Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-48

48. országos ffllés 1897. február 13-án, szombaton. 347 tette be, hanem egy olyan személyt, a ki műveltségénél és egyéb intellektuális tulajdonságainál fogva meg sem is írhatta az inkriminált czikket, akkor a bíróságnak kötelessége kideríteni, ki tehát a czikk valódi szerzője, és ha az a meggyőződése, hogy a lap szerkesztője álszerzőt jelentett be, akkor felelősségre vonja é lapnak kiadóját, a felelős szerkeztőt. Mi történt ez esetben, t. ház? Egy felekezet elleni izgatást tartalmazó czikk közöltetett. Felhivatván a hirlap szerkesztője a szerző bejelentésére, ő egy czipészmestert jelentett be mint szerzőt. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ki a szerző, az esküdtszék elé tartozik. Az esküdtbíróság előtt bevádoltatván az illető czipész, a tárgyalás folyamán az esküdtszék meggyőződött arról, hogy az illető nem írhatta a czikket (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és verdiktjében kijelentette, . . . (Nagy zaj. Elnök csdnget) először, hogy az inkriminált újságczikk foglal magában felekezet elleni izgatást és pedig tíz szavazattal két szavazat ellenében, a második kérdésre, hogy szerzóje-e vádlott ennek a ezikknek, hat szavazattal hat ellenében tagadóhíg válaszolt. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ezen verdikt folytán a sajtóbiróság kéri Lepséuyi képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését, hogy őt terheltként kihallgathassa; ebben nem látom a »non bis in idem« elvének megsértését, mert a bíróság eljárása nem sérti az elvet, midőn a törvénybe ütköző újságezikk igaz szerzőjének kipuhatolására irányítja újabbi eljárását. (Mozgás a szélső baloldalon.) Miután az esküdtszék kijelentette azt, hogy az elébe állított személy nem szerzője az inkriminált ezikknek, ennek folytán az igazságszolgáltatás hivatása kipuhatolni, ki a szerzőjetehát a ezikknek, (Mozgás és zaj.) mert különben megtörténhetnék, hogy álszerző bejelentése által mindenki az őt törvény értelmében megillető felelősség alól szabadulna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Chorin Ferencz: Az eljárás nem ütközik a sajtótörvényekbe; az eljárás megfelel az igazságszolgáltatás általános érdekeinek; az a kérdés pedig, hogy elévült-e vagy nem, nézetem szerint leghelyesebben a bíróságra lesz bízandó. Hiszen a mentelmi jog fel nem függesztése korántsem jelenti azt, hogy mi az illetőt bűnösnek tartjuk, hanem jelenti azt, hogy a ház nem lát okot fenforogni, hogy egy képviselő ellen a törvények alapján megindított büntető eljárás a mentelmi jog ürügye alatt megakasztassék. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ez ennyit jelent; sem többet, sem kevesebbet. A mentelmi bizottság a ház mentelmi joga szempontjából nem látott okot fenforogni arra, hogy jelen esetben a megindított sajtóper megakasztassék. Mindezeknél fogva ajánlom a mentelmi bizottság javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Komjáthy Béla: T. ház! Hogyha a túloldalon Chorin Ferencz képviselő úr beszéde után az éljenzés fel nem hangzott volna, akkor a szólás jogával most nem éltem volna. Én azt hiszem, hogy a képviselőháznak nem az a feladata, hogy a mindenkori mentelmi bizottság véleményét fedezze, és tisztán csak azért határozzon a mentelmi bizottság határozata értelmében, hogy fedezve legyen az a bizottság és annak felfogása, akár helyes az a felfogás, akár nem. Ezt én nagyon helytelennek tartanám, és nem is szeretném, ha ez nálunk szokássá válnék. Ha már felszólaltam ennek kijelentésére, egyúttal egy pár megjegyzést akarok tenni előttem szólott t. képviselőtársam beszédére is, Azt mondja Chorin képviselő úr, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam által felhozott azon kifogás, hogy itt az elévülés feníorog-e vagy nem, tisztán jogi kérdés levén, azt majd a bíróság fogja eldönteni. Ugyanakkor előadta azt is, hogy a mentelmi bizottság ebből a szempontból kiindulva mindig így járt el és a jogi kérdések vitatásába soha bele sem bocsátkozott. Sajátságosnak tűnik fel Chorin Ferencz úr ezen kijelentése akkor, midőn alig négy-öt perezczel ezelőtt az általa vezetett mentelmi bizottság indítványára egy oly határozat hozatott a házban, mely ellentétben van most tett kijelentésével. Pulszky Ágoston képviselő úr kikérése volt szóban és akkor a bizottság nevében azt mondta .a t. előadó úr, hogy a mennyiben a büntetőtörvénykönyv 300. §-ának rendelkezése szerint a párviadalnál jelenvolt segédek, ha annak megakadályozására törekedtek, nem büntettetnek, minthogy pedig fel nem tehető, hogy az illető segédek és így Pulszky Ágost képviselő úr a párbajt megelőzőleg a kibékítés megkísérlését meg nem tették, minthogy hihető, hogy a kibékítés kisérlését megtették, tehát Pulszky képviselő úr mentelmi jogát felfüggesztendőnek nem találja. Méltóztassék tehát megengedni t. barátomnak, a mentelmi bizottság elnökének, hogy ezen tényekkel szemben talán mégis kissé különös dolognak tűnik fel most ezen ügynél ellenkező eljárást követni. A mi pedig a másik kérdést illeti, a mit Visontai képviselő úr felhozott, az tökéletesen úgy van, a mint ő előadta. Arra nekünk nagyon ügyelnünk kell, hogy a sajtótörvényünkben biztosított jogok és szabadság tekintetében ne Ítéljünk könnyelműen. Mert ha igaz volna az, a mit a mentelmi bizottság t. elnöke mondott, akkor minden egyes sajtóperből három más sajtópert lehetne csinálni; először ha a szerzőt bejelentik, az ellen proczedálhatnának, azután u~