Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

42 35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. hogy a néppárt agitáeziója el fogja terelni a katholikus ügyektől azokat is, a kik szivvel és lélekkel jó katholikusok, (Igás! Úgy van! jobbfelől.) Ezt én nem mondom, t. képviselőhág, de meg vagyok róla győződve, hogy ha a néppárt tovább folytatja ezen agitáczióját, akkor az intelligenezia óvakodni fog minden katholikus intézményben közreműködőieg részt venni, mert nem kivánja mngát meggyanfisíttatni azzal, hogy a néppárt tendencziáival egyetért. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, kell, hogy hivatkozzam még azon beszédre, a melyet a tisztelt miniszterelnök úr tartott a házban, a midőn azt mondta, hogy: »Ma szembe állunk egy oly körülménynyel, a melylyel eddig Magyarországon, hála Istennek, még nem tartottuk szükségesnek számolni, ámde a néppárt felvidéki akcziója következtében ma már a pánszláv irányzat megerősödött, mert azok a pánszláv tényezők, a kik a politikai élet küzdelmeiben a múlt időkben tért nem foglalhattak, a kikkel való kapcsolatot mindenki tagadta, ma nyíltan a néppárt érdekei mellett küzdenek és azok mellett foglalnak állást.* T. ház! Én is ismerem kissé Felső-Magyarországot s így át tudom érteni, hogy a tisztelt miniszterelnök úr által előadott körülmények nagy mértékben jogosultak. E tekintetben, t. ház, Asbóth János képviselő úr az általános költségvetési vita során a következőket mondotta: »Ország-világ tudja, hogy minden párt mily nagy mértékben veszi igénybe azt a privilégiumot, hogy a választási harcz alatt bolondokat is mondjanak.« Megelőzőleg pedig ezeket mondja: »A legbujább sampion-tenyészdében sem terem annyi gomba, mint a mennyi alaptalan imputáczióval támadják meg a néppártot.« Hát, t. ház, a néppártnak is van egy ilyen gombatenyészdéje. Nem azt mondom, hogy a kertészek ők, de vannak, a kik ezen tenyészdében dolgoznak és termelik is a gombát. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Bolond gombát!) De az nem sampion, hanem annál sokkal rosszabb, mert méregtartalmú. Eötvös Károly: De ők nem esznek ám belőle.(Derültség.) Ruffy Pál: T. képviselőház! Grünwald Béla nagy hazánkfiáé az érdem, hogy a magyar kormányférfiaknak felfedezte Magyarország felvidékét. Grünwald Béla volt, a ki azt mondta, hogy a felvidéket beutazták hisztorikusok, botanikusok, geológusok, de államférfiak, diplomaták még nem utazták be, Grünwald Béla azt mondja a felvidéken lakó tót népről, a mely két milliót tesz ki, hogy ezen népnek története azonos a magyar nemzet történetével, ezen népnek hősei magyar hősök, ez a nép együtt küzdött a magyar nemzettel, ennek a népnek vére együtt áztatta a magyar vérével a magyar haza földjét a szabadságliarezok küzdelmeiben,^, hogy ez a nép a magyar eszmével teljesen asszimilálható, a mely határozottan a magyar kultúrára törekszik. Történt, hogy az abszolút korszak alatt Schmerling minisztersége idejében figyelmeztették a magyaroknak ezt a nagy barátját, hogy két milliónyi nép van itt, a mely más nyelvet beszél, mint a magyar; és az osztrák államférfiú átértette, hogy jó lesz izolálni a magyartói ezt a népet. Akkor történt, hogy Moyzes István diakovári kanonok hazaárulás útján kineveztetett besztercze bányai püspökké. Ez a püspök azonnal megindította a propagandát a magyar állameszme ellen, az evangélikus papok szövetkeztek a magyar püspökkel nem egyházi, hanem politikai érdekből. Megalapították a »Maticzát«. A beszterezebányai papnöveldéből nagy számmal özönölték el a felvidéket az ott kiképezett ifjú papok, megindult a pánszláv sajtó. Ez volt a helyzet Magyarországon 1867 bekövetkeztéig. Akkor e helyzet átalakult; Moyzes püspök helyébe hazafias, lelkes, kiváló magyar püspökök, magyar hazafiak jöttek. Thaly Kálmán: Nevezze meg őket! Ruffy Pál: Megnevezhetem Ipolyi, Bende és Rimély püspököket. Mind a három a magyar nemzeti kultúra érdekében nagy buzgalommal és sikerrel működött és működik. Tisza Kálmán erélye föloszlatta a »Maticzát«. A tót gimnáziumokat bezárták és Felső-Magyarországon a kulturegylet működése az egész felvidékre kiterjesztetett. Mint a felvidéki közművelődési egyesületnek megalakulása óta buzgó tagja lelkesen vettem részt azon diadalutakban, a melyeket mi a felvidéken tettünk, és a hol mi a kultúregyesület zászlóját kibontottuk, örömmel láttam, hogy az a nép mennyire ragaszkodik hozzánk, hogy az a nép lelkében mennyire romlatlan. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A panszlávok közül sokan megtértek és a magyar nemzeti eszmének lettek hu apostolai. Maradtak azonban, a kik nem bírtak szakítani múltjukkal, ezek visszavonultak a magyar kultúra verőfényes napja elől, mint a hogy a denevér odújába vonul. Azt vettük észre, hogy a munka egyszerre fennakadt. Miért? Nem tudjuk, bizonyos ellenszenvvel találkozunk szemben a magyar elemmel. Hogy mi az oka ez ellenszenvnek, megtudjuk; azt mondták, hogy a magyar el akarja rabolni a tóttól a saját vallását. Ott, a hol a nemzetiségi politika megbukott, ott e politika becsempészi magát a néppárti politikába és így indul győzelemre. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balról.) Tessék Felső-Magyarországra menni és sze-