Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

36. országos ülés 1897. január 28-án, csttt8rtök8*t. 65 eseményekről akarok beszélni, a melyek interpelláczióm alapjául szolgálnak. A t. ház már tudomást szerzett az előttem tett interpelláczióból, és a hírlapokból arról, hogy az aainai bányászok, a kiknek száma közel 3000-re rúg, a munkát beszüntették. Különböző közlemények jelentek meg a hírlapokban és hosszú időn át a közvélemény csakis az igazgatóság nyilatkozataival állott szemben. A bányatulajdonosként szereplő osztrák-magyar állam vasúttársaság komimmiqué-iben úgy állította oda a dolgot, mintha a munkások érdekében mindent megtett volna, és mintha annak a társládának intézménye, a mely a sztrájknak tulajdonképeni okául szolgált, a munkások hozzájárulásával hozatott volna létre. A társaság említést tett bizonyos nagy áldozatokról, hogy évenkint 100.000 forinttal járult volna hozzá állítólag a munkás érdekek istápolásához, a munkások segélyezéséhez és a nyugdíj-illetékekhez ÓB úgy tüntette fel az eseményeket, mintha a régi nyugdíj-intézménynek társládává való átalakítása, egyenesen a munkásoknak óhajtását képezte volna. Időközben a munkások részéről is történtek nyilatkozatok a sajtóban, és ha ezeket most már összevetjük magának az igazgatóságnak jelentéseivel, akkor kétségtelenül kitűnik, hogy itt valósággal jogcsonkítással, szerzett jogoknak konfiskálásával és a munkások ellen elkövetett súlyos sérelmekkel aljunk szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezeket magában az interpelláczióban igyekeztem kifejteni és azért méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat felolvassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Interpelláczió a tisztelt belügyminiszter, pénzügyminiszter és igazságügyininiszter urakhoz : 1. Van-e tudomása a tisztelt pénzügyminiszter urnak, mint a kinek hatósága alá a bányaügyek fölötti felügyelet tartozik, arról, hogy az osztrák-magyar államvasuttársaság tulajdonát képező aninai bányákban a munkások, kiknek száma közel 3000-re megy, a munkát beszüntették ? 2. Tudja-e a tisztelt miniszter úr, hogy a munkások a munkabeszüntetés tényében rejlő rendkívüli önvédelem és önsegély igénybevételét azzal indokolják, hogy a munkaadó társaság a régi nyugdíj intézetnek társládává történt átalakításával állítólag súlyos jogsérelmet követett volna el a munkások iránt; hogy a szerzett jogok semmibe sem vételével és a munkások tiltakozása daczára az özvegyeknek nyugdíjigényeit a jövőre nézve leszállította, a maximális nyugdíjra jogosító szolgálati tartamot pedig a bányamunkások élet- és egészségpusztító munkáját s életviszonyait tekintve különben is hosszú 30 esztendőről 40 esztendőre emelte fel? 3. Igaz-e, hogy a munkásokkal lefolyt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. HL KÖTET. egyezkedési tárgyalás alkalmával a munkások megbízottai az említett újítások, mint jogfosztások ellen állandóan tiltakoztak, hogy ezen tiltakozásnak a tisztelt miniszter úr előtt is küldöttségileg kifejezést adtak, és hogy ezen sérelmes új szabályzatok mégis a munkásokra oktrojáltattak és hogy ezeket kizárólag a tulajdonos társaság óhajainak megfelelőleg a bányakapitányság és később a tisztelt miniszter úr is helybenhagyták és szentesítették volna? 4. Hajlandó-e a tisztelt miniszter úr azokat az indokokat, melyek őt eljárásában vezették, valamint azokat a körülményeket, melyek ez ügyet megvilágítani alkalmasak, a képviselőház elé terjeszteni? 5. Van-e tudomása a tisztelt belügyminiszter urnak arról, hogy az Aninára kirendelt csendőrség az összegyülekezett munkások közé lőtt; hogy a csendőrség fegyvereinek golyói számos munkást leterítettek, számosan súlyosan megsebesíttettek, hogy a sebesültek legtöbbje most a halállal vivődik? Hogy a munkások közül számosat vasra verve börtönbe dobtak, s hogy a letartóztatottak száma közel 30-ra rug? 6. Kérdem, mi indokolta egyáltalán a hatóság beavatkozását s különösen, hogy a csendőrség számos emberélet megsemmisítésével, számos egyén nyomorékká tételével pusztulást és nyomort hozott ártatlan családokra; özvegyek és árvák siratják gondozójukat, fentartójukat? 7. Szándékozik-e a tisztelt belügyminiszter úr szigorú vizsgálatot indítani, hogy a hatósági beavatkozás nem-e a munkások jogtalan terrorizálása és a munkaadó magánérdekeinek istápolására szolgált, és hogy a csendőrség fegyverhasználata és a nép közé való lövetés, a vérontás, az emberéletben való pusztítás jogos, törvényes volt-e? És hajlandó-e a tisztelt miniszter úr a munkaadó és a munkás érdekeit egyaránt és egyenlően megoltalmazni, hivatott államhatalmának megtorlását a kiderítendő bűnösökkel éreztetni ? 8. Hajlandó-e az igazságügy miniszter *úr az illetékes királyi főügyészség által a királyi ügyészséget utasítani, hogy az aninai munkászavargással összefüggő bünvizsgálatra vonatkozó indítványainál legyen figyelemmel azon okokra, melyek a munkásokat a munkabeszüntetésre és a netaláni lázongásra ösztönözték és igyekezzék az előnyomozntot és vizsgálatot ez irányban is kiterjeszteni ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.,) Magában az interpelláczióban benrejlik már az indokolás és ennélfogva további érveléseket feleslegeseknek tartok, majd ha a tisztelt miniszter urak válaszolni fognak, megteszem egyéb megjegyzéseimet. Elnök: Az interpelláczió a belügyi, pénz9