Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. 73 szolidaritásban nem áll, mert itt e hazában ez iránt semmiféle véleményeltérés a politikusok között nincs és nem is lesz, hogy a néppárt a nemzetiségi velleitások felhasználásával és az azokkal való szövetkezéssel dolgozott. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Mi mindenesetre ellenőrzés alatt fogjuk tartani ezen kérdést és ha a t. képviselő urak, a kik a néppárt meggyőződését képviselik, idebenn és odakünn, minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy a képviselőházat meggyőzzék arról, hogy ez a vélemény helytelenül alakúit felőlük, a magam részéről csak örvendenék, ha ezt konstatálhatnám. Most pedig egy másik kérdésről akarok szólani. A belügyi tárczának mindenesetre egyik kimagasló pontja a rendszer szempontjából a főispáni instituczió. A politikai bizalmon kivűl egy miniszterrel szemben az egyéni bizalom mértékére is lényeges befolyással bir, ha az általa kezelt instituczió esetleg olyan súlyos hibákat tárna fel, a melyek a becsület szempontjából is kifogásolhatók. Én meglehetős hosszú időt töltöttem már politikai küzdelmekben itt e házban és sohasem szoktam kíméletes lenni előttem igazolt bűnökkel szemben, de ép annyira rigorózus vagyok abban a tekintetben is, hogy a ki közpályát tölt be, az ne legyen igazságtalan támadásoknak kitéve, különösen a képviselőházban, hol egyénileg magát nem védheti mindig. Nem közönséges dolog tehát az, hogy ha egy volt államtitkárról és jelenleg funkczionáló főispánról olyan vádak emeltetnek a belügyi kormányzattal kapcsolatosan, hogy ő okirathamisítás, csalás és nem tudom miféle visszaélés miatt vád alatt áll. Sajnálom, hogy a tegnapi napon nem volt szerencsém az ülésen jelen lehetni ; de mert a lapokból értesültem arról, hogy Kubina József képviselő úr a tegnapi nap folyamán egy főispánnal szemben azt a vádat emelte, hogy okirat hamisítás, csalás és ügyvédi visszaélés miatt ellene folyamatban levő bűnügyben csakis elévülés miatt szüntették meg az eljárást, mivel nekem az ügyről a legilletékesebb és legközvetlenebb tudomásom van, kötelességéül ez irányban tájékoztatni a t. képviselőházat és kötelességem már előzetesen is bejelenteni, hogy a t. képviselő úr a tényállásnak csak felét mondotta el, a mi által oly gyanúba kevert egy közpályán működő férfiút, mely alkalmas arra, hogy becsületessége iránt a mi tiszteletünkben bizonyos csökkenés álljon be, holott ha a t. képviselő úr a való tényállást ismerve, annak másik felét is elmondja, nyomban annak homlokegyenest ellenkezőjéről győződött volna meg a t. képviselőház, a mit ő itt elmondott. Az eset ez: (Halljuk! Halljuk!) Szalavszky Gyula, mielőtt főispán és államtitkárrá lett, KÉFPH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. ügyvéd volt. Ezeu ügyvédi pályáján ő ellene bizonyos Takács Lipót és Csiliaghy József urak btínfenyitő feljelentést tettek okirathamisítás, csalás és ügyvédi visszaélés miatt. Az első bíróság érdemleges okokból és elévülés okából is megszüntető határozatot hozott. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A királyi tábla ezt jóvá hagyta, a kúriához intézett felebbezés folytán azonban a kúria nagyon helyesen azt mondta, hogyha elévülés esete forog fenn, ki van zárva, hogy a kérdéssel érdemleges okokkal is foglalkozhassak a bíróság-. A kúria tehát tisztán elévülés szempontjából szüntette meg az eljárást. Ámde mi történt most? Az, — és ez az, a mit a *t. képviselő úr, mielőtt ily vádat a képviselőház előtt felhoz, könnyen megtudhatott volna ha utána jár: — hogy Szalavszky Gyula, mint akkor már főispán, a büntető törvénykönyv 229. §-a alapján, hamis vád miatt feljelentést tett az illető két fél ellen és miután csak elévülés okából szüntették meg ellene az eljárást, ő maga követelte a legszigorúbb vizsgálatot. Végre hónapokon át tartó szorgos vizsgálat és kutatás után meghozza a bíróság a határozatot, mely szerint Csiliaghy József és Takács Lipót urak hamis vád miatt vád alá helyeztetnek. Felebbezés folytán a kir. tábla ezt helyben hagyja és midőn hamis vád miatt a végtárgyalást Nyitrán kitűzték, a két feljelentő fél, hogy ne fejezzem ki magamat máskép, elment Szalavszky Gyulához és térden állva kért tőle bocsánatot, okiratszertíieg kijelentvén, hogy vádjuk az első betűtől az utolsó betűig valótlan, a miről nemcsak a vizsgálat győzte meg őket, hanem magát a vádat, jobb tudomásuk ellenére emelték, Ekkor Szalavszky Gyula volt oly nagylelkű, hogy nekik megbocsátott. (Felkiáltások a jobboldalon: Gyalusat !) Ez a tényállás és miután tudom, hogy a t. belügyminiszter árnak a megfelelő akta rendelkezésére áll, reményiem, nem fog késni azt a törvényhozás színe előtt felolvasni. Azt hiszem azonban, hogy Kubina József t. képviselőtársam elhiszi nekem, hogy ezeket biztosan és közvetlenül tudom. Hogy ezt elmondtam, azt kötelességből tettem, mert bármennyire ki vannak is köztünk élesítve a politikai ellentétek, a becsület kérdése eddig Magyarországon nem volt pártkérdés. (Élénk helyeslés.) Örömmel nyújtok ezzel alkalmat a t. képviselő úrnak is, hogy ezen előadás után, ha jónak látja, rektifikálja azon vádat, melyet tegnap a ház előtt emelt. Ez volt intenczióm; egyébként magát a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Kubina József 10