Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

i7. országos ülés 1887. február 12-én, pénteken. 315 kötelezettség kimondva volna. A vasutakra nézve meghoztuk ily értelemben a törvényt, gondoskodjunk a hajókra nézve is ily törvényről. Itt volna tehát az ideje, hogy a t. miniszter nr ezeket a rendszabályokat átdolgoztassa és folyamhajózási törvények alakjában minél előbb a törvényhozás elé terjeszsze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatban még egy-két kérelmet fogok a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Halljuk.!) Szükségesnek tartom, hogy a hajózási társulatoknál a tisztviselők szolgálati pragmatikája rendezve legyen; és ezt a kérdést különösen az első császári királyi szabadalmazott Dunagözhajózási társulattal szemben ajánlom a t. miniszter urnak gondjaiba, Most a helyzet az, hogy az ezen társulatnál alkalmazva levő magyar tisztviselők fegyelmi ügyeiben a Bécsben székelő fegyelmi biróság itél, mely bíróság a vizsgálatot német nyelven viszi keresztül, Ítéletét németül hozza meg s a magyar honpolgárnak német nyelven kézbesíti. Megtörtént, hogy az illető tisztviselő nem is bírta a német nyelvet és mások magyarázták meg neki, mit jelent az az irat, melyben az ő sorsa van eldöntve, mely őt állásától és kenyerétől fosztja meg. Ugyancsak ezen gőzhajózási társulatnál van egy a tisztviselőket biztosító nyugdíjintézet, mely szintén különálló társaság és Bécsben székel. E tekintetben azon jogi sérelmek vannak, hogy az első császári királyi szabadalmazott Dunagö'zhajózási társulat tisztviselői, ha akarják, ha nem, kénytelenek ezen nyugdíjintézetbe belépni, jogaik azonban törvényileg védelmezve nincsenek s az a nyugdíjintézet összes vagyonát Bécsben kezeli, Magyarországba pedig a nyugdíjvagyonból semmit be nem hoz. Ez a kérdés megérdemli, hogy a t. miniszter úr figyelmét reá fordítsa. (Úgy van! a szélső báloldalon.) De a mint felszólalásomban már említettem, ismételten kérem a t. miniszter urat, hogy a folyam- és különösen a dunai hajózásra vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb terjeszsze a ház elé. Most visszatérek ahhoz a tételhez, melynél felszólalásomat kezdettem, mely szerint ugyanis a magyar folyam- és tengeri gőzhajózási részvénytársaság javára évenként 400.000 forint van a költségvetésbe fölvéve. A törvény 8-ik §-ában ki lett mondva, hogy a társaság két év alatt, tehát 1897. január vagy február végéig tartozik egy tervezetet a fővárosi helyi hajózást illetőleg a kereskedelmi minisztériumhoz beterjeszteni. Első pillantásra tán csekélynek látszik ez a kérdés, de jobban szemügyre véve, nagyon megérdemli a figyelmet. Először is mert ezen helyi hajózás, ha jó kézbe jön, nagyon is hasznot hajtó üzlet. Mivel pedig mi a társaságnak 400.000 forint évi segélyt adunk, sőt ha 5°/o-os kamatozást nem ér el, még újabbi 50.000 forint segély van megszavazva, saját érdekünk, hogy azon haszonhajtó üzemek, a melyek megszerezhetők, e társaságnak jussanak. Másodszor pedig méltányosnak tanom, hogy a magyar főváros helyi forgalmát magyar és ne idegen társaság szolgálja. (IIelyeslés a szélső baloldalon.) De bár ezen kérdés belevétetett is a törvénybe, bizonynyal azért, mert a törvényhozás a hasznot e társaságnak akarta juttatni: a miniszter úr mégis újabb három évre megkötötte a szerződést a Dunagőzhajózási társasággal a nélkül, hogy a magyar társaságnak jelentését még csak be is kérte volna! Mielőtt felszólalásomat bevégezném, még egy kérelmet intézek a t. kereskedelmi és belügyminiszter urakhoz, még pedig a villamos vasutakra vonatkozólag. Köztudomású, hogy alig múlik el nap, a melyen villamos vasúti szerencsétlenségekről, elgázolásokról ne hallanánk. A villamos vasút a czivilizácziónak egyik eszköze, de nem lehet megengedni, hogy a czivilizáczió útját vércseppek jelöljék. Semmi szükség arra, hogy a villamos vasút olyan gyorsasággal járjon mint most, A miniszter urak rendszabályozzák meg a társulat visszaéléseit. Igen kérem a t. miniszter urat, hogy felvetett kérdésemre válaszolni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha senki, a vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter: T. ház! A hozzám intézett kérdésekre a legnagyobb készséggel megadom a felvilágosításokat. A mi a t. képviselő úr beszédének bevezető részét illeti, a hol a Duna jogi viszonyairól szólt, csak annyit jegyzek meg, hogy hiszen az a körülmény, hogy a Duna nemzetközi folyamnak jelentetett ki, melyet hajózás szempontjából mindenki használhat, egyáltalán nem ellenkezik azzal, hogy egyúttal hatósági felügyelet alatt ne álljon, mert ez nem áll egyébből, mint hogy az állam gondozza a folyam sorsát, elhárítsa a hajózási akadályokat, hajtson végre oly műveleteket, melyeknél fogva a folyam árvíz szempontjából nem lehet veszedelmes, stb. E kettő tehát kiegészíti egymást és semmiesetre sem áll egymással ellentétben. Mindazon kérdések, melyek a közforgalom szempontjából, elismerem, nagy fontossággal bírnak, mint a halászat, a vízimalmok kérdése, tulajdonképen nem az én tárczám keretébe tartoznak. Azok a földmívelésügyi miniszter úr tárczájának keretébe tartoznak és a vizi joggal 40*