Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

m 36. országos ülés 1897. január 28-án, csütörtökön. tekintetében; sürgős szükségként említették fel a közigazgatás reformál ásat és e tekintetben törvényjavaslat előterjesztésére kérték fel a t. belügyminiszter urat. Ezen bírálataikkal g a belügyi költségvetést mégis támogató felszólalásukkal, az én igénytelen nézetem szerint, a legélesebb kritika alá vették és a legélesebben elítélték nemcsak közigazgatásunkat, hanem a jelenlegi belügyi adminisztrácziót s az egész államkormányzati rendszert. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, a t. képviselő urak, mint egy-egy törvényhatóság élén állott tisztviselők bizonyára gyakorlati tapasztalásból merítették a közigazgatásnak ezen nagy hiányait és hátrányait, és ha jó közigazgatási tisztviselők voltak, mint a hogy a közvélemény csakugyan azoknak tartotta őket, a közigazgatási hátrányokra és hibákra előterjesztéseikben és felterjesztéseikben bizonyára több izben felhívták a belügyminisztériumnak, illetve a belügyi igazgatás vezetőinek a figyelmét. S mi volt az eredmény ? Hogy süket fülekre találtak a belügyi kormányzat részéről, és hogy belügyminisztereink ezen közigazgatási bajoknak az állam vitális érdekében álló szanálását sohasem tartották kötelességüknek vagy feladatuknak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátszerű jelenségnek tűnt fel nekem, és azt hiszem, minden a háznak nem új tagja előtt az igen tisztelt képviselő urak felszólalása alkalmával a kormánypárt magatartása. Mi a közigazgatás rosszaságát, hátrányait, hibáit évek hosszú sora óta innen e padokról folytonosan hirdettük és ugyanazokra a közigazgatási hibákra, hátrányokra és gravamenekre rámutattunk — mondhatom — talán ugyanazon érvelések kapcsán, mint a t. képviselő urak 8 mindenkor a legmerevebb ellenzéssel és leszavaztatással találkoztunk. Most, mikor a kormánypárti képviselő urak állanak elő ezen érvekkel és gravamenekkel, a t. kormánypárt, a mely elvekben, a lényegben is, személyekben majdnem ugyanaz, mint a múltban, éljenez, helyesel. Ez eklatáns jele az időknek, a mai korrumpált rendszernek s annak, hogy a mai képviselőház többségénél fontos politikai kérdések jó és rossz megítélésében nem az igazság, hanem az dönt, hogy ki mondta és mely oldalról mondatott ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarok a közigazgatás szervezetével részletesebben foglalkozni, de mégis kényszerítve vagyok egy kérdés felvetésére, illetve elvben való megpendítésére azért, mert az előttem szólott igen tisztelt képviselő úr arra kiterjeszkedett. Egyetértek a felszólalt t. képviselő urakkal abban, hogy nagy hibája mai közigazgatási rendszerünknek a dilettantizmus. Ezt nagyon kidomborították. A dilettantizmusnak kétféle faját említette fel Tallián képviselő úr; az egyik formája az, hogy minden ember, a ki csak egyszer-másszor megyegytíléseken va

gy közigazgatási bizottsági üléseken megfordult, már azt hiszi magáról, hogy ért a közigazgatáshoz s beleszól a közigazgatásba, pedig az volna a helyes, ha csakis a gyakorlati közigazgatással foglalkozott egyének szólnának bele a közigazgatás ügyeibe. Én nem tudom, hogy vájjon a t. képviselő úr gyakorlati tapasztalását e tekintetben nem akkor szerezte e, a mikor itt a belügyi kormányzat élén a legközelebbi múltban is és azelőtt is eddig folytonosan olyan férfiak ültek, a kik gyakorlati közigazgatással abszolúte nem foglalkoztak. Azonban a dilettantizmusnak legfényesebb intézményeként ott van a főispáni intézmény. Vajjou ahhoz a qualifikáczióhoz van-e kötve a főispánság, hogy a gyakorlati közigazgatással foglalkozott-e az illető, vagy sem ? Tudjuk, hogy ehhez nincsen hozzákötve. És én csak ma tudtam meg azt, hogy miféle qua'ifikáczióhoz van kötve a főispáni állás, a mikor Kardos Kálmán igen tisztelt képviselő úr azt mondta, hogy a főispáni állás erkölcsi felelősséghez van kötve. Ez pedig sokkal több, mint bármiféle rovatos előírt felelősség. No, én nem ismerek egyetlenegy tisztviselői állást sem, a melynek első és alapprinczipiuma — mint qualifikáczió — az erkölcsi felelősség ne volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ott van és fel méltóztatott említeni az előttem szóló t. képviselő úrnak a dilettantizmusnak másik formája és e tekintetben a közigazgatási tisztviselők választási rendszere felett tört pálczát, azt mondván, hogy a választási rendszer azért nem jó, mert a sógorság, komaság oly tisztviselőket ültet be a közigazgatás magasabb állásaiba, a kik oda csakugyan nem valók, a kik gyakorlati közigazgatással nem foglalkoztak, tehát dilettánsok. Azt kérdem, az igen tisztelt képviselő úrtól, hogy vájjon a kinevezési rendszer mellett a dilettantizmus egyáltalában nem ül-e be a közigazgatásba? Hiszen ismerjük az állami kinevezéseket általában. Azok fognak bejutni, a kik a miniszteri előszobákban minél nagyobb protekczióval és protekczionális levelekkel fognak birni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És most méltőztassék megengedni, t. ház, hogy röviden áttérjek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha tekintem törvényhozásunkat, arra a meggyőződésre jutok, hogy annak sem az alsóháza, sem a felsőháza nem felel meg a szabad állam szabad iustitucziójának, (Úgy van! a szélső