Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
318 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. de már az egyezség is az illető törvényhatóságokkal, hogy mily időben veszi át azokat az utakat az állam. Ebből a szempontból kiindulva, t. képviselőház, miután itt már egy bizonyos megállapodottság uralkodik, nem volnék abban a helyzetben, hogy pozitiv ígéretet tegyek arra nézve, hogy ezen út államilag való kiépítéséről és fentartásáról gondoskodni fogunk. És pedig annyival kevésbbé, mert kénytelen vagyok kijelenteni, hogy eltekintve azon főoktól, melyet már említettem, abban az állapotban, a melyben JászNagykún-Szolnokmegye vau, több alföldi megye is van, a melyek épen oly jogosultsággal kívánhatnák, hogy az állam építse ki és tartsa fenn az utaikat is. Mindenesetre szükséges lesz, hogy mindezeket a kérdéseket összefüggőleg tárgyalás alá vegyük és állapítsuk meg a programmot a jövőre való eljárásra nézve. (Helyeslés jobbfélöl) Elnök: A tétel ellen kifogás nem emeltetett. Az összeg megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Trencsén vármegyében a diószeg-jablunkai állami közúton Trencsén város mellett levő hid helyett építendő vasfelszerkezetű hid építésére és felügyeletére 3-ik részlet 50.000 forint. Urbanovszky Ernő! Urbanovszky Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon kerület érdekében vagyok bátor felszólalni, melyet képviselni van szerencsém. Az a vidék különösen téli időben a jégzajlás beálltával 3—-4 hétig, sőt néha hosszabb ideig a külvilágtól teljesen el van zárva, úgyannyira, hogy a Vág túlsó pontján fekvő vasúti állomáshoz sem lehet eljutni és ez időben a közlekedés és forgalom teljesen szünetel. Ebben az abnormis helyzetben igen természetes, hogy gazdászatunk, iparunk, kereskedésünk hanyatlik és pusztul, a szegény nép pedig szükségleteinek és megélhetésének megszerzése végett kénytelen külföldre menni. Ezen válságos állapotban egyedüli mentő eszköz volna egy állandó vashid felállítása, melylyel a közlekedés és forgalom állandósítása biztosíttatnék és iparunk és kereskedelmünk újabb föllendülésnek indulna. Minthogy pedig nálunk sok és olcsó a napszám, ott bizonyára nagyobb gyártelepek alakúinának és a szegény nép nem volna kénytelen élelmének megszerzése végett a külföldre vándorolni. De ha most jelentkeznek is vállalkozók, hallván a közlekedési mizériákat, azonnal eltávoznak és máshol keresnek vállalkozásuknak alkalmas helyet. T. ház! A megye közönsége is felismerte ezt az égető szükséget és múlt évi május 24-én tartott közgyűlésében határozatot hozott, a mely alispáni úton augusztus 6-án 17.203. szám alatt a kereskedelmi miniszter úrhoz jutott. Ezen kerület szegény lakossága 200.000 forinton felül fizet évi adót és a haza iránti kötelességét mindig a lehető legpontosabban teljesítette (Ügy van! Úgy van!) és teljesíti most is, ezen hid felállítása nélkül pedig végleges pusztulásnak és elszegényedésnek indul. Azért bátor vagyok a t. ház becses figyelmébe a következő módosítványt ajánlani (olvassa): »A beruházások 6. pontjának végén ezen szavak után »III. részlet« tétessék: és a Bittse mezőváros mellett a Vág vizén felállítandó vashidra 120.000 forint.« (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni?! B.Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Végtelenííl sajnálom, hogy igen tisztelt régi barátom határozati javaslatához, illetve indítványához nem járulhatok. A bittsei hid ügye előttem nem ismeretlen. Az érdekeltek már több izben fordultak hozzánk, nem hogy felépítsük a hidat, hanem hogy hozzájáruljunk a kiépítés költségeihez, minthogy nem állami, hanem törvényhatósági úton van. A megindult tárgyalások azonban nagy akadályba ütköztek, mert az ottani komp a vámszedési joggal együtt magánkézben van, és ha oda hidat építünk, akkor a vámszedési jogot előbb ki kell sajátítani. Az illető vámszedésre jogosult a tárgyalások első stádiumában késznek nyilatkozott erről a jogáról lemondani, utóbb azonban ezt a nyilatkozatát visszaszítta és ragaszkodott ahhoz, hogy ez a joga megváltassák. Azonkívül, minthogy a hid törvényhatósági úton épülne, szükséges, hogy a vármegye elhatározza e hid építését és magára vállalja a költségek nagyobb részét. Ebben az esetben nem mondom, hogy nem volnék hajlandó bizonyos mérvű segélyezésre. De szükséges, hogy a vámszedési jog megváltassák, akár az érdekeltek, akár a vármegye által, vagy hogy az illető arról lemondjon. Míg ez a két előfeltétel be nem következik, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a hid építésének segélyezésére bármily összeget felvegyek a költségvetésbe. Kérem ezeknél fogva a t. házat, hogy az Urbanovszky Ernő t. képviselőtársam által beadott módosítást elfogadni ne méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki szólni? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Magát a tételt senkisem támadta meg, a ház tehát az 50.000 forintot megszavazza. Most következik az a módosítvány, a melyet Urbanovszky Ernő képviselő úr indítványozott. Tessék felolvasni. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa).
