Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

316 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. a legszorosabb nexusban állanak. Talán felment engem a t. ház attól, hogy ezekre a kérdésekre véleményt mondjak, annyival inkább, mert hi­szen egy másik minisztertársamra van e kérdé­sek gondozása bízva s annak a hatáskörébe a magam részéről nem kívánok beleavatkozni. A t. képviselő úr felemlítette a hajózási rendszabályt is. Tökéletesen úgy van, hogy je­lenleg egy ideiglenes hajózási rendszabálylyal birunk. Abban az időben, mikor ez megalkotta­tott, mint ideiglenes rendszabály lett kibocsátva. Véletlenül azonban még most is életben van, és pedig azért, mert megszerezte nemcsak a hajózási vállalatoknak, de mindazoknak helyes­lését és tetszését, a kik a hajózással egyáltalán összeköttetésben vannak, úgy, hogy nem merült fel a szüksége annak, hogy az egy másikkal, egy újjal s állandóval helyettesíttessék, és bár ideiglenesnek lett elnevezve, az uzus azt állan­dóvá tette. Ez azonban nem zárja ki azt, t. kép­viselőház, hogy a magam részéről újabban ne foglalkozzam e kérdéssel, azt újabb megfontolás tárgyává ne tegyem, és ha szükséges, egyes szakaszait, a mennyiben azok tényleg csakugyan már elavultak volna, újakkal, a modern igények­nek megfelelőbbekkel ne helyettesítsem. (He­lyeslés.) A mi a Dunagőzhajózási társaság viszo­nyait illeti és különösen azt a kérdést, mely a hajózási alkalmazottaknak és a hajózási tiszt­viselőknek pragmatikájára vonatkozik, a meny­nyiben ez összeköttetésben van a Dunagőzhajó­zási társasággal, bátor vagyok felemlíteni azt, hogy a Dunagőzhajózási vállalat egy autonóm testület, a mely ezen kérdésekben autonóm ha­táskörben intézkedik. Ez nem Csak a hajótisz­tek pragmatikájára vonatkozik, de egyúttal a nyugdíjkérdésekre is és a nyugdíjalap mikénti kezelésére is. Azonban a legfontosabb része t. képviselő­társam felszólalásának az, hogy minő okok ve­zéreltek engem a tekintetben, hogy a helyi gőz­hajózásra nézve szerződésre léptem a Duna­gőzhajózási társasággal, és miért nem kötöttem meg azt a magyar folyam- és tengerhajózási társasággal ? T. képviselőház! Erre nézve a legnagyobb nyíltsággal és őszinteséggel kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről leg­inkább szerettem volna azt, hogy a Magyar folyam- és tengerhajózási társaság vállalkozzék erre. Magam szólítottam fel a társaságot, nem hogy szabályokat mutasson be, hanem hogy erre nézve konkrét javaslatot tegyen. Egyidejűleg önként ajánlkozott a dunagőzhajózási társulat arra, hogy ő is hajlandó tovább folytatni ezt a helyi hajózási szolgálatot. Azonban a tárgyalások alkalmával kiderült, nem mint t. képviselőtársam mondotta, hogy ez egy nagyon hasznot hajtó vállalat, hanem oly vállalat, a mely tetemes veszteséggel van Össze­kötve, oly veszteségekkel, hogy a magyar fo­lyam- és tengerhajózási társulat csak azon fel­tétel alatt volt hajlandó ezen szerződésre lépni, ha nemcsak a törvény által neki biztosított ga­ranezia felemeltetnék, hanem ha még azonkívül tetemes pénzbeli előnyök nyújtatnának neki és e mellett még azt is kikötötte, hogy mentesít­tessék némely kötelezettségektől, a melyek ki voltak kötve azon nagy és fontos czélok ked­véért, a melyekért ezen társulat épen megala­kíttatott. Másrészt, t. képviselőház, a dunagőz­hajózási társaság is kivánt bizonyos kedvezmé­nyeket azért, hogy elvállalja ezen forgalom fentartását. De az általa kivánt kedvezmények sokkal csekélyebbek voltak, és csekélyebbek lehettek már csak azért is, mert hiszen a duna­gőzhajózási társaság már egy nagy hajó-parkkal rendelkezett, melyet erre a czélra felhasználha­tott, különben pedig olyan előnyösen nem hasz­nálhatta volna, mint ha ezen szerződést továbbra is fentartja. A kedvezmény -pedig, melyet ki­vánt, abban állott, hogy bizonyos kedvezménye­ket kivánt az általa termelt szén szállítására Pécstől Pozsonyig. Ezen az úton azonban más­részt elérhetjük azt, hogy nemcsak kiszorítjuk az ország azon vidékéről a sziléziai és osztrák szenet, hanem még emeljük a termelési képessé­get a pécsi bányákban. Ezen kedvezmény tekin­tetében tehát úgy áll a dolog, hogy ez tulaj­donképen csak papíron lévő kedvezmény, de lényegében véve alig terheli az államot. Én tehát nem haboztam a szerződést a dunagőzhajó­zási társasággal megkötni, először azért, mert biztos voltam abban, hogy a társaság a publi­kum igényeit teljes mértékben kielégíti, másod­szor pedig, mert fenn akartam tartani azt, hogy a magyar tenger- és folyamhajózási részvény­társaság azon kötelességét teljes mértékben be­töltse, melyek szempontjából vele az eredeti szerződés köttetett. (Helyeslés.) A mi végűi a villamos vasutak által oko­zott baleseteket illeti, bátor vagyok csak azt megjegyezni, hogy igenis nekem van róla tudo­másom, hogy bizony — sajnos — sok baleset fordul ott elő. De meg kell jegyeznem azt, hogy a magunk részéről mindent el fogunk követni s a belügyminiszter úrral különben is tárgyalást folytatank már abban az irányban, hogy a fel­ügyelet s egyáltalában az üzleti szabályzat a villamos vasutaknál miképen állapíttassák meg. Remélem, ezen tárgyalások gyorsan befejezésre fognak jutni, s hogy azok során oly módust fogunk találni, melynek folyományaképen a vil­lamos vasutak üzleti kezelésében, a balesetek ha talán nem is tökéletesen megszűnni, de mégis a

Next

/
Thumbnails
Contents