Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-48
áS, országos ülés 18Ö7. február IS-áu, szombaton. 355 menni. Miután az egyházi esketés másnapra volt kitűzve, másnap kilcncz órakor ismét elmentek tanúikkal és a násznéppel együtt Winkler Árpád anyakönyvvezetőhöz és kérték, lenne snves, adná őket össze. Azonban Winkler Árpád ismét megtagadta kötelességének teljesítését. Azt gondolták akkor ezek a szegény emberek, hogy elmennek a plél ánoshoz, és őt fogják fölkérni, hogy jöjjön el velük a hivatalba, szóljon mellettük; talán nagyobb hatással les 7 , ha ő szólal fel érdekükben. A plébános, Sándorffy Nándor engedett is kérésüknek, elment velük az anyakönyvvezetőhöz és kérte őt, hogy miután az egyházi esketés ki van tűzve mára, legyen szi ves foganatosítsa a polgári kötést, hogy ő aztán. egyházilag megáldhassa őket. Azonban az anya könyvvezető ekkor se hajlott a szóra, és hiába kérték, hiába könyörögtek, hiába rimánkodtak neki azok a szegény emberek, kénytelenek voltak hazamenni, kénytelenek voltak vasárnaptól egész csütörtökig várni, hogy a polgári kötést elnyerhessék, és azután az egyházi áldásban is részesülhessenek. Mint ezt a jegyzőkönyv mondja, t. ház, a nevezett anyakönyvvezető Winkler Árpád kijelentette, hogy a fiataloknak megtenné kérésüket, összeadná őket, de nem teszi meg a menyasszony apja miatt, a ki biró létére néppárti volt a választások alatt. (Derültség jobbfélől.) Erre vannak tanúim, hivatkozhatom rájuk, a kik hallották ezt, és majd a t. belügyminiszter úr lesz szíves e tekintetben vizsgálatot indítani, és ha majd ez állítás beigazolást nyer, majd akkor méltóztassanak nevetni, tisztelt urak. Hát, t. ház, ebből a jegyzőkönyvből világosan kitűnik, hogy az anyakönyvvezető azokat a szegény jegyeseket felültette, mert azt igérie nekik, hogy január 31-ikének akármelyik órájában összeadja őket, és a midőn azok délután elmentek hozzá, akkor a polgári kötést megtagadta tőlük. Pedig összeadhatta volna akkor is, másnap is, mert volt ideje. A kötés szertartása nem tart ÍO percznél tovább, mig ezek a tárgyalások, kérések, könyörgések, plébános elhívása vett igénybe legalább is félórát, sokkal több időt vesztett az anyakönyvvezető így, mint a mennyit elvesztett volna 5 ha kötelességéhez hiven a polgári kötést huzakodás nélkül eszközli. Azután, hogy ha igaz az, a mit említettem, hogy a menyasszony apja miatt, a ki bíró létére egész háznépével a választások alatt néppárti volt, ha a miatt nem adta össze őket: akkor, t. ház, Winkler Árpád ezen ügybe is politikai szempontokat vitt bele. És azt hiszem, hogy ebben a házban nem lesz egyetlenegy ember sem, a kinek kebelében tudniillik jogérzet van, hogy ily dolgot helyeselni tudna, hogy ezt el ne ítélné. Ez az egyik eset. A másik jegyzőkönyv pedig arról szól, t. képviselő urak, hogy valami Grereg Pál és Csizmái* Mária kvassói lakosok, miután nyilvánosan kihirdették őket és a kihirdetés után kitűzött három nap is elmúlt, a polgári kötés elnyerése végett elmentek Náthán József ledniczi jegyzőhöz, a ki egyszersmind anyakönyvvezető is, s a tanukkal elvétemben kérték őt: lenne szíves a polgári kötést eszközölni. A jegyző azonban azzal az indokolással — ez február 8-án történt — hogy miután a plébános úr szerdai napra tűzte ki az egyházi esketést, egész szerdáig nem adja őket össze. A szegény emberek kértek, könyörögtek, és könyörögtek különösen azért, mert sokan messze községből egy-két óra járásnyiról jöttek össze a nászra, kérték az anyakönyvvezetőt, hogy ne fáraszsza őket másodszor is, hanem legyen szíves a polgári kötést kötelességéhez hiven teljesíteni. Azonban a jegyzőnél süket fülekre találtak, A kötést nem nyerhették él. Ez az anyakönyvvezető, t. ház, már tovább ment, mint Winkler Árpád lopassói anyakönyvvezető, a mennyiben ez csak egy napot tűz ki a polgári kötés eszközlésére. S máskor nem is köt házasságot. Pedig a szóban forgó esetnél a a vőlegény szegény szolgaember volt, ki azon a napon i-, a mikor elment a ledniczi anyakönyvvezetőhöz, misfélórányi utat tett meg s azonkivtíi c napra saját pénzén fogadott helyettest kellett ura kívánságára maga helyett állítania. És daczára ennek arra kény szenté az az anyakönyvvezető, hogy más alkalommal is hasonló áldozatot hozva szerdán jelenjék meg előtte. Nem tudom, hogy a törvényen alapulnék az, hogy az anyakönyvvezető saját tetszése szerint kitűzhet egyetlen egy napot és azt mondhatja: akárki, akármi yagy, ha cseléd, ha vidéki, ha helybeli, csak ez egy napon foglak összeadni, csak ez egy napon fogom a kötést eszközölni. Ilyen rendelkezése a törvénynek nincs! Ilyen rendelkezés a miniszteri rendeletekben sem található. S épen azért, mert a múlt alkalommal az igen tisztelt belügyminiszter úr kegyes volt kijelenteni, hogy ha mi nem csak általánosságban beszélünk, hanem konkrét eseteket hozunk fel, akkor ő minden esetben vizsgálatot indít s ha azután az illető bevádolt közegeket hibásnak találja, nem is fogja elmulasztani a fenyíték alkalmazását: én itt, t. ház. két konkrét esetet hoztam fel, megmondtam a neveket, megneveztem a községeket. Kérem tehát az igen tisztelt belügyminiszter urat, hogy múltkori Ígéretéhez hiven, méltóztassék ezen esetekben vizsgálatot indítani és hogy ha úgy találná, hogy azok az anyakönyvvezetők, a kikről itt szó van, csakugyan hibásak, akk&r őket kötelességükre figyelmeztetni, sőt ezen kivűí meg is büntetni méltóztassék. Ezzel kapcsolatosan a következő inter45*
