Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-48
354 tó. országos ülés 1897. r ebruár 13-án, szombaton. pedig megértette, lehetetlen volt azt érteni, hogy én a diplomáczia titkait tudni vélem, de azt kellett érteni, hogy a helyzet vázolására szükséges volt felemlíteni oly tényeket, melyeket minden európai mivel tségíí ember ismer évtizedek óta, és indokolásomat nem mint titkokat adtam elő, hanem mint okadatolását annak, hogy mily komoly a helyzet, és hogy mily veszélyekbe sodorhatja monarchiánkat, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért én igen kérem a miniszterelnök urat, hogy époly komolysággal, mint én szoktam kérdéseimet hozzá intézni, legyen szíves máskor válaszolni is és mellőzni a tréfálózást, mely komoly dolgok tárgyalásához nem egészen illik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Szives engedelmükkel és a házszabályokra való hivatkozással személyes kérdésben néhány pillanatra veszem igénybe türelmüket. A t. miniszterelnök úr jónak látta az inter pelláczió keretében egy nyilvánvalóing nem ahhoz tartozó tárgyra, a tegnapi zárt ülésben történtekre vonatkozólag a hírlapokkal polemizálni, úgy hogy az én nevemet is felemlítve, oly dolgokat mondott, a melyeket rektifikálni kötelességem. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy én már tegnap reggel, nem tudom, urbi et orbi hirdettem ... Pap Géza: Hisz mindnyájan tudtuk! (Úgy van! jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget). Polónyi Géza: Kérem, majd fel fogom kérni a képviselő urat, hogy álljon fel tanúskodni azután, ha elmondottam, a mi igaz a dologban, de mielőtt nem mondottam még el, hogy mi igaz, talán időelőtti dolog felkínálkozni tanúul, mikor arra szükség nincs. (Tetszés a szélső baloldalon). T. ház! Semmi kétség az iránt, hogy minden képviselőnek joga van tíz képviselőtársával együtt zárt ülést kérni, a mikor neki tetszik, akár beleegyezik abba Pap Géza t. képviselőtársam, akár nem. Az adott esetben, miután nagyfontosságú dologról volt szó, természetesen a többi ellenzéki pártok vezérférfiaival is igyekeztem közölni a dolgot, ha azok nem helyeselték volna, természetesen be sem nyújtom a kérelmet. És itt ténybelileg valótlan, hogy én megneveztem volna az okot, hogy miért. Több kormánypárti képviselőre tudnék tanúul hivatkozni, kik hozzám fordultak s kérdezték, mi miatt? Én kijelentettem nekik, hogy először mig az aláírások n ; ncsenek meg, másodszor mig a miniszterelnök úrral nem értekeztem, a tárgyat sem mondhatom meg. Miután a képviselőház igen tisztelt elnökénél és Horánszky Kándor t. képviselőtársamnál azon felvilágosítással találkoztam, — a mit feltétlenül helyesnek tartok, — hogy ily nagyfontosságú kérdésben illő s teljes egyetértés létrehozására az is, hogy a miniszterelnök úrral is beszéljek e dologban, megtettem kötelességszerüleg és lojalitásból; de addig, míg ő bele nem egyezett a zárt ülés megtartásábn, akárhány képviselő úrra hivatkozhatom, pedig ostromoltak, a mint az ily alkalommal szokás, pedig nem lett volna kötelességem e titoktartás, még sem nyilatkoztam. T. ház! Arra a beszélgetésre, melyet én a miniszterelnök úrral folytattam, mint bizalmas természetűre, nem szándékozom ráutalni. Csupán csak annyit mondok, hogy — a ki érdeklődik iránta, megmondhatom — az csak fokozza azt a szánalomra méltó szerepet, melyben a miniszterelnök arat előbb láttuk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úr feleletét, Kossuth Ferencz képviselő úr interpellációjára. Igen vagy nem? (Igm! Egy hang a szélső baloldalon; Nem !) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul vette. Lakatos Miklós jegyző: Lepsényi Miklós! Lepsényi Miklós: T ház! Az az interpelláczió, melyet ez alkalommal bátorkodom a t. belügyminiszter úrhoz intézni, az állami anyakönyvvezetés dicsőségét és az állami anyakönyvvezetők, jobban mondva két állami anyakönyvvezető kötelességtudását van hivatva megénekelni. Tulajdonképen ez két interpelláczió lenne, de a tárgy rokonságánál fogva egybefoglalom s egy keretben fogom előadni. A lényeg az, a melyről itt bélyeggel ellátott jegyzőkönyvek vannak bemutatva, hogy valaki Zsazsó Máté és Brezula Karolin steruszi lakosok, miután szabályszerűleg kihirdettettek és a kihirdetés után a törvény szerint kitűzött három nap is elmúlt, Winkler Árpád lopassói anyakönyvvezető 1897. évi január 31-ére, mely vasárnapi napra esett, s ezen napnak bármelyik órájára tűzte ki a polgári kötést. Ezen intézkedés folytán a jegyesek tanúikkal együtt megjelentek nevezett napon délutáu fél négy órakor, a mikor is nevezett anyakönyvvezető úr, Winkler Árpád azzal a megokolással, hogy miért nem jöttek délelőtt kilencz órakor, őket elutasította s kijelenté, hogy a polgári kötést most már nem hajlandó előbb eszközölni, mint jövő csütörtökön délelőtt kilencz órakor. A jegyesek és tanuk természetesen könyörögtek az illető anyakönyvvezetőnek, hogy ezt a kétszeres fáradságot ne s?.erezze nekik, miután a szomszéd községben laknak s elég, ha onnan egyszer átjönnek. De az anyakönyvvezető hajthatatlan volt. "•.<-;;'•-: " :Kénytelenek voltak tehát re infectä haza
