Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-46
294 * 6, országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. A gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy ezen díjkedvezményeket újból alapos megfontolás alá vegyük, (Átalános helyeslés.) és a mennyire lehetséges, azokat redukáljuk. Ha ezen díjkedvezményeknek majd egy új szabályozása keifíl napirendre, én akkor szívesen megigérem, hogy az itt említett kérvényt is megfontolóra veszem, de semmi esetre sem vagyok hajlandó kiterjeszteni azon kedvezményeket, melyek léteznek és a melyek kiterjesztését a képviselő úr kívánja. Különben, t. ház, miután maga a tétel egyáltalában nem támadtatott meg, azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a szavazás. Az 58,380.000 forint tétel ellen egy oldalról sem lett kifogás téve, a ház tehát megszavazza. Gr Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 95,400.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Magyar királyi államvasutak gépgyára. Rendes kiadások : XVIII. fejezet, 9. czím. Rendes bevételek : V. fejezet, 9. czím. Kiadás 6,825.000 forint. Pulszky ÁgOSt előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében vagyok bátor a t. háznak ajánlani, hogy úgy, e mint a miniszter úr indítványozta, a költségvetéstől eltérőleg a magyar államvasutak gépgyárának kiadási összegét 10.000 forinttal csekélyebb összegben méltóztassék felvenni, tudniillik 6,815.000 forintban. Ennek folytán ezen kiadási összeg leszállíttatik, a mi az üzem által indokolva van. (Helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. ház! A gépgyárak tételénél a kereskedelmi élet mezején egy mindenki által ismert, de nagyon-nagyon ismert jelenségre kívánom felhívni a közfigyelmet és az utazó és házaló vigéczeknek működéséről akarok szólani. Ki ne ismerné a vigéczeket a kik sikkessen öltözve, bőbeszédűek, mint egy kártyavető czigányasszony, és a kit kiszimatolnak, hogy tehetséges, könnyen rászedhető ember, kezük ügyébe kerítik és addig nem bocsátják el, a mig tőlük valamit nem vásárol. Hogy hányféle vigécz van az országban, azt felesleges itt feszegetni. Azon vigéczek ellen, a kik) kereskedőket keresnek fel és azokkal manipulálnak, itt szólani nem akarok; hanem itt szólok azokról, a kik a- gépgyárak részéről lettek legújabban elbocsátva, azon vigéezekröl, a kik gépek darusítására szövetkezetet alakítottak és a magyar gazdák egy jó részét veszedelmes eljárásukkal megkárosították, némelyiket közülük holt-szegénynyé tették. T. ház! Ezelőtt csak a kisebbszeru árúczikkekkel jártak-keltek az országban, most pedig, a mint Mohácson is volt egy gépelárúsító szövetkezet, ezek tavaszszal a cséplést megelőzőleg, sőt télen is elmennek és addig-addig diktálják az ő előnyös feltételeiket a gazdára, hogy, szomorú dolog, nagyon sokan lépre mennek nekik. Igen kedvező ajánlatokat tesznek, azt mondják, hogy várnak a vásárlandó gép árának megfizetésére 4 — 6 évig, ezen idő alatt ennyi és ennyi hasznot hoz a megvásárlandó gép, az maga magát ki fogja fizetni; egy szóval, ebben a nehéz anyagi körülmények közt levő világban mindenki igyekszik kapni a nyereség után és a jóhiszemű emberek könnyen lépre mennek, megcsinálják a szerződést, megnyugosznak az ígéretekben, mert hiszen még nem fajúit el Magyarországon annyira az állapot, hogy a magyar ember a nadrágos emberbe vetett bizalmát végkép elvesztette volna; hisz nadrágban jár, urasán van öltözve, szépen beszél, azt hiszi, hogy jóakarója neki. Akkor veszi észre az ellenkezőt, mikor megkötötte az ügjdetet és az le is bonyolíttatott. Tudok rá esetet, hogy egy ilyen gépügynök — a kisebbszeru manipulácziókon kezdem — megjelent épen az én községemben, Biharmegyében, Nagylétán. Első dolga volt a városházához menni, ott adatott magának egy elismervényt, bogy okmányait bemutatta, és hogy portékáit eladhassa. Ezzel az igazolványnyal elment a kovácsmesterekhez és önműködő kaszakalapácsokat kínált nekik. (Derültség.) Kettő lépre is ment, mert potom 30 krajczár volt egy kaszakalapáesnak az ára és azt mondta az ügynök, hogy 80—90 krajczár jávai, sőt egy forintjával is fogják árúihatni. 100 forint előpéuzt vett a két kovácsmestertől és ott is hagyott mutatványul néhány ilyen kaszakalapácsot. Ezek a szegény kovácsmesterek örömükben meg sem próbálták, azt hitték, hogy bizonyosan be fog válni. A 100 forinttal az ügynök elment, az emberek kezdték az önműködő kaszakalapácsot próbálni, az bizony nem működött sehogy. Akkor látták, hogy be vannak csapva. Utána indultak az ügynöknek, egyik-másik helyen meg is találták, de rögtön kámforrá változott, nem lehetett többé látni, a két szegény ember 100 forintja pedig oda veszett. A másik példa: a gépgyárügynök rábeszéli az egyszerű gazda-embert, hogy mily czélszerű a vetőgép, hisz úgy is tudja, mert gyakorlatilag látja, a kultúra terjed a kisebb gazdák között, is. Megalkuszik vele egy 15-soros vetőgépre, az meg küld egy 13-sorost. A másik emberre rádiktál egy hat lóerejtí cséplőgépet, az emberek mások példáján okulva megnézik a helyszínén, később leszállítják a gépet, látják, hagy nem az a gép, a melyet vettek, a szakértői szemle kimutatja, hogy rongy, ócska gép, csak ki vau festve szépen A szegény emberek azt moudják,
