Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. SS is ezt ajánlotta nekünk, mert addig, a míg izgatottság lesz: ez a fontos kérdés kellőleg nem tárgyalható. Minden oldalról ajánlgatják ezt a néppártnak, hogy nyugodjék bele legalább egy időre az egyházpolitikai törvényekbe, majd évek hosszú során át a tapasztalatok meg fogják mutatni, bogy beválnak-e azok vagy nem. Értem én, igen t. ház, ezen tanáesok ezélját: nyugodjunk bele; hogy az a rossz, a mit mi rossznak tartunk — mert az egyházpolitikai törvényeket azoknak tartjuk — hadd erősödjék kellőleg meg. De mi tudjuk, hogy a mi rossz, később is mindig az lesz, és ha azt akarjuk, hogy a rossz könnyű" szerrel kiirtható legyen, mielőbb kell annak kiirtásához fogni, nem pedig várni, míg aztán annyira megerősödik, hogy kiirthatatlan lesz. Különben a történelem is a mellett tanúskodik, hogy mindenféle intézmény, akár jó volt, akár rossz, csak folytonos agitáezióval volt létesíthető. A ki valamit létesíteni akar és megszűnik agitálni, az avval lemond arról, hogy az az intézmény, a melyet ő megvalósítani akar, csakugyan létrejöjjön. Mi tehát nem mondhatunk le az agitáczióról még akkor sem, ha annak az autonómia lenne a díja. Igen becsesnek, nagyon kívánatosnak tartjuk azt; annak szükségét érezzük, de mi lelkiismeretünknél fogva kötelezve érezzük magunkat azon rossz ellen, a melyet az egyházpolitikai törvényekben látunk, teljes erőnkből, természetesen alkotmányos eszközökkel, küzdeni. Épen azért, igen tisztelt ház, kötelességünknek tartjuk küzdeni az állami anyakönyvvezetés ellen is, melyet tegnap épen erről az oldalról Eötvös Károly t. képviselőtársam a maga valóságában itt bemutatott. Helfy Ignácz: Nem az intézményt! MÓCSy Antal: Nem magát az intézményt, — hiszen óvatos volt e tekintetben, nagyon vigyázott, nehogy magára az intézményre is kimondja, hogy rossz, — hanem annak a kezelését, annak mikénti berendezését kárhoztatta, azt rossznak mondotta; tehát elismerte, hogy a különböző vallások papjai ezen anyakönyveket az állam számára sokkal jobban vezették, mint most vezettetnek. Már akkor, midőn arról volt a vita, már akkor be lett ismerve, hogy e tekintetben csak itt-ott szórványosan fordulnak elő hibák; akkor el lett ismerve, hogy általában a felekezeti papok az ő nagy többségükben kielégítőleg vezetik az anyakönyveket, még pedig ingyen az állam számára. Ennek daczára behozták az állami anyakönyvvezetést. Akkor a t. belügyminiszter úr, az akkori, 800.000 forintra terVezte a kiadásokat. Az előttünk fekvő iratokból látjuk, hogy most már kétszer annyi; pedig én élek azzal a gyanúval, hogy nemcsak másfél millióba kerülnek az állami anyakönyvek, már az állami és községi kiadásokat együttvéve, hanem jelenKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. tékenyen sokkal többe. Mert valószínűnek tartom azt is, hogy egyes községekben az anyakönyvvezetésre szolgáló helyiségek bérértéke nincs felvéve. Hogy példát hozzak fel, Kalocsán helyiség, mely az anyakönyvvezetés czéljaira szolgál, évenként legalább is 500—600 forinttal volna értékesíthető. Nem tudom, hogy midőn beküldték jelentésüket a belügyminisztériumhoz, vájjon erre voltak-e tekintettel, vagy épen csak a fűtés, világítás és egyéb költségeket jegyezték fel. Tehát ezen körülménynél fogva az állami anyakönyvvezetés költségei, illetőleg az egyházpolitikával járó költségek tetemesen fognak szaporodni. Ezt már most is, maga a belügyminiszter úr is, de egyes törvényhatóságok is, a kik hozzászóltak ehhez a kérdéshez, mind azt hangsúlyozzák, hogy ez az ügy így nem maradhat. Mert azok a községi jegyzők, a kik ezzel a teherrel is el vannak látva, egyéb községi teendőkkel úgy el vannak halmozva, hogy lehetetlen az ezen sok munkával járó terhet sokáig viselniök; tehát előbb-utóbb rákényszeredik az állam arra, hogy külön anyakönyvvezetői állásokat szervezzen országszerte, mint az már történt is nagyobb városokban, akkor pedig az eredetileg tervezett 800.000^ forintnyi költség többszörösen fog előállani. Épen azért megbízhatósági és takarékossági szempontból is mi, mint néppárt, rajta leszünk, hogy az anyakönyvvezetés újra visszakerüljön azoknak a kezébe, a kiknek a kezéből az kivétetett; rajta leszünk a többi egyházpolitikai törvények revideálásán is. Hogy mikor látjuk mi ezt czélszertínek napirendre tűzni, az természetesen a körülményektől függ. E tekintetben tehát magunkat szoríttatni vagy tanácsokkal ellátni, nem engedjük. Majd akkor teszszük meg a szükséges indítványokat, ha jónak látjuk. Igen tisztelt ház! Áttérek most azon igenigen fontos tárgyra, a mely tulajdonképen arra birt, hogy tegnap az ülés végén feliratkozzam. (Halljuk! Halljuk! a baloldal hátsó padjain.') Tallián Béla képviselőtársam röviden foglalkozott a közigazgatás bajaival. 0 mint szakember egészen illetékesen is tette azt, rá is mutatott számtalan bajra, fogyatkozásra, melyeket megszüntetni kell, azonban saját bevallása szerint is felszólalásának tulajdonképeni tárgyát a szoezi lizmus fenyegető kérdése képezte. Maga beismerte, hogy ezen kérdésnek előhozatala tulajdonképen — mert nálunk ezideig agrárszoczializmusról van szó — a földmívelési táreza keretében lett volna helyén. Mivel azonban ő egyelőre a szoczializmus ellen rendőri intézkedéseket kivan, a rendőri intézkedések pedig a belügyminiszteri táreza keretébe tartoznak, azért hozta ez<m táreza keretében elő. Hát ide is tartozik, oda is 5