Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

gO 36. országos ülés 1897. január 28-án, csütörtökön. kell, sohasem képes. A tisztviselő megjutalmazását abban a tudatban kell hogy találja, hogy a közjót, a közérdeket szolgálja és abban a tiszteletben, a melyben őt a közönség részesíti. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket, t. ház, szem előtt tartva, hiszem, hogy meg fognak szűnni azok az anomalikus állapotok is, melyek abból erednek, hogy a különböző hivatali állások különböző gyökből származván, egymással és egymás iránt majdnem ellenkezéssel, mondhatnám néha ellenszenvvel viseltetnek. Ez meg fog szűnni, a midőn létesíteni fogunk egy egységes magyar és nemzeti közigazgatást. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudom., t. ház, hogy sokan abban a véleményben vannak, hogy az a választott tisztviselő, mondjuk ki őszintén, veszedelem idején sokkal inkább képes megőrizni, és sokkal inkább meg is fogja őrizni hazánknak érdekeit, mint a kinevezett tisztviselő. Ám gondolják meg uraim, ki lép ma. az urna elé, ki adja oda magát a választásnak ? Nem az önálló, független, hatalmas gazdag ember, hanem az, a kinek ez kenyérkeresete és családjának fentartása és veszély idején épúgy meg fog hajolni a hatalom előtt a választott tisztviselő, mint a kinevezett tisztviselő és Magyarországot, uraim, épúgy mint a múltban sem a kinevezett sem a választott tisztviselő nem fogja fentartani, hanem fenn fogja tartani polgárainak hazafisága, hazafias lelkülete és önérzete. (Helyeslés jobbfelől.) Engedje meg a t. ház, hogy most áttérjek egy kérdésre, mely különösen az utóbbi évek parlamenti történetében a belügyi tárcza tárgyalása alkalmával majdnem mindig kisebb-nagyobb megtámadásoknak volt tárgya, a főispáni kérdésre. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Mozgás a balés szélső baloldalon.) Legjobb őszintén ki magyarázni nézeteinket. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy ez az intézmény túl megy Szent István jdején, hisz' a várispánokban találja eredetét. Ősi törvényeink szerint: supremus comes est locumtenens regis in comitatu. Majd egy királyi hatalommal, nem körvonalozott, nem nagy befolyással biró méltóság, dignitárius és ország nagyja volt és ez maradt is 1848-ig. Rá fogok térni erre is. Az újabbi törvényhozás fokrólfokra ebből a méltóságból levonni és a modern igényeknek megfelelőleg tisztviselőt igyekszik belőle csinálni, míg az 1886 : XXI. törvényezikk kimondja, hogy a főispán a kormányhatalom képviselője s mint olyant felruházza az ellenőrzésnek teljes jogaival, noha még az adminisztráczióért felelőssé teljesen nem teszi; de igenis bizonyos erkölcsi felelősséget követel tőle, mely erkölcsi felelősséget én nagyobbnak tartom, mint a körvonalozott felelősséget. Minden olyan állás, mely a múlt tradiczióin alapszik, részben a mai kor követelményeinek akar eleget tenni, másrészt s így azt mondhatjuk, hogy nem határozott egész, a kritikára sok alkalmat szolgáltat. A kik a múlthoz ragaszkodnak, azok nem szeretik, hogy fel van jogosítva a mai kor tisztviselőjének hatáskörével, s a kik a modern, a mai államosítási theoriákon állanak, azoknak — s talán méltán — sok a méltóságnak még foszlánya is, mely ma még ahhoz az álláshoz van kötve; mert hiszen, a mint Eötvös Károly t. képviselőtársam említette, nem marad meg más, mint hogy fegyelmi törvény alatt áll, pragmatikája nincs és qualifikácziohoz sincs kötve, noha talán mégis kis mértékben vannak az említettek, a kik írni és olvasni nem tudnának. Thaly Kálmán: Bizony vannak, a kik rosszul írnak! Kardos Kálmán: A tekintélyek kora a világon egyáltalában letűnt, letűnt különösen a politikai hivatalokra és a politikai állásokra; letűnt az a kor, a midőn, ha valaki elfoglalt egy-egy nagyobb állást vagy tisztséget, a közönség tisztelete és hódolata önként fordult ahhoz, a ki elfoglalta és ezt, t. ház, helyeselni kell, az illető, a ki egy ily helyet elfoglal, érdemelje ki magának azt az elismerést. Anticzipálni ezt nem lehet, és ha daczára ennek a körülménynek, midőn körülnéznek e hazában, azt találják, hogy a legtöbb törvényhatóságban kis kivétellel e sokat megtámadott főispánok mégis nemcsak tiszteletben, hanem népszerűségnek örvendve, szeretettel vannak övezve, (Zaj a szélső baloldalon. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) bátran hivatkozom reája! S ha úgy van, minek tulajdonítom? (Felkiáltások a szélső baloldalon: He nincs úgy!) Egyedül annak, hogy az a főispán helyesen fogja fel hivatását, ő nem szavazathajhász, nem a kormány kéme és ítilbesúgója, nem is egyedül, mint a törvény mondja, a kormánynak és a kormányhatalomnak képviselője, de igenis tekinti magát egyúttal annak a törvényhatóságnak képviselőjéül a kormánynál, sokszor a kormánynyal szemben is, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) és képviseli ezen törvényhatóság és minden egyes tagjának összes érdekeit, (Helyeslés a jobboldalon.) akkor nem csodálható, hogy ha a közönségnek tisztelete és nagy részben hálája fordul feléje. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Hogy daczára mind e körülményeknek, ebben az alakjában teljesen fentartaudónak én sem tartom ez állást, ezt kénytelen vagyok bevallani. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mert hatalma sok, hanem azért, mert hatalma csekély és kicsi. (Derültség a baloldalon.) A kit én felelősségre akarok vonni, annak kénytelen vagyok a hatalmat is megadni, legyen meg a hatalma az egész ügykezelésre, legyen neki befolyása az egyes ügyek intézésére és akkor a teljes felelősséget igen jól el