Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
47. országos ülés 1897. febrnár 12-én, pénteVen. 331 ott volt a társaság koílektorja s körülötte 60-80 ember, s mindegyiknél ott volt a jegyzék, hogy kmél vannak a kihúzott sorsjegyek. Balaton Füreden nyert például egy Szabó nevű tanító egytized sorsjegyen hat forintot. Sorsjegyét kihúzták délelőtt 10 órakor. 10 óra 10 perczkor elhajtattak a táviróhivatalba és sürgönyöztek : Szabó, győztél, — küldünk a mai napon ennyi meg ennyi sorsjegyet, ha nem akarod, válaszolj. Balaton-Füredről, a fürdőből küldönczczel kell küldeni a telegrammot, s ez eltart fél óráig. Az, hogy melyik sorsjegyével nyert Szabó, csak másnap, vagy harmadnap tudja meg a lapokból. De a sürgönynyel együtt elküldtek neki két sorsjegyet annak a hat forintnak az értékében, melyet nyert. Mikor aztán vége volt a sorsjátéknak, akkor kisült, hogy nemcsak nem kap semmit, hanem még rá kell fizetnie 1 forint 80 krajczárt. Én nem mernék a t. miniszter úrnak ilyet mondani, ha nem tudnám bizonyosan, hogy így volt. Ezrével csapták be így a közönséget. Igaz, hogy Heintze most már nem jön, hanem helyette jön egy úri ember, a kit Németországban így hívnak: »Gottes Segen bei Kohn«:. (Derültség.) S rövid idő múlva meg fogják hallani, hogy széltiben hosszában az országnak jajgatni fognak az istenáldáson, melyet Kohn úr hoz, mert Kohn úr egy óriás kollektúra-vállalat, melynek 250 alkalmazottja már szedi is a passzust, ha ugyan kell passzus Németországból, hogy eláraszsza a jó vidéket és kitanítsa a népet az osztálysorsjátékra. S kik ma a lottónál vannak alkalmazva, azokról Kohn úr nem igen fog gondoskodni. Polónyi Géza: Nem veszi át őket! Pichler GyőZő: Dehogy veszi át; ott vannak az ő németjei. Kérem tehát ezek után a t. miniszter urat, álljon el ez osztálysorsjátéktól, ha pedig ezt nem teszi, legalább tegye lehetővé, hogy más pénzintézetek is konkurráljanak érte. Hátha igy jobb eredményeket tudnánk elérni, mint a mostanáig elért eredmény. Micsoda eredménynyel dolgozik a jelenlegi szerződés alapján, a terézvárosi társaság, annak megvan a maga kiszámítási egyszerű normája. A társaság 542.000 sorsjegy részletet ad el egy fél év alatt 14,244.000 koronáért. Irásdíjakból beszed 1,084.000 koronát, nyereménydíjakra marad 13,160.000 korona, ebből a társaság 20 százalékot megtart, tehát 2,636.000 koronát; összesen tehát 3,216.000 koronát kap a társaság jutalék és más díj czímén félévente. Ez az egész évben kitesz 7,432.000 koronát, ebből az állam évente kap 3,020.000 koronát, marad tehát a társulatnak 4,412.000 koronája, tehát évenkint ez 2,206.000 forint haszon, húsz évre számítva ez kitesz körülbelül 45—46 millió forint hasznot. Ez marad a társaságnak s minthogy itt egy nagyon előnyös szerződésről van szó s azt talán még egy más társasággal sokkal kevesebb haszonra meg lehetne kötni: tegye meg a t. pénzügyminiszter úr, szólítsa fel a hitelbankot, kereskedelmi bankot, a leszámítoló- és pénzváltó-bankot vagy a többi bankot, a kiknek igazgatói most nagyon furcsa ábrázattal járhatnak, hogy az ő megkérdezésük nélkül köttetik meg egy ilyen óriási haszonnal járó üzlet, a mi még sem járja ily kiváló pénzügyi emberekkel szemben. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezen aggályomat figyelembe veheti s ezt az egyet meg is teszi. Erre nézve leszek bátor egy határozati javaslatot beterjeszteni, hogy vagy a napirendről vegye le és teljesen ejtse el ennek az osztálysorsjátéknak sz eszméjét, vagy pedig az osztálysorsjáték kivitelére nézve újabb előterjesztést tegyen, a mely szerint nagyobb előnyök háramlanának az államra s a melyben a kezelésre nézve is határozott befolyást tartson fel magának a miniszter úr. Ezeket kivántam előadni s kérem, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassanak. Elnök : Kivan még valaki szólani ? Szólani senkisem kívánván, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egy pár rövid észrevétellel válaszoljak azokra, a miket Polónyi Géza és Pichler Győző képviselő urak az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben felhozni méltóztattak. (Halljuk ! Halljuk !) A midőn ezt a törvényjavaslatot beterjesztettem, abban a véleményben voltam, hogy a törvényhozás egy régi kívánalmának felelek meg, mert hiszen ha csak a legutóbbi időkre tekintünk is vissza, az 1882-ik évtől kezdve többször sürgette a törvényhozás a kis lottó eltörlését, arra hivatali elődeim nyilatkozatokat is tettek, valamint magam is tettem nyilatkozatot a kis lottó eltörlésének lehető siettetése érdekében. Azok a kifogások, melyek az elhangzott beszédekben hangsúlyoztalak, első sorban a morál szempontjából indultak ki. És én teljesen igazat adnék Polónyi Géza és Pichler Győző képviselő urak felszólalásának abból a szempontból, ha arról volna szó, hogy mi most hozzunk be Magyarországon egy sorsjátékot, a melyhez hasonló egyáltalában nem létezik. De hiszen, t. képviselőház, nem erről van szó. Köztudomású dolog, hogy nemcsak hogy a kis lottó létezik, hanem, hogy daczára annak, hogy Magyarországon az osztálysorsjáték jelenleg behozva nincsen, azért Magyarországon idegen osztálysorsjátékok sorsjegyei áruitatnak, s a közönség azokat szintén kedveli. Tehát nem arról van szó, hogy itt valami új dolgot ho^U'ik 42*
