Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-36
86. országos Blés 1897. január 28-án, c8Ütort5k3n. m és összes hátrányaival. A múltnak előnye egyedül az volt, hogy egy kiváltságos, többnyire fUggetlen, önálló vagyonos osztály gyakorolta a közigazgatást; hátránya, hogy mint dilettantizmust gyakorolta, mert hiszen az akkori csekély igényekkel szemben nem is volt a szakképzettség szükséges. Előnyei a mai korban megszűntek a választási rendszernek, hátrányai azonban megmaradtak. A ki mai nap a közigazgatásra adja magát — és mindinkább fogy azok száma . . . Horánszky Nándor: Dehogy fogy! Ezer van minden állásra! Kardos Kálmán: Dehogy van! Perczel Dezső belügyminiszter: Roszszúl van informálva. Kardos Kálmán: Tudom, hogy midőn pályázatot hirdettek, évekig üresek maradtak az állások, gyakornokok voltak a helyettesek, mert nagyon szűk körhöz vannak kötve; az előmenetel legfeljebb szerencsés véletlentől, széles körű rokonság, pajtásság, mondjuk szimpátia és a törvényhatóság vezető férfiai kegyének a támogatásától függ; e nélkül el van veszve az illető. (Úgy van! jobbfelöl.) Ma az állami hatalomnak természetes törekvése az, hogy mivel mindenért felelős, azért a közügyért is, a melyre nézve nem bír teljes rendelkezési joggal, a közigazgatás államosításával átvehesse a felelősséghez a rendelkezési jogot is, nem kétlem és lehet, hogy egy messze jövőben, midőn a közműveltség általános tulajdonunk lesz, midőn az erkölcsi érzület az emberiségben nagyon magas fokon lesz kifejlődve, — se tendencziákat nagyon művelt népeknél, mint például Svájczban már ma is észleljük, — a népek ismét a választási rendszerhez fognak visszatérni. De ez a kor, igen tisztelt ház, minálunk legalább a messze jövőben van s mindezekből csak egy folyik: hogy e törteimi fejlődés alapján abszolút igazsági tételt nem lehet felállítani; a különböző időknek különböző formák, a fejlődés és műveltség különböző formáinak különböző alakzatok felelnek meg. (Ügy van! jobbfelöl.) Hiszen, t. ház, kivontuk már mi is az államtisztviselők legnagyobb részét; kivontuk ég függetlenítettük teljesen az igazságszolgáltatást s a nevezés útján, habár nem államosítva történik a megyei tisztviselői állások egy nagy részének betöltése, és úgy tapasztaltuk, hogy ezáltal a nemzeti szellem nem szenvedett, nem károsodott és maradt egyedül, mint képviselőtársam említette, az az 1200 vagy 1300 szolgabíró és alispán, de t. ház, épen az az 1300 szolgabíró 'és alispán képezi azon apparátust, a melyre a közigazgatás nehezedik. Ez az az apparátus, a mely a többi ma már nevezés által betöltendő tisztviselői állásokkal együtt végzi azt és pedig elég nehezen, mert a törvényhozás és kormány ezekkel — ezt kénytelen vagyok bevallani — épen azért talán, mert az államosítás a légkörben van és mindig küszöb előtt állónak mondatik — mostohán bánt e h (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) sőt nem is mostohán, mert nézzenek körűi: midőn a kormányzat többi ágaiban napról-napra szaporodnak a munkaerők, midőn a törvényhatóságnál, hol évtizedekkel ezelőtt két vagy három ember dolgozott, ma sokszor 10—13 végzi a fokozott ügyvitellel szemben a teendőket: az a közigazgatási, különösen a külső tisztviselő ugyanavval a személyzettel, majdnem ugyanavval a fizetéssel végzi nehéz munkáját, a midőn még minden újabb törvény újabb terhet ró reá, a melynek megfelelni nem lévén képes teljesen, ennek az a következménye, hogy a legüdvösebb intézkedések s a törvény leghelyesebb intézkedései inkább a papiron, mint a gyakorlatban találhatók. (Ügy van! jobbfelöl.) Függetleníteni kell igenig a tisztviselőt fölfelé, egy teljes megbízható pragmatika által, de függetleníteni kell őt lefelé is; (Úgy van! jobbfelöl.) biztosítani jövőjét és teljesen függetlenné tenni a közönségtől is és ne higyjék t. képviselő urak, hogy ezáltal akár politikai, akár más visszaélésre szolgáltatnának alkalmat. (Mozgás a szélső baloldalon.) A kinevezett tisztviselő, a mint láthatjuk, nem bír azzal a befolyással, minta választott tisztviselő (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) ; elveszti annak a kis körnek, a pajtásságnak, a barátságnak, az összetartozásnak befolyását. Politikailag! Hiszen láttuk, hogy a visszaélést leginkább gyakorolhatja a választott tisztviselő, gyakorolhatja ott, hol a törvényhatósági bizalomnak bő palástjával betakarja akár a politikai, akár a másnemű visszaélést (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) és ezt a választott tisztviselő sokkal inkább gyakorolhatja, mint a kinevezett tisztviselő. Legyen fegyelmileg felelős felfelé és lefelé. Igen, hiszen a törvényben meg is van állapítva ez a felelősség, csakhogy a gyakorlatban a kivitel nagyon is hiányos. És megérttik már azt is, hogy egy fegyelmileg megbüntetett, vagy elmozdított tisztviselőt, majdnem azt mondhatnánk ellenkezési szempontból, a törvényhatóság rövid idő múlva megint megválasztott tisztviselőjének, hogy megmutassa, hogy ez neki nem imponál. Azért én sem élek abban az illúzióban, t. ház, hogy egyszerre egy varázsütéssel egészen, más állapotokat teremthetünk és újonnan született ideális közigazgatást létesíthetünk. Hiszen uraim, először is egy czél- és öntudatos tisztviselőkart kell nevelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az első. Egy tisztviselői kart, a melyben magasan van kifejlődve az önérzet és az erkölcsi érzék. Az állam sohasem képes remunerálni a maga tisztviselőit, ezt jutalmazni, úgy, a hogy
