom is volt. hogy én csak közérdekből szóialtom fel. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) Azt hiszem, Magyarországon közérdek. . ., (Felkiáltások jobbfelől: A rágalmasás nem közérdek! Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Kubina József: • • • hogy a míg Szalavszky űr Pozsony és Trencsén megyék főispánja, tehát a míg ilyen exponált állást foglal el, az újságok nyilvánosan ne írhassanak róla büntetlenül ilyeneket. Én tehát csak alkalmat akartam neki nyújtani, hogy ezt megczáfolhassa, (Felkiáltások jobbfelől: Ah!) mivel november hó 11-ike óta nem történt, tudtommal, ez ügyben semmi. (Nagy zaj.) Gajári Ödön előadó: Csak rágalmazta itt a házban. Kubina József: En azt hittem, hogy nem teszek rosszat, mégis az igen tisztelt belügyminiszter úr részéről a legridegebb támadásban részesültem, (Felkiáltások jobbfelöl: Jogosan!) mert ő szószerint a következőket mondotta (olvassa) : »A hozzám intézett interpeliáczió akként van tartva, hogy rögtön felelhetek reá. (Halljuk! Halljuk!) Az interpeliáczió azt kérdi, van-e tudomásom erről az esetről. Hát kijelenthetem, hogy tudomásom nincs. A második kérdése, hogy hajlandó vagyok-e tudomást szerezni és intézkedni: hát igenis hajlandó vagyok, az interpeliáczió kézhez tétele után intézkedni fogok, hogy az adatok hozzám felterjesztessenek s a törvényes intézkedés megtétessék. Eddig az interpeliáczió «. »A midőn erre az interpelláczióra feleltem, nem tehetem, hogy ki ne terjeszkedjem arra a t. elnök úr által is már méltóképen méítatott indokolásra, vagy indokoló beszédre, melyet a képviselő úr jónak látta itt ezen interpeliáczió keretébe belevonni Pozsony vármegye főispánjának személyét és különösen Pozsony vármegye ez idő szerinti főispánjának egy hírlapban minden alapot néikülözőleg történt megtámadását. Nekem hivatalos tudomásom és legilletékesebb tudomásom van róla, hogy először teljesen valótlan az, a mit az általa idézett hírlap hozott, és másodszor hivatalos tudomásom van arról, mert bejelentetett nekem, hogy az illető főispán igenis megtette a sajtófeljelentést; tehát a törvény által nyújtott remédinmot vette igénybe, hogy a törvényes fórum előtt elégtételt nyerjen. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani, mert teljesen osztozom az igen tisztelt elnök úr azon felfogásában, hogy itt nem levő személyeket ilyen teljesen alaptalan és igaztalan rágalmakkal megtámadni nemcsak nem parlamentáris, de nem is illendő dolog.« (Igaz! Úgy is van! jobbfelől.) Utóbb még azt mondja, hogy nekem« vagy van tudomásom az ügyről, vagy nincsen. Ha nincsen, akkor teljesen helytelen dolog volt, hogy oly ügyet, a melyet nem ismerek alaposan, itt a parlamentben szóvá tettem. A másik esetben, ha tudomásom van az ügyről, akkor tudnom kellene először, hogy épen a felsőbb bírósági itélet folytán alaptalan azon nagyon könnyelműen és egyoldalúan kiragadott tétel, mely ellen azt mondja, hogy az illető elévülés czíuién szüntettetett be az eljárás. Másodszor pedig tudnom kellene, hogy megindíttatott a sajtóügyi eljárás, tehát alaptalan a visszautasítás, melyet irányában használtam.« (Ügy is van! jobbfelől.) Ezzel szemben igazolásomra vagyok bátor a következőket felhozni. Én Szalavszky főispán urat nem támadtam, nem vádoltam saját személyében. (Felkiáltások jobbfelől: Csak rágalmazta !) Megmondtam, hogy hol vannak ezek a dolgok nyilvánosan az újságban megírva. Sajnálom, hogy tegnap nem volt nálam semmiféle bizonyíték; de most igenis itt van. (Mozgás.) A t. belügyminiszter úr, ki azt mondja, hogy a felsőbíróság nem elévülés czímén mentette fel. (Félkiáltások jobbfelől: Nem azt mondta! Zaj.) Itt vannak saját szavai, most olvastam. A királyi kúria az elsőbíróság végzését, a mely érdemi okokból is elutasította a vádat, helybenhagyta »a királyi táblának az elévülésre fektetett indokainál fogva». (Mozgás.) Ezt ismét megfölebbezték ; a királyi kúriához jutott, és a királyi kúria 8438. szám alatt azon végzést hozta, hogy a királyi ítélőtáblánakvégzése indokolásánál fogva kelybenhagyatik. Ezekben, t. ház, azt hiszem, hogy azt, a mit az újságok nyomán állítottam, be is bizonyítottam. '(Ellenmondások a jobboldalon.) En nem azt mondtam, hogy a mit felhoztam, az igaz; hanem, hogy az újságok írják. (Zaj.) Azt is szememre vetette a t. belügyminiszter úr, hogy miután e dologról szóltam, tudnom kellene azt is, hogy az illető főispán úr a »Pressburger Tagblatt« ellen már a sajtó-biróságnál a följelentést megtette. (Egy hang a jobboldalon: A pozsonyi lapokban is benn volt! Zaj.) Engedelmet kérek, én nem olvastam, (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) de tegaap az igen tisztelt belügyminiszter úr kijelentése folytán táviratilag és telefonicze tudakozódtam