Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-48

344 48. országos ülés 1897. február 1-3-áii, szombaton. pane« felírás alatt megkezdett s ugyanazon lap 2-dik számában folytatott közlemény miatt, miután azokban a büntető törvénykönyv 172. §-ába ütköző hitfelekezet elleni gyűlöletre izgatás vétségének ismérveit látja. E feljelentés folytán a sajtóügyi vizsgálat elrendeltetvén, a felelős szerkesztő bizonyos ifjabb Mayer Antal kisuczaújhelyi lakost jelentette be ezen czikk szerzőjéül. Ennek folytán az esküdtszéki tárgyalás is megtartatott, az esküdtszék tiz szóval kettő ellenében megállapította ezen sajtóügyi vétség tárgyi tényálladékát, azonban hat szóval hat ellenében kimondta, hogy ezen ifjabb Mayer Antal nem szerzője a czikknek, miután az esak egy ezipészlegény, a ki úgy látszik, mint strobmann szerepelt. Visontai Soma: Hiszen indokolva volt! Ne mondjon olyat, a mi nem áll! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem, a képviselő úr felszólalhat később. Schmidt Gyula előadó: Engedelmet kérek, ez áll; a tárgyalási jegyzőkönyv aktáiból kétségtelenfil kitűnik, hogy ifjabb Mayer Antal ezipészsegéd nem bir oly műveltséggel, hogy ezen czikket megírhatta volna, és ebből kifolyólag a királyi főügyészség a sajtóügyi törvény 13. és 33. §-ai szerint kétségtelenül jogosult arra, bogyha a valódi szerző nem volt kideríthető, azt nyomozza, és miután a lapnak tulajdonosa és szerkesztője a sajtóügyi törvény értelmében felelősséggel tartozik, a bünvizsgálatot folytatólag Lepsényi Miklós úr ellen is kérelmezi. Miután Lepsényi Miklós, mint ezen lap szerkesztője és tulajdonosa, és ezen vétség elkövetése közt az okozati összefüggés ismérvei fenforognak, a mentelmi bizottság azon véleményt terjeszti a t. ház elé, hogy a jelen esetben Lepsényi Miklós úr mentelmi joga függesztessék fel. Ajánlom a mentelmi bizottság ezen javaslatát elfogadásra. Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! A képviselőház gyakorlata alapján, azt hiszem, kifejezést adhatok annek a felfogásnak, hogy a képviselőház a mentelmi jogból pártkérdést sohasem óhajtott csinálni. Oly fontos jogról van itt szó, hogy a képviselőház ezen jognak respektálását nem szolgáltathatja ki a pártérdeknek. Most oly esettel állunk szemben, mely nemcsak azt mutatja, hogy itt egy képviselő valóságos zaklatásnak van kitéve, hanem oly fontos Sajtójogi kérdés körül is forog ez az ügy, hogy ha hely adatik a kiadásnak, a miot azt a mentelmi bizottság proponálja., ez igen veszedelmes preczedenst fog képezni az összes sajtójogi judikaturára. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nemcsak súlyosan érinti ez a sajtószabadságot, hanem oly elvet is proklamál a mentelmi bizottság tévedésből vagy tájékozatlanságból, mely 1867 óta, a mióta csak az esküdtszékkel kapcsolatos sajtóeljárás gyakorlatban van, Magyarországon egyetlenegyszer sem érvényesülhetett Itt rektifikálom, t. előadó úr, azt is, a mit a közbeszólással akartam kifejezni. Arról van szó, hogy a budapesti főügyészség egy czikk miatt hitfelekezet elleni gyűlöletre való izgatás czímén sajtópert indított a »Krestyán« ellen. A vizsgálat során Mayer Antal kisuczaújhelyi lakos jelentkezett szerzőnek. A vádhatóságnak, ha valaki szerzőnek jelentkezik, módjában van arra az álláspontra helyezkedni, hogy azt nem tekinti szerzőnek, ezt kutathatja, műveltségi fokát összevetheti, úgyszintén a kézírást, a szakértőket meghallgathatja, mert sajtóeljárásunk nemcsak a tiszta nyomozási rendszerre van alapítva, hanem nagy súlyt fektet arra is, hogy mindenkor a panasz vagy a főügyészi indítvány értelmében kell a sajtóbíróságnak eljárni. A királyi főügyészség ebbeu a Mayer Antalban látta a szerzőt az elővizsgálat és a vizsgálat Során, sőt ellene be is adta a vádlevelet. S most mi történik ? Megtartják az esküdtszéki tárgyalást, s a mint itt látom tíz szóval két ellen megállapítják, hogy benne foglaltatik ugyanez a vétség; de hat esküdt kimondja, hogy ő a szerzője, hat pedig azt mondja, hogy nem az, minek természetes következménye, hogy felmentették. Már most az eddigi sajtóügyi gyakorlat szerint, de egyáltalában minden eljárás szerint ez egy res judicata. Ámde mit mondott az előadó úr? Azt mondotta, felmentették az esküdtek, vagyis kimondották, hogy nem szerzője, abból indulván ki azon hallgatag esküdtek, a kik nem is indokolják szavazatukat, hogy az czipész és nem bir a kellő műveltséggel, tehát nem lehet szerző. Hogy miből indul ki egy esküdtszék, mikor valakit felment, akár azon az alapon, hogy nem látja a szerzőnek, akár azon az alapon, hogy nem látja vétkesnek, akár, hogy nem lát fenforogui büntetőjogi cselekményt: ezt bírálgatni, az esküdteknek imputálni bizonyos intencziót nem lehet általában, annál kevésbbé lehet tehát itt a parlamentben, a törvényhozás termében, a melynek bizonyos tekintetben a fennálló jogrend őreként is kell szerepelnie. A vádlott felmentetett és ez világosan kitűnik ezen jelentésből, Mert mit csinált a főügyészség? Minthogy az esküdtek közül hat abban a nézetben volt, hogy uem szerző, bár maga a főügyész őt tekintette szerzőnek, s így reá nézve az álláspont nem változott, mivel neki egészen a végtárgyalásig, a vádlevél beadásáig módjában állott azt mondani, hogy mást kívánok bevádolni, a mit akkor is tehet, ha valaki el-