Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-35
35. országos ülés 1897. január 37-én, szerdán. il! mélyesen meggyőződni. (Ellemnondások a baloldal felső padjain.) Blizáth Ferencz: Mind liberálisok lettek megválasztva ! (Nagy zaj.) Elnök: Buzáth képviselő urat közbeszólásaiért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ruffy Pál: Az, hogy a liberális zászló Felső-Magyarországon is GyŐZőtt, az ellenkezőt nem bizonyítja, mert a kisebbségnél a pánszláv tendeneziák fennállanak. Megengedem, hogy a pánszlávizmus kakuktojás, de azt a néppárt kotlós tyúkja költötte ki. Meszlény Lajos: Ki volt a kakas? (Derültség.) Ruffy Pál: Vessünk egy pillantást a jövőbe, ha azok a néppárti körök tényleg meg fognak községenként alakilni. Mit fog azoknak teljesen tót népe olvasni? Izgató iratokat, pánszláv nyomtatványokat, a melyek azt fogják mondani: ime a magyarság így tör vesztetekre, mert megbántott benneteket vaílástokbau. Ezzel a töt elem között a hazafiságot szítani, nézetem szerint, nem lehet. Attól tartunk tehát, hogy a mit a Maticza Felső-Magyarországon megkisérlett, az sikerülni fog a néppartnak. Ex fruetibus eorum rájuk fogunk ismerni. Ne La vádolok, nem gyanúsítok senkit. Meg vagyok győződve, hogy maguk a néppárti képviselő urak sem akarják vagy keresik, hogy a pánszlávizmus az ő zászlójukat lobogtassa. Tovább megyek és azt mondom, hogy azok a néppárti urak, a kik a felvidéket beutazták, nem ismerték a felvidék szellemét, azt hitték, hogy azt a nagy entbuziázmust az ő programmjuk keltette oda fenn, hogy talán a hitelvi kérdésekben szimpatizálnak velük. Távol legyen tőlünk. Azok odafenn a hitélet szempontjából oly távol állanak bizonyos magasabb követelményektől, mint Luczifer a Cheruboktól. Önök egy bizonyos kis koi.czessziót mégis csak tettek a nemzetiségeknek, a mit tagadni nem lehet, mert még a házban is kijelentették. Mondjuk hogy ez a kis konczesszió csak akkora, mint az az olajág, a melyet a galamb Noé bárkájába hozott. Ez az olajág nagyon hamar el fog fajulni egy nagy erdő-rengeteggé, de az nem lesz olajfaerdő. Meg vagyok arról győződve, hogy nem önök a megtévesztők, hanem a megtévesztettek és azért abban a nézetben vagyok, hogy számolnunk kell a helyzettel és nem szabad megengednünk, hogy Felső-Magyarország tót népének a magyar nemzethez való politikai vonzalmát veszélyeztessük. Oda kell törekednünk, hogy midőn a tót népet a magyar nemzet ellen uszítják, elejét vegyük minden további kísértésnek. Elvégre ez a magyar haza nem egy darab föld, ez a magyar nép nem egy ember-tömeg, ez a magyar haza a mi őseinktől nekünk örökbe adott édes haza, a melyen kivűl nincsen számunkra hely. Hadd hivatkozhassam én is költőre: gr. Zrínyi Miklósra, ki azt mondja: »Elfussunk nincs hová? Sehol máshol Magyarországot meg nem találjuk. A mi édes szabadságunk az ég alatt sehol sincsen. Hic vobis vei vivenduui, vei morieudum est.« Én tehát azokat az igen tisztelt képviselőtársaimat, a kik bár közvetve, de a nemzetiségeknek adott konczesszió alapján a rossz irány keletkezésére adtak okot, kérem, hogy az útról, a mely süppedékes talajra vitte őket, térjenek vissza, nem azok miatt, a kik őket vezetik, hanem azok miatt, a kik őket követik. Mindig megmarad emlékemben, a mit tavaly a nyitrai millenium-szobor leleplezése alkalmával a képviselőháznak akkoron még egyik tagja mondott: »Az alkotás ezer éves beszélő emlékoszlopa vagy te, szeretett hazánk, oltár vagy, melyhez a dúló szenvedélynek is el kell zarándokolnia, csak azért, hogy az oltáron önmagát emészsze föl.« A belügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket, az ülést újra megnyitom. Ki következik a szólás rendjén? Rakovszky István jegyző: Pichler Győző! Pichler GyÖZÖ: T. ház! Hogy a belügyminiszteri tárcza általános tárgyalása alkalmával felszólalni bátorkodom és e t. ház figyelmét igénybe akarom venni: erre nekem indító okot adott Tallián Béla igen tisztelt képviselőtársamnak tegnapi felszólalása. És miután a részletes tárgyalás folyamán ama aggályokat, melyeket az egyes tételeknél látok, módom van előadni, csak felszólalásomnak indító okával, Tallián Béla t. képviselőtársam beszédével, óhajtok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) E beszéd bevezető részére nézve megjegyzem, hogy az súlyos és nehéz kritikát gyakorol nem az ellenzék, hanem a belügyminisztérium működése felett. Ezt konstatálhatom különösen a beszédnek egyik tételében. A tisztviselői kar fizetése után a törvényhatósági szabályrendeletek különböző voltáról a következőket mondja: »Különben ez a kérdés mellékes része. A fődolog az, hogy annyi szabályrendeletünk és belügyminiszteri rendeletünk van már 1870 óta és azok oly sokban ellentétesek egymással, hogy én nem képzelek közigazgatási tisztviselőt, a ki ,. B .
