Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. 317 legkisebb mértékre fognak leszállani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tételt senkisem támadta meg. A ház elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa): A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság miniszteri biztosának díjazására 4.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : A balatontavi gőzhajózási társaság segélyezésére 6.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Beruházások. Új állami közutak és hidak építése Magyarországban. A Barcs és Terézienfeld közti Drávahíd kölcsöntörlesztési költsége 22.450 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Pozsonynál a Dunán épített vasfelszerkezetű állandó hídra IX. részlet, nemkülönben az 1890. évi XXXIII. törvényczikk értelmében a pozsony-szombathelyi vasút részére nyolcz éven át adandó 22.000 forintnyi hetedik évi járadékra 200.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Komáromnál a Dunán létesített vasfelszerkezetű állandó hídra VH-ik részlet 153.300 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Az Esztergom "és Párkány közt épített dunai vashídra V. részlet 185.500 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : A dunatisza-körösközi alföldi transzverzális állami közút kiépítésére IV. részlet 160.000 forint. Kiss Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok jelen tételnél néhány per ezre a t. ház szíves türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Az alföldi transzverzális állami közút akkor felel meg hivatásának, akkor lesz üdvös a Tisza vidékére, hogyha mellékágazatai is kiépíttetnek. Ezen alföldi transzverzális közút a Tiszavidóken Jász-Nagykún-Szolnokmegye legdélibb csúcsát érinti és onnan Békésmegyébe megy át. Miután így az egész Tiszavidék állami utakkal nem bír, de különösen Jász-Nagykún-Szolnokmegye, a mely az állami közterhekhez évenkint kétmillió forinttal járul s ebből az államutak fentartási költségei évenkint körülbelül 70.000 forint esik, egyetlen talpalatnyi állami úttal sem rendelkezik. Kívánatos, igazságos és méltányos tehát, hogy az ország e vidéke, a mely termékeny földjénél fogva leginkább van megterhelve állami adóval, a mely megye szállítanivaló terményekkel is bír, hogy míg az északi és az ország szélein fekvő megyék el vannak látva bőven állami utakkal, ezek se szűkölködjenek azokban. A közlekedési eszközök, különösen az állami utak kiépítése egyik legnagyobb szüksége a közgazdászainak, a földmívelésnek. Magyarország földmívelő ország, egész léte a földmívelésen alapszik, g ha a földbirtokosnak van jövedelme, akkor az iparosnak, a kereskedőnek is van jövedelme, míg ha a földmívelésbőí nincs jövedelem, azt megsínyli úgy az ipar, valamint a kereskedelem is. A vármegye arra nézve, hogy ezen nyomorúságos viszonyokon segítsen, a maga részéről, a lehető legnagyobb áldozatokat meghozta az utak kiépítésére, tudniillik az útadótörvényben megállapított maximumot tíz százalékban vetik ki évenkint adóban. Azonban ebből csak a legszükségesebb hídépítéseket fedezik, nem bír elég erővel* arra nézve, hogy a megye főbb utait kiépítsék. Az egész megyében elterjedt óhajtásnak adok kifejezést akkor, midőn a megye részéről a törvényhozáshoz intézett segélykiältást visszhangoztatom. Bátor vagyok úgy a t. ház, mint a mélyen tisztelt közlekedésügyi miniszter úr figyelmét fölhívni arra, hogy ezen alföldi transzverzális út Kúnszenttnártontól Szolnokig, Szolnoktól Jászberényig kiépíttessék, vagy a menynyiben ez nem volna lehetséges, akkor az állami utak kiépítésénél megtakarítandó összeggel segíttessék a törvényhatósági utak kiépítése. Ezeket voltam bátor a t. háznak és a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, remélve, hogy azokon az elhagyatott és nyomorúságos viszonyokon, melyek nálunk uralkodnak — a melyek folytán az őszi időszaktól egészen a tavaszi időszakig nagyon sokszor olyan utak vannak, hogy a közlekedés teljesen lehetetlen, úgy, hogy sokszor csak lóháton lehet a közlekedést teljesíteni, a milyen, az enyhe időjárás folytán, az egész télen is volt, — lehetőleg segíteni méltóztatnak. Részemről egyébiránt a tételt elfogadom. (Helyeslés jóbbfelöl) Elnök: Kivan még valaki hozzászólni ezen tételhez ? Senkisem kivan. A vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! A képviselő úr kérelme tulajdonképen nem áll Bzoroe összeköttetésben a tétellel, de mégis rokontermészetű, és voltaképen abban áll, hogy az állam építtesse ki a kúnszentmárton—szolnoki és a szolnokjászberényi utat, mint állami utat és vegye át kezelésébe. Ez az úthálózatnak tetemes kiterjesztése volna. Az állam ugyanis az úthálózat kiterjesztését évről-évre egy bizonyos programm szerint eszközli, de ez a programm már hosszú évekre megvan állapítva, még az elődöm által s a t. képviselőháznak hozzájárulásával. Áll pedig ez abból, hogy a hadászatilag fontosabb törvényhatósági utakat lassacskán állami kezelésbe veszszük át. E tekintetben — a mint már mondtam — több évre megvan állapítva nemcsak a programm,
