Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
320 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. (Éljenzés jobbfelöl.) a Vaskapu-szabályozás (írom. 54) költség előirányzata. Az előadó úr kivan szólani? Pulszky Ágost előadó: T. ház! Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályoknak az 1888. évi XVI. törvényezikkel elhatározott eltávolítására szolgáló munkálatok költségelőirányzatát illetőleg, a pénzügyi bizottság annak teljes elfogadását ajánlja a t. háznak és egyszersmind az annak kíséretében beterjesztett jelentését a t. háznak tudomásul vételre ajánlja. Azt hiszem, t. ház, hogy annyira világos s annyira programmszeríí ezen előterjesztés, hogy annak bővebb indoko lása alól a t. ház engem ezúttal fel méltóztatik menteni. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki ehhez szólani? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést: Elfogadja-e a ház a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt indítványt, igen, vagy nem? (Igen.) A ház elfogadta az előirányzatot, a jelentést pedig helybenhagyólag tudomásul vette. Következik már most a pénzügyi bizottság jelentése (írom. 96, 98) az ezredéves országos kiállítás költségeinek fedezéséről. Az előadó úr kivan szólani? Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az 1893. évi III. törvényczikkben az országos kiállítás költségeire vonatkozólag részletesebb előterjesztés tétetett és megállapíttatott, hogy az állam egy millió forinttal fogja ezen kiállítást segélyezni, illetőleg deficzitjét fedezni. Egy újabb előirányzat tétetett az 1895. évi XVII. törvényezikk indokolásában, mint az akkor benyújtott törvényezikk mellékletében. Ebben is fentartatott az, hogy az állam a maga részéről egy millió forinttal fog közvetlenül ezen kiállítás költségeihez járulni. Most előttünk fekszik ezen törvényjavaslat indokolásában a hozzávetőleges számadás a kiállítás eredményéről, mely természetesen nem az utolsó krajczárig pontos, mert ez idő szerint még az utolsó krajczárig sem a bevételeket, sem a kiadásokat lezárni nem lehetett, de a mely mégis tüzetes és beható áttekintést enged azon kezelés tekintetében, mely a kiállítás ügyét eddig szerencsés sikerrel lebonyolította. Mert valóban, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a kiállítás mennyire felülmúlta az annak tervezése alkalmával hozzákötött igényeket, hogy menynyivel tetemesen nagyobbszerűvé vált és menynyire méltóvá lett arra, hogy a nemzet ezredéves emlékezésének ünnepével kapcsolatba hozassák, akkor csakugyan örvendetesnek kell tekinteni az eredményt, mely a számadásokban előttünk fekszik. A kiállítás költsége eredetileg 4,380.008 forintban lett preliminálva. Azaz tévedtem, nem eredetileg; mert eredetileg sokkal kevesebbre, 2,800.000 forintra lett preliminálva, de az 1895-ik év folyamán 4,380.000 forintban vétettek fel a kiállítás kiadásai. Tényleg ezen kiadások 5,305.758 forintra rúgtak, mig a bevételek szintén tetemesen emelkedtek, és pedig az előirányzatban felvett 4,380.000 írttal szemben 4,757.700 forintra rúgtak, úgy hogy a tényleges deficzit, mely az eddigi bevételek pótlásául fedezendő, mindössze 548.000 forintra rúg, mint maximumra, bár valósziníí azon kimutatásból, melyet a pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságnak előterjesztett, hogy esetleg még ezen összeg sem fog teljesen szükséges lenni, hanem hogy valami kisebb összeg, különböző, még befolyandó bevételek czíméa fog a zárszámadás végeredménye gyanánt mutatkozni. Ezekből a pénzügyi bizottság azt a megnyugtató meggyőződést szerezte, hogy ha azon 550.000 forint, mely a pénztári készletekből ideiglenesen fedeztetett a hiány pótlására, véglegesen a pénztári készletek terhére az állam által átvállaltatik, ezzel a kiállítás ügyéből származó minden kötelezettség teljesen lebonyolíttatik. Valóban ritkaság az, hogy ily rövid idő után, a a mennyi a kiállítás berekesztése óta lefolyt, már ily teljesen áttekinthető és nagyjában megbízható képet lehet nyerni a kiállítási ügyek lebonyolításáról; és ez kétségtelenül mutatja, hogy mindazon közegek, melyek a kiállítás rendezésével megbízva voltak, mindenek felett maga a kereskedelemügyi minisztérium, mely a kiállítás ügyét vezette és ellenőrizte, minden tekintetben megfeleltek, sőt túlhaladták azon várakozásokat, melyeket működésükhöz méltán lehetett fűzni. Ennek alapján a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra bátor vagyok ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan valaki szólni általánosságban? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot, igen, vagy nem ? (Igen.) A ház általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét és 1—2. §-ait. mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: Következik a közlekedési és pénzügyi bizottságok jelentése (írom. 39, 68, 72) az észak-nyugati helyi érdekű vasút engedélyezéséről. Gr. Bethlen Balázs, a közlekedésügyi bizottság előadója: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a következőkben van szerencsém ismertetni és egyúttal úgy a közlekedésügyi, mint a pénzügyi bizottságoknak álláspontját e tekintetben jelezni.
