Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

46. országos ülés 1897. febrnár 11-én, csütörtökön. 295 hogy nem ezt a gépet vettük, nem kell. Ott vesztegel a gép sok időn át a vasúti állomáson. Egyszer ijesztgetik az embereket, hogy a fekbér meghaladja a 100 forintot. Akkor ismét leutaznak a szegény emberek Mohácsra, megegyeznek egy más gépre. Perelni nem mernek, mert ha legnagyobb igazságuk mellett megnyernék is a pert, fele vagyonuk rámenne a szakértői szemlékre és egyéb költséges dolgokra. Inkább tehát beleegyeznek abba, hogy jó összeg ráfizetésével más gépet vesznek. Lejön az új gép, az ügynök elszállíttatja az ócskát, de midőn az első cséplési idény elmúlt, kitűnik, hogy a gép nagyon keveset keresett, mert rossz volt a termés, ára sem volt annak, a mi termett. Akkor aztán nemcsak az első részletet kell befizetni, hanem beperelik és behajtják rajta a felét. A gépvevő embereknek azelőtt egy krajczár adósságuk nem volt. Szaladnak hozzám és más afféle emberhez, a ki tanácsot képes adni a közönségnek. De mit lehet tenni ? Felveszik a kölcsönpénzt, betábláztatják tiszta vagyonukra és bebizonyul a második cséplési idény alkalmával, hogy a gép rongyokból van összeállítva; kétdiárom hétig szünetel: nem tudnak vele dolgozni az emberek; megunták a dolgot és 3800 forint kárral eladták a gépet. Tudok egy másik esetet is. Egy 15—20 holdas kis gazdaemberre rádiktál egy ilyen vigéez-hiéna egy gépet és egy malomszerkezetetet, azt mondván neki, hogy ha az ő szép nagy telkén malomszerkezetet állíttat fel, majd mennyi jövedelme lesz. Erre először is azt monda az az ember, mert volt egy kis tapasztalata, hogy nem szabad ide a város közepére malomszerkezetet beállítani. »Ne féljen semmít,« szólt az ügynök, »majd hozok én a központból. Pestről, mérnököt és majd bebizonyítjuk ezeknek a falusi hatóságoknak, hogy Pesten másképen áll az igazság és szabad lesz itt, ezen a telken malmot felállítani.« Egyszóval lépre ment az az ember is, de nem telt bele két esztendő és nem maradt semmije. Hát, t. ház és igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr, mindezekre azt mondhatná valaki, hogy hát hiszen legyen esze az embernek és ne hagyja magát becsapni; szemesnek áll a vásár és vaké az alamizsna. Azonban ilyen általános kifejezésekkel nem lehet szerintem a dolgot elütni, mert az erősek kezében azérl van az erő, a hatóságok kezében azért van hatalom, hogy ezzel az erővel és hatalommal a szegény, jóhiszemű közönséget, a gyengébb belátású embereket megvédelmezzék. T. ház, valami rettenetes vakmerőség az, hogy nyilvánosan ily óriási csalásokat lehet elkövetni és egész családokat lehet ily módon koldussá tenni. Minthogy a magyar állam is beszegődött gépgyárosnak, — úgy látom a költségvetés szerint, hogy majd másfél millió forintnyi haszna van belőle, — hát nagyon jól van, hanem valami szörnyű dolog lenne az, hogy ha az állam firmáját is ilyen lelkiismeretlen ügynökök ilyen czéíokra, a közönség pusztítására, nyilt csalására használnák fel. (Mozgás jobbfelől.) Kérem, nincs abban semmi megbotránkozni való, mert az az ügynök az állam gépgyára részéről is tehet olyan ígéreteket, sőt úgy tudom épen saját tapasztalatomból, hogy ott is oly nagy az üzleti szellem, hogy egy alkalommal például kérdést intézett hozzám a gyár igazgatósága, hogy egy ember gépet akarván vásárolni, irjam meg annak az embernek anyagi állapotát. Én megírtam, hogy szorgalmas, becsületes, igyekező ember, de erején felül való dolgokba vágott és szerintem ennek a gépnek megvásárlása ennek az embernek végveszedelmét fogja előidézni. Mindazonáltal két hét múlva ott volt a gép. Megkérdeztem a vasúti állomáson, hogy kié a gép, és ime az én emberemé volt. Tehát az államvasút! gépgyár igazgatósága se vette becsületes inforináeziómat figyelembe, hanem leszállította a gépet. Hát én ezt sem tulajdonítom egyébnek, hanem csak a nagy üzleti szellemnek. Igen kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat e baj orvoslására és ha az ily rettenetes visszaéléseknek véget vetni kötelességének fogja ismerni, az egész közönség hálájára, elismerésére és dicsőítésére teszi magát érdemessé. Én meg vagyok róla győződve, hogy ezeket így belátva, meg is fogja tenni kötelességét. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz : T. ház! Felszólalásomban, melyet a vita kezdetén intéztem a t. házhoz, megemlítettem egy rendkívül fontos kérdést, a melyre a t. miniszter úr tegnapi beszédében nem reflektált, ezen kérdést újonnan felhozom, mert összeköttetésben áll a magyar királyi államvasutak gépgyárával annyiban, hogy ez egy állami gyár. Azt hiszem, senkisem fogja kétségbevonni azt az igazságot, hogy az állam többnyire rossz gyáros és ezt csak mint általános nemzetgazdászati tételt állítom fel, semmi vonatkozással a magyar királyi államvasutak gépgyárára. Elvitázhätlan igazság az, hogy az állami gyárak, midőn már kifejlett az iparág, melynek megteremtésére voltak szánva, ez iparágak továbbfejlődését hátráltatják, mert a magánosok nem képesek az állammal versenyezni pénzerőben és a termelési eszközök megszerzésében. Míg tehát helyeselendő az, hogy állami gyáI rak felállításával némely iparágat igyekezett az I állam meghonosítani az országban, ellenben