Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-46
302 4e * országos ülés 1897. febrnár 11-én, csütörtökön. De az ellen már igenis van kifogásom, a mit a lapok írtak, s a mi mindeddig nem lett hivatalosan megczáíolva, hogy a magyar kormány egy glasgowi, tehát angol vállalattal folytat tárgyalásokat. Hát nem előbbre valók a magyar vállalatok? Tessék megkérdezni a fiumei hajótulajdonosokat, bizonyára vállalkoznak arra, hogy az Al-Dunáról indítandó járatokra társasággá alakuljanak. Vagy ha a kormány velük megegyezni nem tudna, akad e czéíra Budapesten is tőke, a mekkora kell. Vagy ha a kormány nem tudja bevárni ez új hajók felépítését, egyesítse az Orient és Copaitich-féle gőzösöket, de mindenesetre míg itthon találhat vállalkozókat, addig ne menjen Angliába. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A függetlenségi és 48-as párt felirati javaslatában, egyik követeléskép állította fel tengerészetünknek fejlesztését. Nem ok nélkül. Ha Fiúméba vasutat építettünk, ha a fiumei kikötőre milliókat költöttünk, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor lehetetlen nem akarnunk, hogy e drága kikötőben magyar flotta várja továbbszállítás végett a magyar terményeket és iparezikkeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hol van ez a magyar flotta? Hisz 15 évvel előbb még másfélszáz magyar vitorlás járta a világtengerek hullámait, melyek hat millió forint értéket képviseltek, addig ezeknek értéke a mai nap leszállott fél millió forintra. Évekkel előbb hiába ösztönöztük a kormányt, hogy más államok mintájára tegyen valamit tengerészetünk érdekében. Hiába: a magyar kormány bevárta a veszedelem 12-ik óráját, akkor aztán fellelkesedve Baross Gábornak a gőzhajóvállalatoknál tapasztalt sikerein, ráfanyarodott a kereskedelmi hajóknak állami segélyezésére, s megalkotta a szabad hajózásról szóló 1893-ik évi XXII. törvényczikket. S mi volt ez a törvény? A mint az eredmény mutatta, korántsem tengerészetünknek megmentése és fejlesztése, csak egy kis alamizsna a hajótulajdonosoknak. Ezen törvény értelmében, a nagy parthajőzású vitorlások minden tiszta regiszter tonna után 6 korona évi prémiumot nyernek; a hosszújáratúak 9 koronát. A nagy parthajózású gőzösök 9 koronát, a hosszújáratúak 12 koronát. Ez az úgynevezett beszerzési segély. Ezt a segélyt évi 7°/o-nyi csökkenéssel 15 évig kapja a hajó, ha addig a »Veritas« által I. osztályúnak, vagyis A. I. I-nek osztályoztatnak. Van még egy másik nyomorúságos módja is a segélyezésnek: Azon esetben, ha a hajók a magyar kereskedelmi forgalom érdekében Fiúméból vagy Fiúméba utaznak, minden megtett 100 mértfold és tiszta regiszter tonna után kapnak öt fillért, de csak az esetben ha az államilag segélyezett társaságok valamelyikének hajója nem érinti azt a kikötőt, melyből a szabad hajózású hajó kiindult, vagy a melyikbe indult. Mikor a magyar törvényhozás a szabadhajózásról szóló törvényt alkotta, (Zaj. Elnök csenget.) az osztrákok rögtön ráliezitáítak a magyarokra, s azonnal meghozták az 1893. évi deczember 27-iki törvényüket. Ez már jelentékenyen jobban kedvez a hajóknak, például az úgynevezett beszerzési segélynél az évi csökkenést nem 7°/o, hanem csak 5°/o-ban állapítja meg. Már most ha veszünk egy 1000 tonnás gőzöst, mely úgy Magyarországon mint Ausztriában 6000 forinttal kezdi segélyezési hányadát, 15 esztendő múlva a 7°/o csökkenéssel a magyar hajó csak 2177 forint segélyt kap, míg az osztrák 2935 forintot, vagyis a 15 esztendő alatt a magyar hajótulajdonos kapott 56.886 forintot, az osztrák pedig 64.450 forintot. De a megtett mértföldek után is más az osztrák törvény. A magyar törvény tonnánkint és 100 mértföídenkint öt fillért biztosít, az osztrák 10 fillért. A magyar törvény 15 évig adja ezt a segélyt, ha a hajó megőrzi I, klasszisát, míg az osztrák törvény mindaddig, míg a hajó a Veritas, vagy a frauczia Veritas bureau, vagy az angol Lloyd által I. osztályúnak klassziroztatik. Pedig ez is nagy különbség, mert a mai aczél hajók 30 esztendeig is megtartják I. osztályú voltakat. A magyar törvény kizárja segélyezésből a hajót, ha ez oly kikötőből vagy kikötőbe indul, hova egy az államtól szubvenczionált társaságnak hajója jár, ha csak hat hétben egyszer érinti is azt a kikötőt. Az osztrák törvény csak azt köti ki, hogy a szabad hajózású jármű abban az időben ne érintse azt a külföldi kikötőt, mikor a szubvenczionált vállalat hajója ott jár. A magyar töryény kizárólag az »Adria« érdekeiért lett így alkotva. Tegyük fel, hogy az »Adria« minden két hónapban indít egy járatot New-Castleba, s mert a hajók érinthetik útjukban Londont, Bordeauxt, Rouent, Barcelonát, Marseillet, ezek a kikötők teljesen el vannak zárva a magyar szabadbajózási gőzösök és vitorlások elől, vagy ha találnának is ott rakományt Fiúméban, a 100 mértföídenkint előirányzott öt fillérre nem számíthatnak, míg a trieszti hajók átmehetnek Fiúméba, hogy a nevezett kikötők számára rakományukat kiegészítsék, s megkapják a mértföldenkinti teljes szubvencziót. Ez az oka, hogy míg az osztrák törvénynek mutatkozik némi eredménye: a magyarnak, semmi; s az 1893-ik XXII. törvényczikk megalkotása után is, hiába keresünk szabadhajózású hajókat a fiumei kikötőben.
