Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-45

284 45. országos ülés 1897. február 10-én, szerdán. saját épületei, házai legyenek, és pedig oly módon, hogy azok ne csak a hivatal szempontjából, hanem a közönség szempontjából is czélszerűen be legyenek rendezve. Iparkodom terjeszteni azt is, hogy minél több helyen a szállítás magához a házhoz történjék, és e tekintetben is a publikum igényei kielégíttessenek. Es ha a t. képviselő úr felemlítette, hogy Győrött, már így van, bátor vagyok hozzá tenni, hogy nemcsak Győrött, hanem más vidéki városokban is, így például Kolozsvárott is így van, s e tekintetben is folytonosan terjesztjük ezt, s Pozsony is lehető rövid idő alatt bizonynyal sorra fog kerülni. A mi már most azt a kérést illeti, hogy Olaszországgal hozzunk egy olyan postaegyezményt létre, mint a milyen Németországgal van, — én nem tagadhatom, hogy azon relácziók, a melyek kereskedelmi szempontból fenforognak és a melyek az utóbbi időkben süniekké váltak, czélszeríívé és kívánatossá teszik, hogy a postai közlekedés megkönnyítessék. Azonban az ilyen dolgot csak nemzetközi szerződés útján lehet elérni, és e tekintetben mindenesetre meg kellene az előzetes lépéseket tenni arra nézve, hogy meg tudjuk, vájjon Olaszország hajlandó volna-e egy ilyen postai egyezmény megkötésére, és mindenesetre tájékozást kell szerezni minden irányban. A magam részéről semmi esetre sem lennék útjában annak, hogy egy ilyen értelmű egyezmény létesüljön. Ezekben kívántam a fölvetett kérdésekre válaszolni, különben kérem a t. házat, hogy a tételt elfogadni méltóztassék. Elnök: Mintán a tételhez nem kivan senki szólani, kimondom, hogy az elfogadtatott. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel. 18,900.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. T. ház! Tekintettel arra, hogy a bejelentett interpellácziók közül különösen az egyik olyan, a melyre kívánatos, hogy a szakminiszter űr még ma adja meg a választ, azt hiszem, hogy a tárgyalást itt félbeszakíthatjuk és az interpellácziókra térhetünk át. És most bátorkodom a holnapi napirendet megállapítani. Egyszersmind tekintettel arra, hogy még számosan vannak fölírva és tekintettel arra, hogy a belügyminiszter úr bejelentette, miszerint a holnapi napon két interpelláczióra, úgy mint Sima Ferencz úrnak a miniszterelnök, belügyminiszter és igazságügyminiszter urakhoz, Vadnay Andor csongrádmegyei főispán véget nem érő hatalmaskodásai és visszaélései miatt és ugyancsak Sima Ferencz úrnak a belügyminiszter urakhoz Vadnay Andor, Csongrádmegye főispánjának újabb atroczitásai ügyében (Derültség.) intézett interpelláczióra holnap szándékozik megadni a választ, azt hiszem, hogy elegendő lesz, ha a holnapi Ülés napirendjére a kereskedelmi tárcza folytatólagos tárgyalását ttízöm ki. Kérem már most az interpellácziókra áttérni. Molnár Antal jegyző: Sturmán György! Sturmán György: T. ház! Most, midőn az egész ezivilizált világ aggódó figyelemmel kíséri az Indiában dühöngő keleti pestis terjedését; most, midőn a »Magyarorsz%« czímíí napilap mai számában az a hír van, hogy az újpesti juttagyár részére az inficziált vidékről tetemes rakomány érkezett, ez a hír bizonyára országos megdöbbenést kelt. Ha ez a hír igaz, úgy nagyon alkalmas arra, hogy a belügyi vezetésbe vetett bizalom úgy az országban, mint a külföldön is megingattassék még akkor is, ha ennek esetleg semmi súlyosabb következménye nem lesz. De kiszámíthatatlan és beláthatatlan anyagi és erkölcsi kár háramolhatnék az országra abból, ha Európában, épen Magyarországon ütné fel ezen félelmetes ragály a fejét, azon országban, mely úgyszólván elenyésző forgalmat mutathat fel Indiával a többi európai államokhoz viszonyítva. Azt hiszem, hogyha ez bekövetkeznék, akkor pellengérre lenne állítva egész közigazgatásunk, szégyenkezve kellene Európa pirongatásait tűrnünk és azt hiszem méltán lenne nevezhető a magyar belkormányzat ázsiainak. Ezért és azért is, hogy az ország közönségének megnyugtatást szerezzek, szükségesnek láttam, hogy illetékes helyen keressek alapos informácziót és azért vagyok bátor a következő interpellácziót intézni az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz (olvassa) : »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az újpesti juttagyárba a pestises vidékekről nagyobb szállítmány érkezett? 1. Ha van, hogy tudja megokolni, hogy e szállítmány nem lett quarantainba téve, már midőn a tengeri kikötőbe érkezett? 2. Szándékozik-e az újpesti juttagyárat rögtön a legszigorúbb quarantaine alá venni ? 3. Ha nem szándékozik, magára vállalja-e a felelősséget az esetleges következésekért?* Elnök: A belügyminiszter úr azonnal kíván az interpelláczióra válaszolni. Perczel Dezső belügyminiszter: T, ház! Leszek bátor a hozzám intézett interpelláczióra válaszomat azonnal megadni, annyival is inkább, mert épen azon — nem mondhatok mást :

— nagyon lelketlen és elítélendő hírlapi csikkek folytán, melyek e tárgyban tegnap s ma napvilágot láttak, amúgy is szükségesnek láttam, hogy a közönség megnyugtatására, ma a ház-