Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 23 eziája, hogy néha a belügyminiszteri kormányzatban is egymással ellentétes határozatok hozatnak és hogy a szomszéd törvényhatóságok szabályrendeletei is egymással ellenkeznek. Ezekkel a szabályrendeletekkel helyesen adminisztrálni, azt hiszem, nem lehet. A közegészségügyi szolgálatra és a rendőrségre vonatkozólag röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy nem lehet kívánni, hogy Magyarországon közegészségügyi szolgálat legyen addig, niig a járásorvos fizetése 600 forint, a községi orvos fizetése 400 forint. Ezért a fizetésért tartozik egy diplomás ember nappal 30, éjjel 50 krajczárért — a mi törvényhatóságok szerint variál, az egyik valamivel többet, a másik kevesebbet állapított meg — bármikor éjjel is a beteghez, sokszor óratávolságokra kimenni. Ez oly fizetés, melyért diplomás ember teljes passzióval határozottan nem szolgálhat, s követkéz-se, hogy magánpraxisra vetik teljes idejüket, hogy megélhessenek — s kisebb része idejüknek marad a hivatalos dolgokra. Arról pedig, t ház, hogy nekünk ma helyhatósági rendőrségünk legyen, azt hiszem, beszélni se.iki sem akar. A papiron megvan, városainkban exisztál, de községeinkben a kisbírák teljesítik ezt a szolgálatot. Már most kérdem én azt, hogy fontosabb dologban, a hol a helyhatósági rendőrségnek kellene eljárni, kpes-e az a kisbíró teljesíteni a szolgálatot, a ki egyebet nem csinál, de másra nem is való, mint kézbesítésekkel futkározni? Az elmondottakból oda konkludálok, hogy mivel a kormány programmjában is, de különböző alkalmakkor kijelentette, hogy a legközelebbi jövőben elő fogja terjeszteni a közigazgatás javítására czélzó javaslatait, én a kormány ezen kijelentésében megnyugszom, mert meg vagyok róla győződve, hogy a kormány közegei épen olyan jól tudják és ismerik a hiányokat és hibákat, hogy ezeken a benyújtandó javaslat minden esetre segíteni fog. (Helyeslés jobbfelől.) Most;, t. ház, legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdonképeni tárgyára és felhozni egy kérdést, a melylyel a t, ház ez ideig még nem foglalkozott. Felhozni meggyőződésem szerint a 11-ik órában, mert az e kérdéssel való foglalkozással sem a t. ház, sem a kormány nem várhat. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szoczialisztikus olajcseppjéhez kívánok én egygyel járulni, még pedig egyszerűen azon kívánsággal, hogy az általam felhozandó tények és felsorolandó indokok a magyar parlament akcziómérlegét e kéidésben is mozgásba hozzák. (Helyeslés.) Maga a kérdés tulaj dónk épen a földmívelési tárczához tartoznék, különösen eredményeiben és hatásában, de mivel ma még e kérdés csak a tanulmányozás stádiumában van I és effektive csak rendőri intézkedések történtek és történhetnek mostanáig, a belügyi tárczához tartozik, és azért a t. ház engedelmével e helyen kívánok ezzel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A szoezializmussal szemben Európa összes nyugati államai állást foglaltak már évek óta, sőt törvényhozásaik évtizedek óta foglalkoznak e kérdésekkel és törvényeket is alkottak rá. Addig, t. ház, a magam részéről nem megyek, sőt nem is mehetek, hogy a nyugat európai államok törvényhozási intézkedéseit tartanám ma szükségesnek Magyarországon, tehát sem a belga, sem a franczia, sem a német eljárás, még kevésbbé az angol, szükséges még nálunk, a mely oly messze megy, hogy a föld nélküli munkásoknak bizonyos esetekre közigazgatási eljárás és állami megtérítés mellett földet is biztosít. Erre nekünk ma Magyarországon hála Istennek, még szükségünk nincs. Maga a kérdés azonban már annyira fejlődött és annyira érik, hogy azzal felfogásom szerint úgy a kormánynak, mint a parlamentnek foglalkoznia kell; nemcsak megtorló intézmények behozatalával, de úgy, hogy a mennyiben vannak hibák és bajok, pedig ilyenek határozottan lehetnek, ezt tagadásba nem vehetem, egyúttal azon javaslatokat is eb készíteni, a melyek első sorban ezeket megszüntessék. (Helyeslés,) És ha törvényeink vannak e bajok megszüntetésére és mégis fejlődnék a kérdés, még pedig fejlődnék élesen, akkor a megtorló intézkedések teljes szigorát kellene nézetem szerint alkalmazni. (Helyeslés.) Maga e nagy társadalmi forradalom, t. ház, meg nem szüntethető. Meggyőződésem szerint a jövő század alapkérdését ez fogja képezni; nagy fejtörésébe fog kerülni egész Európának az e kéxdéssel való foglalkozás. Meggyőződésem azonban az, hogy a szocziális kérdéseknek vezetését magának az államnak kell kezébe vennie, azért, hogy maga az állam és államhatalom legyen a vezetője és irányítója e kérdésnek, nehogy e kérdés túlfejlődöttsége esetleg a törvényhozást kényszerítse olyan intézkedések megtételére, melyekre normális időkben esetleg nem vállalkoznék. A nagy tömeg a maga errupczióiban a törvényhozást kényszerítheti oly dolgok megtételére és törvények létesítésére, a melyek normális időkben és viszonyok közt elkerülhetők lennének. De foglalkozni kell, t. ház, ezen kérdéssel már csak azért is, mert már nálunk Magyarországon is mutatkoznak jelenségei annak, hogy a klerikalizmus a szoczializmust saját ezéljai elérésére kívánja felhasználni. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) Foglalkozni kell azért is, mert a szoczializmus a nemzetiségek közé ékelte be magát; ha tehát ez a három faktor,: a klerikalizmus, szoczializmus és a nemzetiségek egye-