Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-48

48. országos ülés 1897. február 13-án, szombaton. 345 vállalja is a felelősséget, mert az előkészítő eljárás mellett a mostani esküdtszéki eljárás csak nyers, sommás eljárás, daczára annak, hogy most már res judicata előtt állott és daczára annak, hogy el is évűit minden más személy ellen a vádemelhetés, a parlamenthez fordult azon titulus alatt, hogy folytatólagos eljárást kér Lepsényi ellen, mert a szerző czípész levén, az esküdtszék azért mentette fel a vádlottat. De tovább menve, ha abból indulna ki az üldözésnél, hogy mert a főtárgyalás során a vádat elejtette, akkor még volna jogi támpontja. De keresni más szerzőt azért, mert hat esküdt így, hat esküdt pedig úgy vélekedett: ez nagyon súlyos preczedens lenne a sajtó munkásaira, az összes szerkesztőkre és kiadókra. Hivatkozom itt az új bűnvádi eljárási törvényünkre, a melyet ugyan még nem léptettünk életbe, de nagyon alkalmas megvilágítani az ügyet. Még ezen törvénybea is az van beiktatva, hogy nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekményeknél módjában áll a vádlottnak a vizsgálat során a felelősséget magáról elhárítani. Tehát még itt is van egy határvonal, a mely a vizsgálatot megszünteti. Az eredeti tervezetben és javaslatban az volt benne, hogy a főtárgyalás során is megtörténhetik a felelősségnek elcserélése, de az igazságügyi bizottság ezt nem tartotta elfogadhatónak, és kihagyta azt, hogy a főtárgyalás során, mert a fokozatos felelősség elvének fentartás szempontjából bizonyos határt meg kell tartani, mert ez képezi legfőbb biztosítékát nálunk a sajtószabadságnak, mert a zaklatás kikerülésére nemcsak határt kell vonni, hanem a vizsgálaton túl a szerzőkben csereberét csinálni nem lehet. Ilyen körülmények között ez a dolog tisztán és világosan törvénytelenséget foglal magában és ezért igen sajnálom, hogy a t. mentelmi bizottság ebben a dologban nem kutatta mélyrehatóbban a körülményeket. Megjegyzem még azt is, hogyha itt még arról volna szó, hogy a főügyészség perújítást kérelmezett, habár ana sem ismerek preezedenst, akkor legalább meg volna a jogczím. De miért akar tovább menni, mikor azt, a kit ő állított oda szerzőnek, felmentették. Azon czím alatt, hogy folytatólagos eljárást kér, a képviselőház, valakit, a ki képviselő, nem adhat ki, mert ez a sajtótörvényuyel világosan ellenkezik. Bátor vagyok a t. képviselőháznak szives figyelmébe ajánlani, hogy az a két szakasz is, melyre itt hivatkozás történik, teljesen ellentmond a mentelmi bizottságnak. A sajtótörvény 13. szakasza azt mondja: »Sajtóvétségért büntettetik: a szerző, ha az nem tudatnék: a kiadó, ha az sem tudatnék, a nyomdatulajdonos-*. Itt tehát nem az van mondva, ha a szerző felmentetik, hanem az, hogy ha az nem tudatnék. (Ügy van! a ssélsobahldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. A 33. szakasz szintén ellentmond. Azt mondja: »minden czikkért, mely valamely lapban megjelenik, ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozatban kijelelt felelős személyek is felelet-teherrel tartoznak«. Már most ezekből, t. képviselőház, tisztán láthatja, hogy ha akadt egy szerző, a kit a főügyészség is annak tekintett, de a kit felmentettek, további eljárásnak a törvény értelmében helye nincs. Ha azt hiszi a t. képviselőház, hogy más szempontokból mégis adjuk ki az illető képviselőt, akkor én ezt igen veszedelmes preczedensnek tartanám és zaklatást vagyok hajlandó látni ebben a képviselő személye ellen. Meg vagyok győződve, hogy a mint engem nem vezetett pártszempont, a mikor felszólaltam, bár egy néppárti képviselőtársunkról van szó, akkép bizonyára a képviselőház is távol áll attól, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben pártszempontokat tartson szemelőtt. Ennélfogva kérem, hogy méltóztassék a képviselőháznak azt határozni, hogy Lepsényi Miklós képviselőt ebbeu az ügyben nem adja ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Eltekintve azoktól a princzipiumoktól, melyeket az előttem szólott t. képviselőtársam kifejtett, melyeket ismételni nem szándékozom, s a melyek mindenesetre lejtőre vezethetnék a bíróságot a sajtófelelősségi rendszer kérdésében, én egy egészen más szempontból kezelem a kérdést, mert ha elévülés esete forog fenn, a kérdés az: lehet-e egy képviselőt ily bűnügyben kiadni. Az elévülés institueziója kongruens intézkedés. A hol elévülés esete forog fenn, ott a törvény azt mondja, hogy a bűnvádi eljárás megindításának sincs helye. Ha a bíró az ügy bármely stádiumában azt észleli, hogy elévülés esete forog fenn, a törvény értelmében neki további lépést tenni nem szabad és nem lehet. A kérdés most már csak az, hogy ha a képviselőház előtt fekvő aktákból nyilvánvaló, hogy egy ügyben elévült panaszszal állunk szemközt, — még ha igaz volna is, — lehet-e egy képviselőt kiadni, vagy sem ? A kiadás veszedelmes preczedens volna, mert nyilvánvalólag zaklatásnak látszanék oly ügyben, a hol valaki elitélésének nincs helye. A kérdés most már csak az, mert nem kételkedem, hogy a képviselőház látja, hogy a panasz nyilvánvalólag elévült, hogy az elévülés fenforog-e vagy nem? Az 1848 : XVIII. sajtótörvény 28. szakasza szerint a közvádló által megindítandó perek hat hónap alatt elévülnek. A büntetőtörvénykönyv 108. szakasza szerint az elévülés csak az esetben szakad meg, ha a bűnvádi eljárás meg van indítva. Méltóztatnak tudni, hogy a sajtóperek, midőn a fejlesztés stádiumában vannak, nem 44