Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-46
16. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. 293 olyanok, hogy csak nagy költséggel eszközölhető az átalakítás, sokkal nagyobb költséggel, mint a milyen haszon abból várható, akkor azt hiszem, igen tisztelt képviselőtársam be fogja látni, hogy az ország érdekében csakugyan helyesen cselekszem, hogyha ebbe a kiadásba nem megyek bele. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam szememre veti, hogy én akkor, a mikor ő első felszólalásában a vasutak beruházási kérdését fölvetette, felszólalásomban erre nem terjeszkedtem ki. Neki e tekintetben igaza van; de nem azért nem terjeszkedtem ki e kérdésre, mintha nem akartam volna rá kiterjeszkedni, hanem mert a vita hevében, talán a szólás hevében, ez a pont kikerülte a figyelmemet. Azonban köszönöm a t. képviselő úrnak, hogy alkalmat adott erre, hogy ezt a tegnapi mulasztást most helyrehozhassam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr 1,600.000 forintra teszi a beruházási költségeket és azokat igen helyesen úgy tünteti föl, mintha ezen 1,600.000 forint nem a befektetési összeget képviselné, hanem annak kamatait, s ebből azt következteti, hogy nagymérvű befektetéseket akarunk tenni az államvasutaknál, ő azonban nem helyeselheti, hogy rendes beruházások kölcsönökből eszközöltessenek, mert nézete szerint a rendes beruházásokat mindig a rendes bevételekből kell fedezni. T. ház! Ha tisztán a rendes szükségletek kielégítéséről volna szó, tökéletesen egyetértenék a t. képviselő úrral, hanem itt épen azon körülmény forog fenn, hogy nem rendes szükségletekből származott befektetéseket és beruházáso kat akarunk teljesíteni, hanem rendkívülieket, még pedig olynemííeket, a melyekre a vasutak építése alkalmával egyáltalában nem is gondoltunk, a melyek az eredeti tervekbe föl nem vétettek, tudniillik oly befektetéseket, mintj forgalmi eszközök, vágányok szaporítása, állomások kibővítése, a melyek az akkori tervekben egyáltalában nem fordultak elő, s a melyek kibővítését képezik az eredeti terveknek. Ezeket új tőkével kell létesíteni, új tőkével annyival inkább, mert hogyha az ily új építkezéseket és új beruházásokat a folyó jövedelmekből akarnók fedezni, akkor elvonnék az államvasutak jövedelmeit azon rendeltetéstől, a melyre hivatva vannak,, tudniillik, hogy azok is az államszükségletek fedezésére használtassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Már a múlt évben szerencsém volt a t. háznak hosszasabban előterjeszteni, hogy miért van szükség ily rendkivtíli befektetésekre az államvasutaknál. Bátor voltam akkor kiemelni azt is, hogy ezen beruházások összege meglehetős nagy lesz és körülbelül 150 millióban jeleztem azt az összeget, mely erre a czélra szükséges lesz. A fenlevö azon adósságok konvertálása, melyeket épen ilyen részletes beszerzésre már eddig is csináltunk, csakugyan meg fogja közelíteni ezen összeget, melyre nézve a kormány előterjesztését a legrövidebb idő alatt meg fogja tenni. Csakhogy ezen összeget nem egy év alatt akarjuk felhasználni, hanem több évekre felosztva. A legközelebbi évben körülbelül 40 millió forint fog felhasználásra kerülni s ennek kamata az, a mit ebbe a költségvetésbe vettünk fel, 40 millió forint 4%-os kamata 1,600.000 forint. A déli vasútra is kiterjeszkedett a t. képviselő úr és felhozta azt, hogy ott a szállítási díjak igen magasak, a kormány tehát oda iparkodjék befolyásával, hogy azok leszállíttassanakNem tüdorn, t. ház, milyen szállítási díjakat értett a t. képviselő úr. Ha a személyszállítási díjakat értette, akkor egyetértek vele, azok csakugyan magasak, azoknak leszállítása magának a déli vasútnak is érdekében áll, mert a leszállítás által mindenesetre nagyobb forgalomra is számíthat, a mely aztán a veszteséget behozná. Hanem a mi az árúszállítást illeti, erre nézve kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a déli vasút árúszállítási díjai egyáltalában nem nevezhetők magasaknak, körülbelül alkalmazkodnak a magyar államvasutak árúdíjaihoz, sőt bizonyos reláczióban talán ezeken alul is vannak. Különben, t. ház. én a magam részéről tettem is már lépéseket az iránt, hogy a déli vasutat rábírjam a személyszállítási díjak leszállítására, különösen pedig a magyar államvasutaknál létező zónatarifa behozatalára és 'mondhatom, hogy a déli vasút a legnagyobb készséggel belement ezen kérdés tanulmányozásába, a mire nézve a jelentést megküldötte nekem. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam felemlítette azon, nézete szerint, anomáliát, hogy akkor, mikor a törvényhatósági közigazgatási tisztviselők bizonyos díjkedvezményekben részesülnek, akkor épen azon osztály, mely az országban valóságos kulturmissziót teljesít, tudniillik a közigazgatási tanárok és tanítók ezen díjkedvezmény alól kivétetnek. T. ház! Ezen díjkedvezményekre nézve az a nézetem, hogy mi már is sokkal nagyobb mértékben terjesztettük ki ezen kedvezményeket, mint a hogy az talán magában véve indokolt volna, indokolt különösen azon roppant alacsony személyszállítási díjtételekkel szemben, melyek az országban léteznek. Én azt gondolom, ha valahol indokolt az az álláspont, hogy senkise részesüljön díjkedvezményekben, úgy az itt Magyarországon indokolt, a hol a személyszállítási díjak oly csekélyek. Már ebből a szempontból sem volnék hajlandó arra, hogy ezen díjkedvezményeket még tovább is terjeszszük ki. *
