Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

84. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 25 kérek, vau. Méltóztassék elmenni a január 30-án tartandó szoczialigta kongresszusra és meg fog győződni, képviselőtársam, hogy inkább kevesebbre mondtam, mint többre. 100.000 szoczialista tagsági díja egy évban 60.000 frt tagsági díjat hoz be. Már most ha csak ily módon s ily mértékben terjed a szoczializmus, hat év múlva háromszor annyira nő, ez öszzeg, lesz 160.000—-180.000 forint évi jövedelme. Kérdem, uem nagy összeg-e ez, és nem ejthet-e bennünket gondolkozóba, ha egy alapszabályok nélkül működő egylet ma már 160.000 frt. jövedelemmel szabadon rendelkezhetik, abból szabadon költhet, mert erről a pénzről elszámolni nem kell, mi lesz ennek az eredménye? A pénzgyűjtésre vonatkozólag még két adatot kívánok a t. ház elé terjeszteni. Nevezetesen azt, hogy gyűjtenek pénzt a szoczialisták oly dolgokra is, a mik nézetem szerint törvénybe nem ütközők és daczára ennek ezen pénzgyűjtést egészen nyíltan, palám et publice, a saját lapjaikban nyugtázzák. A többek közt gyűjtenek agitáczionális alapra és ezt nyugtázzák. Miután ezen egyletek nincsenek alapszabáíyilag engedélyezve, minő jogon gyűjtik és nyugt a tvány ózzák ezen összegeket? De gyűjtenek, t. ház, börtönben sínylődök részére is, a mi a büntetőtörvénykötiyvbe ütközik. (Egy hang a szélsőbalon: Ez szabad!) A börtönben sínylődök családtagjai részére gyűjthetnek, de az elitéltek részére addig, a míg azok ítéletüket leülik, nincs joga gyűjteni senkinek. Visontai Soma: A család részére lehet! Tallián Béla: Felolvasom a közlönyből, hugy börtönben sínylődök részére, tehát nem családbelik részére gyűjtenek. Méltóztassék a lapot megtekinteni, itt van authentice. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Visontai Soma: Nem lehet, nem veszi át az ügyész! Tallián Béla: Foglalkozni kívánok még igen röviden a szoczialisztikus sajtóval is, és itt méltóztassanak nekem azon kijelentést megengedni, hogy ha van valaki az országban, a ki a sajtótörvényt tiszteli és elismeri, az én vagyok. De oly irányú sajtóval, vagy a sajtónak egy oly részével szemben, a mely notórius izgatással megy, szükségesnek tartom a legerősebb lépések megtételét, (Élénk helyeslés jóbbfelől.) és ily sajtónak tartom én a szoczialisztikus sajtót és annak sajtó-termékeit; billiószámra van elárasztva az egész Alföld, az egész Dunántúl ilyenekkel, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) ingyen osztogatják ezeket azokból a 60.000 frtos alapokból, melyekről az előbb volt szó. Ezzel a sajtóval szemben állást foglalni kötelességünk, mert ez a sajtó osztálygyűlöletet, hazaellenes KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IH. KÖTET. izgatást (Igaz! Úgy van! jóbbfelöl.) s társadalmi gyűlöletet szít; ezt pedig tűrni — az én nézetem szerint — nem lehet, nem szabad. De, t. ház, ez röviden maguknak a parasztszocziálistáknak észjárása is, igazolják akkor, a mikor felelősségre vonatnak, azokban a törvényhatóságokban, a hol kivételes állapotok vannak, egyszerűen azt m >ndják: Kérem, a sajtóban szabad, Budapesten nyomtatni lehet, csak nekem a vidéken nem szabad. Itt van kellemetlen következménye annak, hogy az izgató szoczialista sajtónak megengedik, azt gyakran felmentik, mig a népnek magának ilyet tenni nem szabad, ez természetesen, ezt még jobban elkeseríti. De most, t. ház, áttérek a szoczialis kérdésnek ama részére, a mely legfontosabb nevezetesen arra, a mely a január 30-án Budapesten megtartandó szoczialisztikus kongresszusra vonatkozik. Felszólalásom különösen erre is vonatkozik. A felhívás, a mely ez irányban a szoczialisták által kibocsáttatott, röviden ezeket tartalmazza, nem az egészet, csak néhány szavát fogom felolvasni (olvassa:) » ... Közös együttműködésre kell az ország különböző tájain élő elvtársainknak találkát adni, hogy egy közösen kidolgozott munkaprogramra alapján a munkásság megszüntesse az ágynevezett uzsorát, robotot,« — ha a t. ház kivänja, erre is rá fogok térni — »valamint a munkaidő és munkabér megállapítása ezután tekintettel a munkás életére és megélhetésére történjék, és ez is közösen az egész országban végrehajtható legyen.« — Poentirozom az általam fölolvasottaknak utolsó részét. Ezen január 30-án tartandó munkakongresszusnak határozati javaslatai, melyek nem képeznek titkot, a végrehajtó bizottság által készíttettek. Az első két pontra nézve a határozati javaslat, a mely — meggyőződésem szerint — a kongresszus által egész terjedelmével fog elfogadtatni, kimondja, hogy — a mellékelt ívtől az első két pont — a munkaidő bármilyen évszakban napfelkeltével kezdődjék és napnyugtával végződjék, hogy a teljesített munka után napszámbér állapíttassák meg, a napibér nem terményekkel való fizetéssel, hanem pénzben történjék. Azon munkásoknál, kik egy gazdánál csak pár napig vagy hétig dolgoznak, a fizetés úgy eszközöltessék, mint az éves cselédeknél. »Az aratási programmá czímtí pontra vonatkozó javaslatban ugyanezen irányelvek lesznek kimondva, ezen programm meghatározza a szerződések miképeni megkötését és annak főmozzanata, melyben minden földmíves nézete találkozik, az, hogy a föld mi velők, aratók, kukoriczaszedők stb., egyáltalában mindazok, kik eddigelé átaljás vagy részes munkát vállaltak fel, többé ily munkát ne vállaljanak el, hanem minden munka nap4