Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

24 34. orsíágos ülés 1897. január 26-án, kedden. stílnek és izgatásban erősek lesznek: ez oly veszélyeket hord méhében, Magyarország vitális érdekeire nézve, melyeket nekünk a törvényhozási intézkedésekkel meg kell előzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy röviden igazoljam, miként a szoczializmus már tényleg a nemzetiségi izgatókkal paktál, vagy legalább megkísérti paktálni, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) ezt magának a szoczializmusnak egyik hivatalos közlönyéből leszek bátor beigazolni. (Halljuk! Halljuk!) A felhívás ekként szól (olvassa): »Munkások! Elvtársuk ! Az öntudatra ébredt munkának szervezkedése nem ismer nemzetiségi és nyelvi korlátokat. Az elnyomott és kizsákmányolt munkásnép felszabadítása a gazdasági és politikai bilincsekből csak úgy lesz lehetséges, ha az összes elnyomottak és kizsákmányoltak vallási és nemzetiségi különbség nélkül egy hatalmas és czéltudatos táborrá olvadnak össze. E czélhoz a magyarországi szoeziáldemokráczia egy lépéssel közeledik, a mennyiben minden előkészület megletetett egy tótnyelvíí szocziáldemokrata lap kiadására*. S azután felhívja az olvasó közönséget, ezen lap anyagi támogatására is. Ezzel csak azt kívántam igazolni, t. ház, hogy a veszély, mely a három faktor egyesüléséből eredhet, s ez tényleg megvan. Hogy röviden a t. házat tájékozhassam a szoczializmus mai állásáról, kénytelen vagyok egész dióhéjban annak történetét előadni 1890-től 1896-ig, nevezetesen az agrár-szoczializmusét, mert nálunk Magyarországon ez az, a mely vepzélylytl fenyeget, mert

1 a Budapesten levő nemzetközi szoczializmus csak vezetője amannak Magyarországon, miután iparunk nem oly nagy még és nem olyan sok embert foglalkoztat, hogy a külföldi mintára nagyobb eredményt tudtak volna elérni — tehát specziális magyar szoczializmust csináltak. 1890-ben három helyen ütötte fel a szoczializmus fejét: Orosházán, Csabán és Csanádmegye, ha nem csalódom, Batíonya községében. 1893-ban már az egész orosházi, az egész csabai, az egész békési járás, tehát Békés vármegye három járása, Csanádmegyének több járása, Hódmezővásárhely, Szeged éa egész Csongrád vármegye infieziálva volt az agrárszoczializmus által. 1896-ban, — hogy még autentikusabb forrást idézzek a t. ház előtt — ismét a szoczializmus hivatalos közlönyére hivatkozom, még pedig azon jelentésre, melyet maga az akkori kongresszus választmánya kiadott s ebben kimutatja, hogy tényleg Magyarország 71 községében megalakultak már a azoczialisztikus körök s tényleg működnek is. Hogy, a t. házat tájékozhassam röviden arról, hogy ez a 71 község nincs konczentrálva Békés, Csanád és Csongrád vármegyében, röviden felolvasom azon helységek nevét, hogy lássa a t. ház, hogy az egész ország jórésze már a 71 községben benne volt (olvassa): »Albertiirsa, Brassó, Bácsszenttamás, Bácsföldvár, Bácstopolya, Bajsa, Bácsfeketehegy, Bécs, Beszterezebánya, Czegléd, Csorvás, Dunapataj, Debreczen, Eger, Fadd, Halas, Hódmezővásárhely, Erzsébetfalva, Kolozsvár, Kaláz, Kőröstarcsa, Mezőberény, Medgyesegyháza, Mohács, Orosháza, Makó, Obecse, Ómoravicza, Pécs, Padé, Szeged, Szentendre, Szentes, Szenttornya, Solt, Tiszaszentmiklós. Tata, Zenta, Temerin, Pozsony, Soroksár, Csantavér, Bajmok, Versecz, Ujverbász és a többi és a többi. Bizonyítéka ez annak, hogy az egész országban, már akkor az agrárszocziálizmusnak megvoltak a férfiai, s mindenhol izgató közegei. Azt t. ház, hogy az agrár-szoczializmus tényleg mily módon dolgozik, azt szintén ezen lapból vagyok bátor felolvasni; mert a hol tényleg kivételes állapotok vannak ma is nevezetesen a gyülekezeti jog korlátozását illetőleg, még azokon a helyeken is a vidéken is megvannak a szoczializmus működésének nyomai, a hol napról-napra erősebben lépnek fel. így Hódmezővásárhelyen, — ezt magukból az illető jelentésekből olvasom fel, melyeket a szoczialisták adtak elő a közgyűlésen — »Hódmezővásárhelyen a kivételes állapot daczára szépen haladt a mozgalom; nyilvános gyűlést tizet jelentettek be, de megtartani nem lehetett egyet sem.« Hasonlólag szól a jelentés Makóról, Orosházáról és a többi helyekről is, a hol a tilalom tényleg létezik. Ma, t. ház, úgy áll a kérdés, — erről ugyan autentikus adataim nincsenek, csak azon adatok állanak rendelkezésemre, melyeket az utóbbi időben, mióta a kérdéssel foglalkozom, szerezhettem magamnak, — hogy elment a szoczializmus egészen Szlavóniáig, betört Torontálba és a Bácskába, feljött és Pestmegyén keresztül átment a Dunán Tolnába, Sopronba és Mosonyba, a túloldalon egészen le Debreczenig s a felvidéken Kassa és Eperjesig, Erdélyben Kolozsvár, tehát a Királyhágót is átlépte s Aradmegyében is arra tendál, hogy a szoczializmus rövid hat év alatt mily óriási terjedelemre tett szert és mily könnyű azt propagálni, hogy tájékozva legyen a t. ház arról, hogy mily eszközök állanak egyúttal a szoczializmus rendelkezésére, rövidea jelzem esak, hogy minden szoczialisztikus egylet tagjaira tagsági díjat szab, még pedig fejenként öt krt. Ezt a tagsági díjat a szoczialisták lelkiismeretesen és pontosan be is fizetik, ott hátralék soha sincsen és pedig hacsak középszámítással veszem, ma az ország területén van legalább 100.000 szoczialista. (Egy hang a szélsőbalon: Nincsen!) Bocsánatot