Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

m 36. országos ülés 1897. január 28-án, csntörtökSn. és választásairól, illetve a választások körüli í erélyéről híres Szalavszky, a kiről különben — mellesleg mondva — a lapok nyilvánosan, sőt büntetetlenül már egy negyedéve irják, hogy ellene okmányhainisítás, csalás, ügyvédi bűntények alapján bíínfenyítő feljelentések tétettek és csak az elévülés folytán menekült ezen büntető vizsgálat alól. Kérem tehát a t. belügyminiszter urat, hogy miután nekünk most már... Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a házban nem lévő személyeket ilyen sértő ügyek támadó felemlítésével csak közérdekből éö csak abban az esetben szabad... Kubina József: Idéztem mindezeket. Elnök: Idézve van, de képes-e most a képviselő úr az idézést bizonyítékokkal támogatni, midőn a vádat felhozza? Mert különben idézés ürügye alatt mindenféle sértést lehetne követni. Csak akkor hozhatók fel ily ügyek, lia az illető képviselő azokat maga itt a házban bizonyítékokkal támogatja. Kubina József: Azért is jótállok, hogy megtörténtek ezen feljelentések ellene; ott vannak a nyitrai törvényszéknél. Elnök: Az nem elég; ha valaki vádaskodólag itt lép fel, itt kell lenniök a bizonyítékoknak. A szabályok meg nem engedik, hogy a támadás itt történjék minden bizonyíték nélkül, melyek állítólag másutt vannak. Kubina József: Az újságok alapján nyilatkoztam. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az újságokra való hivatkozás még nem elég, ha maga a képviselő itt támadólag lép fel. Kllbína József: Csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy a »Pressburger Tagblatt« már többször felhívta a főispán urat, hogy idézze törvény elé... (Mongés és nyugtalanság a jobboldalon.) Elnök: Tessék interpellácziója tárgyára áttérni és jövőre a szabályhoz tartani magát. Kubina József: Minthogy nekünk jogorvoslatunk ez ellen nincs, a t. belügyminiszter úrhoz fordulok, mert ő neki módjában áll esetleg az iratokat beszerezni, és a következő interpellácziót intézem hozzá (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Pozsony megye hegyentúli járásának nagyobb része 1895. évi október havától a megyebizottsági gyűlésen a közigazgatási hatóságok zaklatása folytán képviselve nincsen ? Hajlandó-e erről sürgősen hivatalos tudomást szerezni s ennek folytán az állampolgárokat a közigazgatási hivatalok zaklatása ellenében megvédeni, illetve őket alkotmányos jogaik élvezetéhez segíteni ?« Elnök: Ki adatik a belügyminiszter úrnak. Perczel Dezső belügyminiszter: Talán megengedi az elnök úr, hogy mindjárt átvegyem és válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) A hozzám intézett interpelláczió akként van tartva, hogy rögtön felelhetek reá. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió azt kérdi, van-e tudomásom erről az esetről? Hát kijelentem, hogy tudomásom nincs. A második kérdése, hogy hajlandó vagyok e tudomást szerezni és intézkedni: hát igenis hajlandó vagyok, az interpelláczió kézhez vétele után intézkedni fogok, hogy az adatok hozzám felterjesztessenek s a törvényes intézkedés megtétessék. A midőn ezen interpelláczióra feleltem, nem tehetem, hogy ki ne terjeszkedjem arra a t. elnök úr által is már méltóképen méltatott indokolásra vagy indokoló beszédre, melylyel a képviselő úr jónak látta itt ezen interpelláczió keretébe belevonni Pozsony vármegye főispánjának személyét és különösen Pozsony vármegye ez idő szerinti főispánjának egy hírlapban minden alapot nélkiilözőleg történt megtámadását. Nekem hivatalos tudomásom és legilletékesebb tudomásom van róla, hogy először teljesen valótlan az, a mit az általa idézett hirlap hozott, és másodszor hivatalos tudomásom van arról, mert bejelentetett nekem, hogy az illető főispán igenis megtette a sajtófeljelentést, tehát a törvény által nyújtott remédiumot vette igénybe, hogy a törvényes fórum előtt elégtételt nyerjen. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani, mert teljesen osztozom az igen tisztelt elnök úr azon felfogásában, hogy itt nem levő személyeket ilyen teljesen alaptalan és igaztalan rágalmakkal megtámadni nemcsak nem parlamentáris, de nem is illendő dolog. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kubina József: A t. miniszter urnak interpellácziómra adott feleletét most tudomásul veszem; majd, ha az érdemben is választ kapok, akkor én is megteszem az észrevételeimet. A mi pedig azt illeti, hogy a t. miniszter úr engem rágalmazással vádol, kénytelen vagyok ezt visszautasítani, mert én az újságokra hivatkoztam, melyek a főispán urat felhívták, hogy ha nem igaz az, a mit róla mondanak, akkor vádolja be őket. (Felkiáltások jobbfelöl: Megtette!) Még eddig nincs tudomásunk róla! Perczel Dezső belügyminiszter: Csak nagyon röviden kívánom megjegyezni azt, hogy mily jogos volt előbb használt kitételem, mutatja az, hogy a képviselő úrnak vagy van tudomása a sajtófeljelentésről, vagy nincsen. Ha nincsen, akkor szerintem teljesen helytelen dolog volt, hogy oly ügyet, a melyet nem ismer alaposan, itt a parlamentben szóvá tett. A másik esetben, ha tudomása van az ügyről, akkor tudnia kellene először, hogy alaptalan,