Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-46
46. országos illés 1897. fel az egész helyzetbe és pedig oly módon, hogy a keskenyvágányá pálya normális pályával pótoltassák s a tarifa ií épen olyan legyen, mint az államvasutak más részén. Én nem vagyok ellensége a keskenyvágánjú pálya alkalmazásának, de csak ott, hol az nagy területen nagyobb hálózatot képezhet, mint például Bosznia-Herezegovinában, hol igazán mintaszerű a berendezés és a felszerelés és sem a személyszállításnál, sem a teherkocsik, sem a lokomotivok szolgálatában a ^keskeny- és a szélesvágányű vasút között különbséget észrevenni nem lehet. A hol azonban úgy, mint mi nálunk csak 23 kilométer hosszú pályáról van szó és ennek elavult felszereléséről, helyes és méltányos volna, a helyett, hogy új felszerelésről gondoskodnánk, miután különben is a síneket nehezebbekkel kellene felcserélni, mert azokon súlyosabb lokomotivok nem igen közlekedhetnek, hogy a pálya rekonstruáltassék és átépíttessék széles v'ágányú pályára. (Helyeslés a jobbóldalon.) A város e tekintetben megtette volt a kezdeményezést s azért fordult a t. miniszter úrhoz, kegyeskedjék utasítani az államvasutak igazga tóságát, hogy az előmunkálatokat ezen pályára nézve a város költségén megtegye. Én csak azért szólaltam fel, hogy figyelmébe ajánljam az igen tisztelt miniszter urnak a város ezen kérelmét, különben a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Árpád jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Minthogy a t. miniszter úr nem volt szíves tegnapi felszólalásában reflektálni a vasúti beruházásokat illetőleg, legyen szabad ezen igen fontos kérdésre ismét felhívni a t. miniszter úr figyelmét. (Halljuk!) Jelentésének 245-ik lapján ő maga írja a következőket: »A vasúti beruházások czímén felveendő kölcsön szükséglete 1,600.000 forint«, illetőleg ez volna a tőkének kamatja. A kölcsön felvételét a következőleg indokolja a miniszter úr: »Az államvasutakon a legközelebb jövőben szükséges új létesítmények, beszerzések és kiegészítések oly jelentékeny összeget igényelnek, hogy azok költségeit az államháztartás mérlegének rontása nélkül a jelen költségelőirányzatba fel nem vehettem.« így lévén a dolog, azt hiszem, a ház elvárhatja a miniszter úrtól, és felhívom arra, hogy tegye is meg, hogy e fontos kérdésre nézve felvilágosítást adjon ; mert igaz ugyan, hogy a tőkeszerű befektetések nagyon tanácsosán eszközölhetők kölcsönfelvétel útján, de ha kölcsönnel akarjuk fedezni a rendes szükségleteket is, csak azért, hogy az államháztartás mérlege a rendes szükségletekre való összegek beállításával föl ne billenjen, ez már helytelen volna. Kérek tehát ruár 11-én, csütörtökön. 291 felvilágosítást arra nézve, hogy milynemű befektetésekre szükséges a kölcsön veendő nagy összeg, mely — ha jól vagyok értesülve, — csupán csak egy évben már 40 millió forintot tesz. Még egy más dologra is felhívom a t. miniszter úr figyelmét. Ügy tudom, a déli vasúton a személyszállítási díjtételek rendkívül magasak. Kérném a t. miniszter urat, nyilatkozzék, hogy a kormány igyekezik e valamit tenni a díjtételek leszállítása czéljából, és hogy a fennálló szerződések szerint mikor lesz alkalma erre nézve hathatósan intézkedni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Berzeviczy Albert ! Berzeviczy Albert: T. ház! Rövid felszólalásom czélja az, hogy a t. háznak és a t. kereskedelmi miniszter úrnak nagybecsű figyelmét egy anomáliára hívjam fel, mely az államvasutak személyszállítási díjkedvezményeire nézve újabb időben előállott. Még kevéssel ezelőtt a helyzet az volt, hogy e díjkedvezményt kivétel nélkül élvezték az állam Összes alkalmazottjai és összes nyugdíjasai, de csak ezek, tekintet nélkül arra, mily szolgálati ágban működnek. Azt hiszem, tavaly a vasúti kedvezmény ki lett terjesztve a törvényhatóságok alkalmazottjaira is, de csak azokra, kik a szoros értelemben vett adminisztratív szolgálatban működnek. A székes főváros szolgálatában levő közép- és népiskolai tanárok és tanítók kevéssel ezelőtt folyamodtak, hogy e díjkedvezmény reájuk is, mint törvényhatósági alkalmazottakra, kiterjesztessék. De e kérelmük tagadó elintézést nyert, azon, már említett elv alapján, hogy csak a tulajdonképeni adminisztratív szolgálatban álló törvényhatósági tisztviselők élvezhetik e kedvezményt. Ha e kedvezmény csak az állami alkalmazottakra és nyugdíjasokra volna kiterjesztve, akkor természetesen a törvényhatósági alkalmazottak közül senki a maga szolgálati ágára nézve mellőztetésről nem panaszkodhatnék. De ha egyszer e'hagytuk ezt az elvéts a kedvezményt kiterjesztettük a törvényhatósági tisztviselők bizonyos csoportjára is: ott aztán a törvényhatósági alkalmazottak között megkülönböztetést tenni, szerintem, már bajos és talán nem egészen igazságos. Mert hiszen, r. képviselőház, a kik mint tanárok és tanítók működnek a törvényhatóság szolgálatában, ép olyan állami czélok szolgálatában állanak, mint azok, a kik az adminisztratív téren működnek, épúgy lettek alkalmazva a törvényhatóság részéről, mint a törvényhatóság adminisztratív tisztviselői, ugyanabban a szolgálati viszonyban állanak a törvényhatóságokkal, mint az adminisztratív alkalmazottak, ugyanabból a pénztárból húzzák illetményeiket, mint azok, szóval, közöttük a szolgálat tekintetében semmi 37*
