Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

296 46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. káros a hazai iparra az, hogy midőn az illető iparág meglionosúlni kezd, akkor a gyárat még tovább fejleszti a kormány és úgyszólván monopolizálja az iparágat, melyet meg akart honosítani, vagy más szóval meglionosulását újra kiöli. E kárért nem képez kárpótlást oly nagy jövedelem sem, mint például az. melyet az államvasutak gépgyára ad. Én azt hiszem, hogy sokkal nagyobb hasznot hozna a kormány a magyar iparnak, hogyha a felállított állami gyárakat csak addig tartaná üzemben, míg czélt ért az illető ipar meghonosításával, és saját üzemével kimutatta, hogy az illető iparág hasznosan űzhető az országban, de mikor ez megtörtént, igyekezzék a kormány eladni nagy jövedelmet hozó gyárait magánvállalatoknak és az így befolyó tőkével igyekezzék más gyárakat alapítani, olyan gyárakat, melyek hivatva volnának áj iparágakat meghonosítani, a mire fájdalom, nagyon is sok tér van még, melyet el lehetne foglalni, ha a kormánynak gondozása ebben az irányban nyilvánulna. Eléggé nem lehetne e kérdésre irányítani a miniszter figyelmét; itt van például a szövő-, fonó-, bőr- és ruházati ipaiezikkek tere, mely ezikkekért 220 milliót fizet Magyarország a külföldnek; kérdem, miért nem lehetne ez iparágaknak meghonosítását előmozdítani állami gyárak alapításával, erre használva fel a tőkét, mely az említett módon a kincstárba befolynék? Ha ez megtörténnék, a jelenleg kivándorló nagy tőke itthon maradna, itthon termékenyülne, és itt szolgálna új termelésre, a közjólét gyarapítására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügy vagyok értesülve, hogy a Wekerle kormányban ez iránt volt érzék, de hogy van-e a mostuii kormányban érzék ez iránt, azt csakugyan nem tudom, de ha abból kellene ítélnem, a mit látok, akkor fájdalommal kellene konstatálnom, hogy a jelen kormány az élőbbemnek e téren folytatott helyes irányzatától eltért. Kérem tehát a t. miniszter urat, legyen szíves e fontos kérdések felett megnyilatkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ehhez a tételhez? (Nem!) A vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Azon direkt kérdésekre, a melyeket Kossuth Ferencz képviselő úr hozzám intézett, sietek a válasz megadásával. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr abból a szempontból indult ki, hogy a maga részéről helyesli azt, hogy az oly iparágak előmozdítására, melyek az országban nem kultiváltatnak, és hol a külfölddel kell a konkurrencziát felvenni, az állam részéről öntevékenységi alakban nagyobb akczió fejtessék ki, illetve hogy azon czikkek állami gyárakban gyártassanak. Magának a magyar államvasutak gépgyárának története tökéletesen megfelel ezen felfogásnak, mert akkor, mikor a magyar államvasuti gépgyár keletkezett, szintén kettős tekintetnek akartak megfelelni: először az államvasutak szükségleteinek fedezése, másodszor oly czikkek gyártása, a melyekben nagy a behozatal a külföldről, és a melyekre nézve a belföldi termelés egyáltalában figyelembe sem vehető, úgy hogy az eddig gyártott czikkek egyáltalában nem képesek a konkurrencziát a külföldi czikkekkel felvenni. így keletkezett az, hogy a vasúti mozdonyokon és kocsikon kívül még gazdasági cséplőgépet is gyártott e gyár. És miért tette ezt ? Láttuk, hogy a gazdasági cséplőgépekben rendkívül nagy volt a behozatal a külföldről, különösen Angliából; az angol czikkek elárasztották az egész országot. Mióta az államvasutak gépgyára ezen czikkek előállításával foglalkozik, azóta már kezdi az ilynemű angol czikkeket kiszorítani, tehát a versenyt sikeresen felvette az angol gépekkel. Még nem mondható azonban, hogy tökéletesen kiszorította volna ezen angol gyártmányokat, mert még mindig nagy szásuban jönnek be, és daczára annak, — és bámulatos, t. ház, nem GyŐZőm ezt eléggé hangsúlyozni, — hogy a magyar államvasuti gépgyár gyártmányai sokkal jobbak, mint az angol gyártmányok (Úgy van! Úgy van!) és nem is drágábbak, a publikum mégis előszeretettel az angol gyártmányok felé hajlik. Én azt gondolom, t. ház, hogy ezen czikkeknek gyártását még nem lehet abbanhagyni és nem lehet még a magánvállalkozásnak átengedni, mert ha az állam a maga erejével nem tudta az angol gyártmányokat kiszorítani, tartok tőle, hogy ha egészen visszavonul a magyar államvasutak gépgyára ezeknek gyártásától és a magánvállalkozásnak adja át, akkor egészen meg fog szűnni a kokurrenczia az angol gyártmányokkal és az angol gyártmányok egyedül fogják dominálni a helyzetet. Ezeken kivtíl, t. ház, az államvasuti gépgyár más czikkeket nem készít. Ujabban kezdi az aratógépeknek készítését, ezt is abból a szempontból, hogy az angol gyártmányokat — a mennyire lehet — az országból kiszorítsa. De a t. képviselő úr azon kívánságát is nyilvánította, hogy másnemű oly czikkekben is, a melyekben nagy a behozatal a külföldről, az állam ragadja magához az inicziativát és állítson fel gyárakat ezeknek gyártására. Ezen a téren nem követhetem a t. képviselő urat és sohasem fogok ezen térre lépni. Azt gondolom, hogy míg indokolt volt, hogy a gépeknek gyártását az állam átvegye, már csak azért is, mert az államvasutak szükségleteiről úgyis neki magának kellett gondoskodnia, és miután a gépgyártással már ezen a téren úgy is foglalkozni