Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

314 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. tárgyalta. Mielőtt végleges ítéletet hozna, szükségesnek látta a bizottság a házszabályok 67. §-a értelmében vizsgálatot elrendelni. Ezen vizsgálat teljesítésére pedig ugyancsak a házszabályok értelmében Mayer Károly bizottsági tagot jelölte ki. Ezt van szerencsém az igen tisztelt háznak bejelenteni. Elnök: A ház Mayer Károly képviselő urat a vizsgálatra kiküldi. Nem tudom, jelen van-e a képviselő úr ? (Felkiáltások: Igen!) Kérem, legyen szíves idejönni és az esküt letenni. Molnár Antal jegyző (olvassa az eskümintát. Mayer Károly letesd az esküt). Elnök : Következik a kereskedelmi tárcza (írom. 49) folytatólagos tárgyalása. Molnár Antal jegyző (olvassa): 6. czím. A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság segélyezésére az 1894 : XXXVI. törvényezikk alapján 400.000 forint. Lázár Árpád jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A tétel, a melyhez szólni akarok, egy átmeneti tétel. Az 1894 : XXXVI. törvényczikk értelmében a magyar folyam- és, tengerhajózási részvénytársaság javára évenként 400.000 forint lett megszavazva. Ez ügyben a t. miniszter úrhoz fogok majd egy-két kérdést intézni, előzőleg azonban kérnem kell a t. házat, engedje meg, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a folyamhajózásról és különösen a dunai hajózásról pár szót mondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Kérnem keli a t. házat azért és ebben fekszik azt hiszem a jogosultsága az én kérelmemnek, mivel költségvetésünkben ilyen tétel nincs. Megesett rajtunk az a hiba, a mi régi hibánk, hogy a távolba látunk, de a közelre nem: a tegerészetről hoztunk törvényeket, de a folyamhajózásról, különösen a Dunáról, a melyik előttünk folyik, nincsenek törvényeink! (Úgy van! a szélső baloldalon.) A Dana szabályozására vonatkozólag ugyan van törvényünk kettő is, és milliókat fordítottunk már a szabályozására és fogunk még a jövőben is fordítani; hajózás tekintetében azonban tételes törvényeink nincsenek. És jogi tekintetben is olyan zűrzavarok vannak, hogy a közérdek szempontjából kérem a képviselőházat, engedje meg, hogy a Dunának jogi képét megrajzoljam. (Halljuk! Halljuk!) A párisi és galaczi nemzetközi szerződések értelmében, a mely utóbbiak törvényeinkbe be is vannak czikkelyezve, a Dunáról ki van mondva, hogy ez nemzetközi folyam, tehát mindenkinek szabad a Dunán hajóznia. A vízjogi törvény azonban, a mely később lett hozva, kimondja, hogy a Duna hatósági felügyelet alatt álló közvíz. Ismétlem, mert első hallásra alig is lehet megérteni, de törvényeinkben így van kimondva: hatósági felügyelet alatt álló közvíz. Ugyancsak ezen vízjogi törvény értelmében a part és meder a parti birtokosé; ezt azonban telekkönyvezni teljes lehetetlenség és itt felvetem a kérdést és figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy épúgy, mint a vasútnál központi telekkönyvezésünk van, nem volna-e czélszerü a folyamokat és így^ a Danát is egységes központi telekkönyvezés alá venni ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Összezavarja még ezeket a kérdéseket há- . rom szolgalmi jog, a mely szintén törvényben gyökerezik: a révjog, halászati jog és malomjog. A révjog a törvény értelmében már rendezve van, a halászati jog is rendezve van, ez a rendezés azonban halászatunkat megmenteni nem fogja. A harmadik pedig a malomjoj. Ez oly régi és ósdi maradvány, melynek értelmében a molnárok malomdíjnt, illetőleg szegpénzt tartoznak fizetni még most is a. földbirtokosoknak, kiknek pedig a behozott törvények értelmében sem a vízhez, sem a víz használatához többé semmi joguk nincsen. Azt hiszem, — mert adatok e tekintetben nem állanak rendelkezésemre, — hogy ezren felül lehet a dunai malmok száma. Kérdem a tisztelt miniszter urat, nem volna-e már itt az ideje, hogy a malomjogok is rendeztessenek, és a földesúri jog kártalanítás útján kárpótoltassék ? Egy jogra, az úgynevezett szabad kikötői jogra is felhívom a miniszter úr figyelmét és pedig azért, mert a törvény értelmében ki lett mondva, hogy a parti birtokos adja a kikötői jogot. Ez egy nagyon szép jog, melynek azonban a gyakorlatban rendkívüli hátrányai vannak, mert tudok rá eseteket, különösen az alsó Danán, hogy a parti birtokos épen a magyar társaságnak, — a mely néven rövidség okáért a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságot nevezem, nem adott kikötői jogot, míg ellenben az első császári királyi szabadalmazott Dunagőzhajózási társaságnak ingyen adta meg azt a jogot, a melyet a magyar társaságnak drága pénzért megadni nem akart. De sokkal rendezetlenebbek viszonyaink a hajózás tekintetében. 1869-ben, tehát az alkotmányosság első éveiben, az első zavarokban, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztérium adott ki egy rendeletet, mely hevenyészve lett összeállítva, a mint azt ezíme is mutatja: Ideiglenes hajózási rendszabályok. Most 30 év után még mindig ezen ideiglenes hajózási rendszabályok az irányadók. Természetesen a 30 évi nagy fejlődés ezeket a sebtibea alkotott rendszabályokat nagyon is meghaladta! Hogy egykét példát mondjak, ezekben a hevenyészett rendeletekben szó sincs arról, hogy az emberi élet baleset ellen biztosítva lenne, vagy a kártérítési