Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-36
36. országos ülés 1897. január 28-án, csütörtököu. fii lehet a főispántól várni. Mi legyen a neve, foispán-e vagy más, ez mindegy, de ilyen alakban képzelem. És engedjék meg végű!, t. ház, hogy áttérjek egy, a nyilvánosság előtt sokat szellőztetett kérdésre, mely ugyan e t. házban nem képezte vita tárgyát, de melyet mégis megemlíteni szükségesnek tartok, tudniillik azon körülményt, hogy ez alkalommal ennek a főispáni karnak több tagja elhagyva állását, belépett a parlamentbe és a parlamenti küzdők sorában foglal helyet. Engedje meg a t. ház, ha valaki önzetlenül, érdek nélkül, odaadással három-négy évtizeden keresztül szolgálja a közügyet és a nyilvánosságot minden ágában és egy évtizeden, vagy kettőn keresztül annak a sokat megtámadott, sokat kritizált főispáni karnak a tagja, nincs-e ennek is joga végre fáradtnak lenni, visszavágyni abba a terembe, a hol hajdanta a felfogásnak különbözősége mellett a nagy és nemes eszmék és eszmények hareza folyt, (Helyeslés jőbbfelől.) és ha lehet, oda igyekeznie, hogy ez ismét ágy legyen?! Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és tetszés jőbbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kin van a sor ? Rakovszky István jegyző: Tóth János! Tóth János: T. biz! Az előttem felszólalt t, képviselő űr beszéde után bármily háládatos feladat volna is nekem, mint ellenzéki képviselőnek, hogy felszólalásom keretében felöleljem állami adminisztrácziónknak ma már pártkülönbség nélkül minden oldalról elismert és tarthatatlannak itélt alaki és szervezeti hibáit és hiányait, hogy rámutassak felszólalásomban a közigazgatás mai rendszerére, mely megbénította állami életünknek egykor egészséges szerveit, kiölvén belőlük azon garaneziákat és szervezeteket, melyek évezreden át nemzeti alkotmányos életünknek legbiztosabb védbästyái voltak: mindazonáltal, t. ház, én ez alkalommal lemondok erről a háládatos, de szomorú feladatról, két okból. Először azért, mert a mai politikai helyzethez mérten, egy aktuális jellegű tárgygyal, a parlamenti reformmal akarok foglalkozni; (Halljuk! Halljuk!) másodszor azért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a közigazgatás rendezésével állami feladatunk ezen nagy fontosságú kérdésével, igen rövid idő alatt alaposan foglalkozhatunk. A jelenlegi kabinetnek többszörös igéretét bírjuk már e tekintetben. Azon emlékezetes programúiba, melyet a jelenlegi kabinet kormányra lépésekor a t. miniszterelnök úr volt kegyes előttünk felolvasva elmondani, (Igás! a szélső baloldalon.) már fel volt véve a közigazgatás rendezése. Ugyanazon évben úgy a t. miniszterelnök úr, mint a t. belügyminiszter űr választóik előtt mondott beszédekben oly sürgős feladatnak tüntették fel, hogy a közigazgatási törvényjavaslatokat a múlt országgyűlés elé terjeszteni ígérték. A jelen országgyűlést megnyitó trónbeszédben és parafrázisában, a válaszfeiiratban már az ország parancsoló érdekének van feltüntetve a közigazgatás rendezése. Hiszem tehát, hogy e javaslatok mielőbb a ház elé lesznek terjesztve, s így ez alkalommal csak egy kijelentést óhajtok tenni s egy kérést intézni a t. belügyminiszter úrhoz. Kijelentésem — azt hiszem pártom nevében is tehetem — az, hogy, ha a közigazgatás újjászervezését az igen tisztelt belügyminiszter úr az egész vonalon a közigazgatási tisztviselők kinevezésével, a közigazgatás államosításával kontemplálja: e párt e törekvésnek hazafisága és erkölcsi ereje teljes egészével ellen fog állani, (Úgy van! a szélső a baloldalon.) és törekedni fog a valóságos önkormányzat felállítására, (Úgy van! a szélső baloldalon,) hogy annak megteremtésével az állampolgárok mindegyikét a köz-, a\ államérdekek részesévé és szavatosává tegyük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy megalkossuk, megteremtsük és fentartsuk azon alkotmányos önkormányzati szerveket és tényezőket, melyek a régmúlt időben és talán ma is még némi részben régi jogaink őrei, az önkény és a hatalom visszaélései ellen pedig biztosítékai. (Úgy van! a szélső balőlalon.) Kérésem pedig a belügyminiszter úrhoz az, hogy legyen kegyes majd a közigazgatási törvényjavaslatokat a parlamenti tárgyalás előtt jó eleve nyilvánosságra hozni, hogy foglalkozzanak azokkal a törvényhozás tagjai, a sajtó, a szaktestületek s az egész közvélemény, hogy ne meglepetésszerűen, de a jogosult és elfogulatlan bírálat minden tényezőjén átszűrődve jussanak a képviselőház tanácskozása elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy mennyire szükséges ez, s mily sürgős a javaslatok mielőbbi előterjesztése: erre legfényesebb bizonyítékok épen a tegnap és tegnapelőtt itt hallott beszédek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Tallián Béla és Ruffy Pál t. képviselőtársaim, mint a közigazgatásban eminenter jártas egyének, tartalmas, szakszerű beszédeikben mutattak rá közigazgatásunk bajainak egész tárházára a közigazgatás különböző ágazataiban, mint például a betegápolás, a koldulási ügy, a munkásviszonyok szabályozása, a tisztviselők fizetésemelése, a személyzetszaporítás
