Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

332 * 7 « országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. be, hanem egyedül arról, hogy a közönség játékszenvedélyét, a mely bizonyos mértékig az emberi természetből ki nem irtható és el nem távolítható, legalább korlátozzuk, mérsékeljük és játékkedvének adjunk lehetőséget, hogy az legitim utón és jogos módon kielégítést nyerjen. Mert abban az esetben, ha mi egyszerűen el­törüljük a kis lottót, ne méltóztassanak azt hinni, hogy megszűnnék a játékszenvedély vagy kedv. Ennek az eredménye csak az volna, hogy más utakra térne s más utakon is kielégítést keresne és pedig a kis lottó tekintetében Ausztriában, az osztálysorsjáték tekintetében a külföldön mindenütt ott, a hol osztálysorsjáték van. Ennél­fogva tehát az eredménye a dolognak csak az lenne, hogy Magyarországon a közönséget meg­adóztatnák, csakhogy ez az adó nem a magyar államkincstár, hanem idegen államok pénztárába folyna. Épen azért nincs arról szó, hogy a míg eddig a kis lottó kizsákmányolta a szegény em­bereket, most az osztálysorsjáték ki fogja zsák­mányolni a középbirtokos- vagy vagyontalan osztályt, hanem szó van arról, hogy az osztály ­sorsjáték behozatalával megakadályozzuk azt, hogy a kis ember egyáltalában hozzájuthasson a játékhoz, a vagyonosabb osztály részére pedig állítsunk oda oly játékot, a melyben, ha akar, részt vesz, az intelligens osztály meg tudja ítélni, vájjon vagyoni viszonyai megengedik-e, hogy részt vegyen-e abban vagy sem; de ha részt vesz, akkor oly nyereség-chanee jut részére, mely mindenesetre hasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a minők voltak eddig a kis lottó nyerési chanseai. Kifogásoltatott az, t. képviselőház, hogy egy magántársulatnak adatik ki... Polónyi Géza: Húsz évre! Lukács László pénzügyminiszter: Húsz évre, de a hangsúly első sorban azon volt, hogy ha már egyáltalában kell, hogy ily dolgot csi­náljanak, helyesebb, ha az állam csinálja és ne bízza magánosokra, mert az felhasznál minden­féle mesterkedést, hogy a közönséget annál inkább kizsákmányolja. T. ház! Magam is sokat gondolkoztam a felett, vájjon mi volna czélszerííbb e tekintetben, és arra határoztam el magamat, hogy magán­vállalatra ruházzuk át ezen dolgot. Ebben a részben az volt az elhatározó momentum, hogy az államnak sem szervezetével, sem ethikai fel­adatával össze nem egyeztethető az, hogy ő maga foglalkozzék ezzel az üzlettel. De nem is alkal­mas arra. Az állami közegek és az állami ke­zelés sokkal nehézkesebb és komplikáltabb, sem­hogy ezt a dolgot sikerrel keresztíílvihesse. És méltóztassanak tekintetbe venni azt a viszonyt, a mely köztünk és Ausztria között létezik és a mely azt hozza magával, hogy míg mi eltörüljük a kislottót, Ausztria nem törli el, Ausztriában tiltva van az ny sorsjegyek bevitele. Hogy ha netalán megtörténnék az, hogy ily sorsjegyeket minden elővigyázatunk és az osztrák kormány akarata ellenére becsempésznek Ausztriába, ebből konfliktus támadna a kormányok közt, s pedig sokkal fontosabb konfliktus, mint a milyen az egész kérdés. De financzíális szempontból szintén nem lett volna indokolt az, hogy az állam eszközölje ezt a játékot, mert köztudomás szerint az ily játékok, a míg megkedveltetnek és elterjednek, ahhoz hosszabb idő kívántatik s az első időben vesz­teséggel járnak, a mi az államra nézve egyáltalán nem lett volna kívánatos. És nem példátlan az eset, mert Német­országban, a hol öt neme az ily sorsjátékoknak áll fenn, ezen öt közül hármat nem az állam kezel, hanem szintén bérlők kezelik, épen úgy, a hogy nálunk kontemplálva van. Polónyi Géza képviselő úr felhivta figyel­memet azon alkalmazottakra, a kik a lottónál részint mint tisztviselők, részint pedig mint kol­lektorok vannak alkalmazva. Ezekre nézve ki­jelenthetem, t. ház, hogy a tisztviselők közííl egyetlenegy sem fog az állam szolgálatából el­bocsáttatni és nem lesz szükség arra, hogy Rolni­nál keressenek alkalmazást, a mint azt Pichler Győző úr élezésen megemlítette; mert hiszen egy felügyelő közeg igazgatóság vagy felügyelőség neve alatt továbbra is meg kell, hogy maradjon, mert a sorsjátékoknak nem minden neme töröl­tetik el ezzel; az úgynevezett állami jótékony sorsjáték, mely váltakozva Ausztria és Magyar­ország által rendeztetik, továbbra is fenmarad; fenraaradnak továbbá az összes tárgysorsjátékok, melyeket rendesen jótékony czélokra szoktak rendezni és engedélyezni. Ezeknek kezelése és mindenekfelett az osztálysorsjáték legszigorúbb ellenőrzésére továbbra is fenmarad az az igaz­gatóság és ennélfogva az állami tisztviselőknek semmiféle okuk nincs arra, hogy állásuk elvesz­tésétől féljenek. A mi a jelenlegi díjnokokat illeti, ugyanaz áll rájuk, mint a tisztviselőkre nézve. A kollektorokét illetőleg meg kívánom jegyezni, hogy ilyen az ország különböző vidékein 470 van. Ezek legnagyobb részben dohánytőzsdével kapcsolatosan bírják a kollektőrséget. Hogy a lottó-gyüjtőde magában véve nem valami jöve­delmező foglalkozás, azt eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy igen sokszor megtörténik, hogy pályázatot hirdetünk és nem tudunk pályázóra találni, mivel nagyon kis nyereséggel jár ez az egész üzlet. A kollektorok ezt mindenesetre el fogják veszíteni. De hogy módjuk és idejük legyen gondoskodni valami keresetforrásról arra az esetre, midőn ez az üzlet megszűnik, azért tétetett meg a törvényjavaslatban az az intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents