Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

S6. országos ülés 1897. január 28-án, cs«t6rt8knn. cS baloldalon.) nem felel meg az igazi népszabadság alapjaira fektetett alkotmányosságnak, az igazi népképviseletnek, az igazi parlamentarizmus feltételeinek (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy parlamenti kormányformával biró nemzet törvényhozásának, a nemzeti akarat tiszta és hamisítatlan kifolyásának kell lennie. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a mi törvényhozásunk sem alsóházában, sem felsőházában nem az, az kétségtelen. Nem is lehet az, már magánál a szervezeténél fogva sem. A képviselőház szervezete, ha tekintem annak alapját, a választói jogosultságot, a választói jog különbözőségét, a választókerületeknek igazságtalan beosztását: a nemzeti akaratnak egyenes kijátszása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig tekintem a képviselőház szervezetének, összeállításának módját, a választást, a választási eljárást, a kormánynak arra gyakorolt befolyását, visszaélését: akkor a képviselőház a nemzeti akarat egyenes meghamisítása. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A hivatalos presszió, a törvénytelen eszközök felhasználása és alkalmazása tekintetében parlamenti annaleseinkben a Lónyay-kormány által vezetett választások híressé váltak. A hírességet még jobban fokozták a Tisza Kálmán-féle választások. De bátran elmondhatjuk, hogy a híresség tetőpontját az 1896-iki Bánffy-féle választások érték el. Kell-e erre erősebb meggyőző argumentum a miniszterelnök úrnak azon czinikus mondásánál és gondolkozásánál, a mikor egész nyíltan, az egész nemzet előtt azt mondja, hogy igenis, én a választásokra nagy összegű pénzt kaptam és költöttem. (Félkiáltások a szélső bal oldalon: Honnan vette?) Kell-e meggyőzőbb bizonyíték annál, hogy ő kérkedve beszélte itt, hogy összes erejével, összes hatalmi eszközeivel arra törekedett, hogy a magyar képviselőházba egyetlenegy ellenzéki képviselőt ne válaszszanak. E tekintetben a t. miniszterelnök urat Eötvös Károly igen tisztelt képviselőtársam elküldte Spanyolországba. Én azonban visszahozom onnan. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Hagyjuk ott!) Szereti hangoztatni a t. miniszterelnök úr, sokszor hallottam és olvastam beszédeiben, hogy ő Deák Ferencz politikájának hű követője. Én tehát, felolvasom Deák Ferencznek az ellenzékről mondott meggyőződését. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Nem szabad engedni, hogy valaha olyan párt alakúihasson, mely az udvarnak, Ausztriának több konczesziót hajlandó nyújtani. Inkább olyan legyen az ellenzék, mely egy lépéssel előbbre viszi a nemzet ügyét.« Deák Ferencznek az volt a nézete, hogy életszükség Magyarországon egy -erős nemzeti ellenzék, mely egyrészt a kormánynak eljárását ellenőrizze, másrészt pedig a nemzet ügyét minden alkalommal egy lépéssel előbbre vigye. A t. miniszterelnök úr, ha Deák Ferencz politikájának hű követője akar lenni, ne arra törekedjék, hogy az erős nemzeti ellenzéket ebből az országból kiölje, hanem inkább vigyázzon a saját pártjára, hogy az az udvarnak és Ausztriának több konczessziót nyújtani hajlandó ne legyen. (Helyeslés es tetszés a szélső baloldalon.) Alkotmányos szabadság csak a politikai jogok szabad gyakorlatával fejlődhetik ki. Európa előtt a magyar nemzet dicsőségét, politikai jelentőségét, becsületünknek főalapját alkotmányunkhoz, szabadságunkhoz, politikai jogainkhoz való erős ragaszkodásunk képezi. A jogokhoz való ezen ragaszkodást akarták a nemzetből a kormány és a t. miniszterelnök úr kiölni a jelen képviselőválasztás alkalmával hivatalos presszióval, minden törvénytelen eszközzel. Mentsük meg, t. ház, a nemzetnek már hanyatló alkotmányos szellemét azáltal, hogy reformáljuk törvényhozásunkat, reformáljuk pedig a jogegyenlőség, az igazság és az igazi szabadelvüség alapján, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A választási jog tekintetében ma a lehető legnagyobb anomáliák vannak Magyarországon. Különböző alapokon nyugszik a választási jog földbirtok, ipar vagy más kereseteknél, és maga a földadóczenzus is rendkívül különböző az országban, mert van község Magyarországon, a hol 16 krajczár a földadó-czenzus és van, a hol 54 forint. Az államnak a jogok élvezetében és gyakorlásában egyenlő mértékkel kell mérnie az összes állampolgároknak. Az 1848-iki törvényhozás meghozta a jogegyenlőséget, az alkotmány sánczaiba bevette az ország egész népét, megállapította, hogy a teherviselés közös és egyenlő, ennek következtében a jogoknak is egyenlőknek kell lenniök, tehát a választási jogot egyenlővé téve terjeszszük ki az állampolgárok mindegyikére addig a határig,^ meddig fajunk szupremacziája, az igazi népszabadság, igazi liberalizmus és a népképviseleti alkotmány ezt megköveteli. (Helyeslés a szélső balon.) A szabadság ott van biztosítva, hol ezen elvek az állampolgárok mentül nagyobb számára,^lehetőleg az egész nemzetre ki vannak terjesztve. Hazánk alkotmányát és államszervezetét a demokratikus irány jellemezte mindenkor. Azért terjeszszük ki a nemzetnek legszélsőbb rétegeibe is a választói jogot, hogy a képviselőház a valódi nemzeti önkormányzat testülete lehessen. A t. belügyminiszter úr szombati beszédében hozzájárult ehhez az eszméhez, kijelentette, hogy a választói jogot kiterjeszteni, a czenzust egységesíteni és leszállítani szándékozik. A függetlenségi és 48-as párt örömmel üdvözölte a